2019. január 28.



J.K. Rowling nyomdokaiba léptem


Mostani témázásunk fergeteges, sziporkázó megoldásait Zenka könyves útvesztő játékának köszönhetjük. Különféle utasítások mentén kellett újragondolnunk egy-egy történetet, és jeleneteket kitalálni a szereplők köré. Igyekeztem a szövegbe közbeékelni ezeket a sorvezetőket, így ti is látni fogjátok, mi miért történik. Remélem nem túl nagy rám a cipő, amit Rowling anyánk hord, igyekeztem ügyesen sétálgatni benne. Fogadjátok sok szeretettel!


Zenka könyves útvesztője

START

1. Végy a kezedbe egy szimpatikus könyvet, amivel játszani kívánsz.  Megvan?
IGEN/NEM

2. Lapozz a 17. oldalra. Az első szereplő, aki megszólal, az leszel ebben a játékban TE!

HARRY

Mutasd be egy mondattal, ki is vagy, ha mások nem ismernének!



Harry Potter vagyok, a kis túlélő, aki többször is legyőzte Voldemort nagyurat és megmentette a varázsvilágot a pusztulástól. Remekül kviddicsezem, én vagyok az évszázad legfiatalabb fogója, legjobb barátaim Ron Weasley és Hermione Granger. Kritikus hozzáállásomat az iskolai házirendhez Dumbledore professzor is sokszor méltatta, Piton pedig mindig úgy néz rám, mintha száraz samponnal akarnám üldözőbe venni.

3. Dobj egyet a dobókockával. A kapott számot szorozd össze a szülinapoddal!

2x28=56

Lapozz a kapott oldalszámhoz. Ez lesz a kezdő helyszíned, és szituációd. Írd le, hol vagy, mi történik, mit csinálsz. Akár idézhetsz is a könyvből!
 
Forrás
„Ahogy teltek-múltak a napok, Harry egyre izgatottabban várta, hogy találkozzon Ronnal és Hermionével. Bármerre járt, tekintetével őket kereste a tömegben. A tanévkezdet közeledtével mind több és több roxfortos diák tűnt fel az Abszol úton. A Kviddics a javából boltban Harry összefutott két griffendéles évfolyamtársával, Seamus Finnigannel és Dean Thomasszal – ők is nyálcsorgatva bámulták a Tűzvillámot, a Czikornyai és Patza előtt pedig találkozott az igazi Neville Longbottommal, aki egy kerek arcú, reménytelenül feledékeny fiú volt. Nem állt meg beszélgetni vele, mivel Neville épp tagbaszakadt nagyanyja szemrehányásait hallgatta, amiért elveszítette az olvasmánylistáját. Harry borzongva gondolt rá, mi lenne, ha a nagymama fülébe jutna, hogy Neville-nek adta ki magát, amikor a Mágiaügyi Minisztérium nyomozói elől bujkált…
A vakáció utolsó napjának reggelén Harry már azzal vigasztalódott, hogy ha előbb nem is, másnap a Roxfort Expresszen biztosan viszontláthatja Ront és Hermionét. Kibújt az ágyból, felöltözött, és elindult, hogy még egyszer utoljára megcsodálja a Tűzvillámot. Épp azt latolgatta, hogy hol ebédeljen, amikor valaki a nevét kiáltotta.”


4. Tehát, bent vagy egy történetben, és egy menő szereplő vagy. Mostantól nem köt az olvasott regény. Írd át! Vagy maradj benne! Mindent lehet. A lényeg, hogy meglássuk, ki hová lyukad ki.

Tehát ott vagy a 3. pont szerinti szituban. Mit teszel?

Forrás

- Harry! HARRY! – Harry a hang irányába fordult és azon nyomban szélesen elvigyorodott, mert három tűzvörös Weasley üstököt pillantott meg, akik közrefogtak egy nagyon kócos, hosszú, barna hajtömeget. Fred, George és Ron Weasley hevesen integetett, miközben Hermione – akihez a kócos barna hajtömeg tartozott – futva közelített felé, hogy már-már Hagridhoz hasonlóan egy bordaropogtató boldog ölelésben részesítse őt.
- Nahát, Harry, úgy örülök, hogy végre látlak! De mi ez a butaság, hogy felpuffasztottad a nénikédet? Tényleg igaz a hír? Ezért heverészel hetek óta a Foltozott Üstben? – záporoztak Hermione kérdései, miközben kérdő tekintettel vizslatta Harry arcát.
- Nem heverészek, kifejezetten élvezem, hogy az Abszol úton bolyonghatok naphosszat. – ragadta meg a lényeget Harry, s közben óvatosan lefejtette magáról Hermione kezeit. – És igen, Marge néni elszállt, mint egy hőlégballon, de esküszöm, fogalmam sincs, hogyan csináltam.
- Ne szívd mellre Harry! – lapogatta meg a hátát Ron, aztán Hermionére sandított - Ha olyan rokonaid lennének, mint Harrynek, te is felpuffasztanád őket, és reménykednél benne, hogy elkatapultálnak az űrbe vagy valami. – fintorgott sötéten Ron, miközben lecövekelt két barátja mellett.

5. Valami gond akadt a rendszerben. Hirtelen megjelenik az ellenséged. Ki az, mi az? Hogy néz ki?
 
Forrás
- Lám-lám, lám! Csak nem a sebhelyes arcú Szent Potter az már megint? Mi az, úgy gondoltad a legújabb kis mutatványoddal megint a Reggeli Próféta címlapjára kerülsz? Az iskolai hírverés körülötted már nem elég neked? – nyekeregte egy gúnyos hang Harry háta mögött, mire mindannyian odakapták a tekintetüket. Időközben Fred és George is megérkezett és rezzenéstelen arccal bámulták a hang tulajdonosát. Egy sápadt arcú, arisztokratikus gőggel megáldott, lehetetlenül szőke, arrogáns fiú, Draco Malfoy állt előttük. Tökéletes megtestesítője a tipikus mardekáros értékrendnek, s természetesen minden tisztességes griffendéles ősellensége.
- Én is legalább ennyire örülök, hogy látlak, Malfoy! Csak nem egy rakás Tűzvillámért jöttél, hogy ismételten bevásárold magad a Marderkár kviddics csapatába? – reagált nyugodt hangon Harry, miközben Ron felé sandított, akinek a homlokán szépen sorban kidagadtak az erek.
- Semmi közöd hozzá Potter! – vágta rá indulatosan Malfoy – A Griffendél csapata így is, úgy is egy rakás szerencsétlenség, főleg, mióta te is közéjük tartozol.
- Nahát Draco, mire jók ezek az indulatos megjegyzések? Tán meglágyult a sok napfénytől a borsónyi méretű agyad? – érdeklődött vigyorogva Fred.
- Csak ez lehet az oka – tódította George – Különben nem beszélne ilyen zöldségeket két griffendéles terelő jelenlétében.
- Plusz egy puffasztó mester társaságában – helyeselt Fred, miközben Harryre kacsintott.
- Na és persze itt van Ron, bár való igaz, ha ránézek nekem is furcsa agresszív gondolataim támadnak. – érvelt tovább George.
- Mi a fene….?! – horkant fel Ron, de Hermione egy jól irányzott bokán rúgással belé fojtotta a szót. 
- Bocsáss meg Hermione, rólad majdnem el is feledkeztünk – nézett rá bűnbánatosan Fred – Kérlek, ne vedd zokon, ha néhány trágyagránáttal megsorozzuk ezt a kis rohadékot!

6. Miközben az ellenséggel foglalkozol, üzenetet kapsz. Ki küldi azt? Mi áll benne?
 
Forrás
Az ellenségeskedő hangulat épp kezdett a tetőfokára hágni, amikor egy sötétbarna, gyöngybagoly egy levelet pottyantott Harry fejére, akit olyannyira váratlanul ért a dolog, hogy megtántorodott, s Ronnak kellett megragadnia a karjánál fogva, különben tökéletes filmvászonra illő hanyatt esést produkált volna. Malfoy rövid gúnyos kacajt hallatott, majd a többiek meglepettségét kihasználva gyorsan kereket oldott.
- Gyáva kis korcs! Mindegy, amúgy sem pazaroltam volna rá ezeket a kiváló minőségű trágyagránátokat, de azért egyszer még mugli módon bemosok neki egyet az fix! – dohogott George. – Gyere Fred, jobb, ha beszerzünk még néhány fontos kelléket a tanévre! Azt hiszem teljesen kifogytam a bűzpatronokból is! – Azzal karon ragadta ikertestvérét, és már el is tűntek a következő sarkon.
- Harry! Kinek lehet ilyen fontos, hogy most rögtön írjon neked?  - töprengett Hermione, miközben Harry igyekezett felbontani a borítékot, melyen girbe-gurba, szedett-vedett betűkkel kanyarítva a következő címzés állt:

Harry Potter
London
Abszol Út
Kviddics a javából bolt
A kirakat előtt

„Kedves Harry!

Ne haragudj, hogy ilyen kutyafuttában írok neked, de az a helyzet, hogy igen csak elkelne egy kis segítség, kérlek, amint megérkeztek Roxfortba, gyere le hozzám, a Vadőr lakba. Ha lehet még vacsora előtt! Ronon és Hermionén kívül ne szólj erről senkinek!

Hagrid”

7. Válaszolj az üzenetre! Beszélj meg egy találkozót. Hová mentek? Kivel találkozol?

A levél, kurtán-furcsán végződött, és Harry nem sokkal lett okosabb, mint mielőtt kibontotta volna. Barátai felé lökte a pergament, s közben fel-alá kezdett járkálni. Szinte már el is felejtette, hogy nem sokkal ezelőtt még ebédelni készült.
- Jó ég Harry! Szerinted Hagrid bajba került?  - aggodalmaskodott Hermione – Megint elviszik Azkabanba?
- Remélem, nem megint valami sárkányfajzatot nevelget, én nem fogok semmilyen szörnyszülöttet cumisüvegből etetni, a Tiltott Rengeteget pedig legfeljebb képen akarom nézegetni! – méltatlankodott Ron, akiben élénken élt még a nyár elején elszenvedett traumatikus találkozása az óriáspókokkal.  
- Akármiről legyen is szó, biztosan fontos, különben megvárta volna, amíg Roxfortba érünk – morfondírozott Harry. – Azért én is remélem, hogy nem valami szörnyeteget kell ápolgatnunk. Gyorsan a pergamen hátuljára kanyarította a beleegyező választ, majd a madár lábára kötözte a levelet, aki azon nyomban el is tűnt az égbolton egy vattapamacsra emlékeztető felhőcsomó mögött.

Pár nappal később Hagrid kunyhójában:
 
Forrás
- Hagrid, mondd már el, miről van szó! Korog a gyomrom, éhes vagyok, fáradt vagyok, és egyfolytában a melaszos tortán jár az eszem, szóval essünk túl rajta, hogy legalább a desszertet elérjük a lakomán! – méltatlankodott Ron. Mi tagadás, Harry is majd’ éhen halt, és Hagrid konyhaművészetét ismerve a vadőrlakban semmiképp sem juthattak emberi fogyasztásra alkalmas ételhez.
- Hogy te mindig csak a hasadra tudsz gondolni! – pirított rá Hermione Ronra. – Az is lehet, hogy Hagrid komoly bajba került, erre máson se jár az eszed, minthogy degeszre zabáld magad! – fújtatott tovább Hermione.
- Inkább a nagy zabálás, mint a Tiltott Rengeteg! – fortyant fel Ron.
- Bezzeg ott nem volt olyan erős a gyomrod, úgy hallottam! – kontrázott Hermione. Harrynek sajogni kezdett a feje, ahogy barátai civakodását hallgatta, így megpróbált inkább gyorsan a tárgyra térni:
- Hagrid, miért kérted, hogy ilyen hamar látogassunk meg?
- Nos, Harry, ne haragudj, hogy így rátok ijesztettem, de idén, hát hogy is mondjam, ez még titkos, de öööö szóval sok dolgom lesz, és nagyon elfoglalt leszek.
- Miért? Csak nem óriáspók bébikre kell vigyáznod? Te leszel a keresztapjuk? – gúnyolódott Ron, de Hermione egy szúrós pillantással elhallgattatta. Hagrid látszólag meg sem hallotta a sértést, mert így folytatta:
- Dumbledore fontos szerepet szán nekem ebben a tanévben, amiről még nem beszélhetek. Viszont ez azzal jár, hogy nem tudok mindent egyedül megoldani, már ami a vadőri munkákat illeti.
- Na, kezdődik! – horkant fel Ron.
- Fontos szerepet? Voldemorttal kapcsolatosat? – érdeklődött mohón Harry.
- Merlin szent szakállára Harry! Mikor szoksz már végre le róla, hogy a nevét emlegesd? – borzongott meg Hagrid, és egy hajtásra kiitta az egész kanna teát, ami az asztalon gőzölgött.
- Aki fél a névtől, félni fog magától a dologtól is! – darálta Hermione, mintha csak egy bölcsességgyűjteményből olvasta volna fel.
- Még szép, hogy félek Tudodkitől! A leggonoszabb varázsló, akit csak ismerek, no de nem róla van szó. Elkalandoztam! Az a lényeg, hogy szükségem lenne a segítségetekre.
- Én nem leszek óriáspók felvigyázó, azt most megmondom! – emelte fel a mutatóujját Ron, mondandójának, pedig egy hatalmas kordulással adott nyomatékot, ami a gyomortájéka felől érkezett.
- Nem kergetik olyan gyorsan az unikornist! Egyáltalán nem erről van szó – nyugtatta meg Hagrid. – Csak elkelne egy kis segítség itt a tökágyásba’ mer Halloweenre szép, óriási tököket kellene nevelnem, tudjátok, hogy kellemes és meghitt legyen az ünnep. És hát.. – halkította le a hangját Hagrid – egy kicsit meg is legyinthetnétek azokat a tököket a pálcátokkal, tudjátok, csak, hogy biztosan elég nagyra nőjenek. – kacsintott, és Hermione rögtön elértette a célzást.
- Ja, mert a Halloween az olyan meghitt, barátságos, családi szórakozás, és ez a tökök méretétől függ. – ironizált Ron, aki minél éhesebb volt, annál ingerültebb lett.
- No meg hát, Agyarra is ráférne egy kis társaság, és néha meg is kellene sétáltatni. – fűzte hozzá Hagrid.
- Ez nem tűnik nehéz feladatnak – bólintott Harry, de továbbra sem tudta elképzelni, mi lehet az a fontos ügy, amivel Dumbledore megbízta Hagridot.
- Biztos vagy benne, hogy semmilyen veszélyes dologba nem fogsz belekeveredni? – puhatolózott Hermione.
- Ugyan Hermione! Hamarosan mindent megtudtok. Ja és még valami! Ha már sétálni viszitek Agyart, ránéznétek az erdő szélén arra a nagy, vastag és igen csak görbe törzsű fára?
- Én inkább puszta kézzel trágyázom a tököket, mint hogy a Tiltott Rengeteg közelébe merészkedjek! – jegyezte meg Ron és összefonta a két karját a mellkasa előtt.
- Nem kell bemennetek az erdőbe, de ezen a fán nagyon sok bólintér lakik. Jóban vagyunk, néha viszek nekik egy kis rágcsálnivalót. A fatetűt nagyon szeretik, cserébe nagyon barátságos kis lények. Időnként megengedik Ollivandernek, hogy varázspálcának való ágakat vigyen tőlük.
- Persze, és mire észbe kapnánk, agyonvernek minket a faágakkal, esetleg leharapják az ujjainkat, vagy kiszúrják a szemünket! – fújtatott Ron.
- Ne legyél ennyire nyámnyila Ron! A bólintérek apró lények, nagyon bizalmatlanok, de ha egyszer megkedvelnek valakit, akkor egyáltalán nem kell tőlük félni. – csitította Hermione kissé kioktató hangnemben, mire Ron csak a szemét forgatta, de beleegyezésül bólintott egyet.
- Nos, akkor ezzel meg is volnánk! Gyertek, visszakísérlek titeket a kastélyba!

8. A találkozó jól sikerül. Kezded úgy hinni, hogy olyan az egész szitu, mintha egy fantasy regény szereplője lennél.
9. Vedd elő újra a könyvet. Dobj a dobókockával és szorozd meg annyival, ahány percet most az óra mutat. A szereplő, aki az adott könyvoldalon található a segítségedre siet. Mit tesztek? 
57x2 =114 à Senki sincs, ott is Hagrid, Harry, Ron és Hermione szerepelnek

Forrás
Később, ahogy Harry a pizsamája után kutatott az utazóládájában, elgondolkodott a Hagridnál töltött estén. Nem fért a fejébe, mi lehet az a titkos dolog, amivel Dumbledore megbízta legnagyobb barátjukat. Talán a kastélyt is el kell majd hagynia rövidebb-hosszabb időkre? Voldemort miatt kell nyomoznia? Bár ezt az ötletet végül elvetette, hiszen ismerte már annyira Hagridot, hogy tudja, a vadőr nagyon rosszul hazudik, már pedig Hagrid határozottan állította, hogy nem Voldemorttal kapcsolatos az ügy.
- Nagyon remélem, hogy Hermionénak igaza van, és ezek a bólogató micsodák tényleg ártalmatlanok. – sóhajtott Ron, miközben fél lábon ugrálva próbálta magára szuszakolni a pizsama alsóját.
- Tudod, hogy Hermione ritkán téved. – válaszolta Harry, miközben szemüvegét az éjjeliszekrényre tette és magára húzta a takarót.
- Szép kis tanév lesz ez! Még el sem kezdődtek az órák, de máris házifeladatot kaptunk! – lamentált Ron, miközben odébb rúgta a ládáját, hogy bemászhasson végre az ágyába. Ekkor kivágódott az ajtó és Neville, Dean meg persze Seamus sétált be rajta. Seamus szájáról a teljes étlap leolvasható volt, Neville pedig gondterhelt arcot vágott.
- Sziasztok! – köszönt nevetve Dean.
- Szervusz Dean! – köszöntötte Harry – Neville, neked meg mi bajod?
- Csak a szokásos Harry. Már megint otthon felejtettem a pennakészletemet és az Átváltoztatástan tankönyvemet. Holnap írhatok a nagyinak, aki biztos nagyon pipa lesz rám, amiért nem tudok felelősségteljesen viselkedni. – mondta szomorkás hangon Neville.
- Szerintem ne aggódj, a nagymamád mostanra már megszokhatta, hogy mindig elfelejtesz valamit! – vágta rá Seamus, mire mindenkiből kitört a nevetés, és ezennel hivatalosan is kezdetét vette számukra a harmadik Roxforti tanév.

Forrás

Ez lett volna az én könyves kalandozásom Zenka módra, Harry Potterrel. Remélem nektek is annyi örömet okozott az elolvasása, mint nekem megírni ezt a kis szösszenetet. A könyv természetesen, ha még nem találtátok volna ki: Harry Potter és az azkabani fogoly volt. 



Csíny letudva!

Anaria

Akik még részt vettek a témázásban:

PuPilla, Zenka, Dóri


Ha ti is szeretnétek csatlakozni:

START

1.) Végy a kezedbe egy szimpatikus könyvet, amivel játszani kívánsz. Megvan?
IGEN/NEM
( a mezőn nem juthatsz tovább, ha nem az IGEN fület választottad)
2. ) Lapozz a 17. oldalra. Az első szereplő, aki megszólal, az leszel ebben a játékban TE!
………………………………………..
Írd le a pontozott vonalra a nevedet.
Tudom, hogy nehéz, hagyok időt, hogy hozzászokj a gondolathoz. Ha nagyon kikészültél, ott a pohár víz, kortyolj bele.
Mutasd be egy mondattal, ki is vagy, ha mások nem ismernének.

3. ) Dobj egyet a dobókockával. A kapott számot szorozd össze a szülinapoddal. Lapozz a kapott oldalszámhoz. Ez lesz a kezdő helyszíned, és szituációd.
Írd le, hol vagy, mi történik, mit csinálsz. Akár idézhetsz is a könyvből!
Jól érzed magad? Ha komfortosan érzed magad, oldalra teheted a könyvet. Most szerepet kap a fantázia!
4.) Tehát, bent vagy egy történetben, és egy menő szereplő vagy ( ha nem, akkor bocsi). Mostantól nem köt az olvasott regény. Írd át! Vagy maradj benne! Mindent lehet. A lényeg, hogy meglássuk, ki hová lyukad ki.
Tehát ott vagy a 3. pont szerinti szituban. Mit teszel?
5. Valami gond akadt a rendszerben. Hirtelen megjelenik az ellenséged. Ki az, mi az? Hogy néz ki?
6. Miközben az ellenséggel foglalkozol, üzenetet kapsz. Ki küldi azt? Mi áll benne?
7. Válaszolj az üzenetre! Beszélj meg egy találkozót. Hová mentek? Kivel találkozol?
8. A találkozó jól/rosszul sikerül. Kezded úgy hinni, hogy olyan az egész szitu, mintha egy k*bszott romantikus/scifi/fantasy/groteszk/ifjúsági regény szereplője lennél. ( a helyes válasz aláhúzandó.
9. Vedd elő újra a könyvet. Dobj a dobókockával és szorozd meg annyival, ahány percet most az óra mutat. A szereplő, aki az adott könyvoldalon található a segítségedre siet. Mit tesztek?
( Ha az adott oldalon nincs más szereplő, sajnos nem segít senki. )
10. Happy ending lesz vagy talán boldog vég? Ne bízd a véletlenre! Utoljára dobj a dobókockával, amennyiben páros számot kapsz örülhetsz, amennyiben páratlant, ez egy csodálatos utazás vége lesz :) . Tiszta izgi, mi történt végül?
10+1
Elő a farbával, kérlek fotózd le a könyvet, amivel játszottál!

2018. november 5.



I am a series-killer


Mostani témázásunk keretében filmsorozatokkal kapcsolatos függéseinkről vallunk színt. Be kell ismernem én nem csak a könyvek lapjain imádom a csavaros történeteket, hanem bizony a filmvásznon is, legyen az akár egész estés film, vagy több évadon keresztül tekergőző teleregény. Ha úgy vesszük, a történetek körül forog az életem (ráadásul emberekkel foglalkozom, szóval ez tényleg igaz), és nincs is jobb kikapcsolódás annál, mint elmerülni ezekben a képzelt világokban. Sokszor emlegetem, hogy rossz korba születtem, de azt hiszem, a Jane Austini teahörpölések közepette nagyon hiányozna nekem a Netflix és a kedvenc történeteim hétről hétre.

Forrás

Kezdem akkor Ádámtól és Évától. Már egészen kicsi koromban érdekelt ez a műfaj, úgyhogy természetesen néztem a Dallast és a Szomszédokat is, aztán persze nagy lelkesedéssel követtem a brazil és mexikói szappanoperákat is, mint pl. A Homok titkai, az Esmeralda vagy a Paula és Paulina. Nyolcadikosok lehettünk, amikor leadta a TV2 a Barátok és szerelmek, illetve a Szeretni beindulásig sorozatokat, melyek az első kísérletek voltak a szappanoperák tengerén, amik igyekeztek nyitni a kamasz generáció felé. Nagy bánatomra, azóta sem ismétlik sehol ezeket, pedig tényleg igényes volt mindkettő. Utóbbiban szerepelt Emanuel Ortega, természetesen mindenki bele volt esve az ábrándos zongoristafiúba, akinek még a lemezét is megvettem, és a mai napig kívülről fújom a dalszövegeket spanyolul halandzsázva.


Mondtam, hogy jóképű, ez a dal pedig gyönyörű

A gimnáziumban aztán szintet léptem, amikor megismerkedtem az azóta is örök kedvenc Dawson’s Creek (Dawson és a haverok) hatévadnyi csodájával. Ha éppen nem tartózkodtam otthon, akkor be volt időzítve a videofelvétel, a kedvenc jeleneteimet így rongyosra nézhettem később is.
A maga nemében korszakalkotó volt, hiszen ebben a sorozatban kezdtek nagy hangsúlyt fektetni az aláfestő zenékre, így rengeteg szuper zenekart és dalt lehetett felfedezni, mindamellett hogy azon izgultunk Joey vajon Pacey-t vagy Dawsont fogja-e választani a végén. Imádtam a kisvárosi hangulatot, a bonyodalmakat, de legjobban Pacey Wittert, akit Joshua Jackson bravúrosan alakított, és bármikor újra tudom nézni mind a hat évadot. Szerintem minden lánynak kijárna egy Pacey <3 Joshuát egyébként követtem a Fringe (A rejtély) sorozatba is, nem bántam meg, ez a kedvenc sci-fi jellegű sorozatom, ami szerintem jobb, mint az X akták, ezekkel a párhuzamos univerzumokkal, meg alteregókkal, meg mindennel együtt.
 Az egyik kedvenc dalom a sorozatból

Másik örök kedvencem, amire már az egyetemi vizsgaidőszakban függtem rá, többek között azért is, hogy szinten tartsam az angol tudásom a One Tree Hill (Tuti Gimi). Úgy néz ki, én már csak ilyen vagyok, nagyon bejönnek ezek a kisvárosi, középiskolás ifjúsági szenvelgések. Kedvencem sokakkal ellentétben nem Peyton hanem a zseniális Brooke Davies, aki amellett, hogy gyönyörű, minden helyzetet túlél, minden pofonból feláll, igazi tökös csaj. Véleményem szerint tök jól átvezették a készítők a karaktereket a felnőtt korba és mindig releváns problémákat helyeztek a középpontba. Kedvenc párosom természetesen Hailey és Nathan. Akkor még nem létezett ez a szó, hogy „shippelem” (szorítok értük, támogatom őket, mint szerelmespár – a szerk.) őket, de így volt. Azt hiszem kicsit mindannyian ilyen gyengéd, támogató szeretetkapcsolatra vágyunk egy házasságban, mint amilyen az övék volt. Na meg persze láttátok már Nathant póló nélkül kosárlabdázni? Rögtön megértitek Haileyt!

Minden rész végén volt idézet, nekem ez a Shakespeare a kedvencem

A könnyű letöltéseknek, később pedig az egyre inkább elterjedő online streamelésnek köszönhetően az egyetemi éveim alatt elég sok sorozatot néztem. Én nem azért éjszakáztam, mert annyit tanultam éjjel, hanem annyit tanultam nappal, hogy csak este maradt időm sorozatokat nézni. Így robbant be az életembe az egyik csúcs kedvencem, amit sosem unok meg, amit bármikor újra tudok kezdeni, amivel igaz most kicsit elakadtam, de attól még imádom: Grey’s Anatomy (Grace klinika).

Nyár volt és én szakdolgozati kutatáshoz készülődtem kórházi terepen, gondoltam hangolódom egy kicsit, hogyan is kell majd fehér köpenyben grasszálni a huzatos folyosókon. Teljesen beszippantott az egész, orvosi szókincsem az egekbe szárnyalt angolul, és a karakterek, valamint az események folyása, az érzelmi hullámvasút, amihez Shonda Rhimes (a készítő) nagyon ért, mind-mind rabul ejtették a szívem.

Ha egy sorozatbeli világban kellene élnem, akkor én a Seattle Grace, később Grey-Sloan Memorial Hospital világában szeretnék élni, és valószínűleg egy istenkirály szív- és mellkas sebésznő lennék, vagy idegsebész. Nagy kedvencem volt Christina Young, erős női karakter, céltudatos, őrülten tehetséges, munkamániás. Vagy Mark Sloan akinek a humora utolérhetetlen, mellesleg pedig szuper jóképű nőcsábász pernahajder. Doctor Miranda Bailey alábbi monológját pedig irigylem Chandra Wilson színésznőtől, mert egyszerűen zseniális, úgy ahogy van. S bár sokszor telesírtam a párnám egy-egy évadzárón, és meg tudtam volna fojtani Shondát, amikor karaktergyilkosságokba kezdett, de mégis szerintem ez a sorozat még a Vészhelyzetet is übereli, én mondom nektek!
 A lényeg 1:18-tól 

Tudom, hogy lassan értekező kisregényt írok, de nyugodtan tarts szünetet, dobj be egy kocka csokoládést, mert hidd, el igazi csemegéket tartogatok még a számodra, és ha már láttad őket, akkor pacsi, van még egy ilyen gyagyás sorozatfüggő, mint te, szóval nem vagy egyedül! Másik kedvenc zsánerem a krimisorozatok. Ez lehet nyomozós, robotos-üldözős, profilozós, kommandós helyszínre-berobbanós, átívelő-szálas furmányos-gondolkodós, teljesen mindegy imádom őket, és egyszerre többet is akár, szóval nagy hasznomra van a www.whatnext.eu oldal, ahol számon tudom tartani melyikben hol tartok.

A műfaj csúcsán nálam a Criminal Minds (Gyilkos elmék) csücsül, amit szakmai érdeklődésből kezdtem el nézni, a pszichopatológiai, illetve viselkedéselemzős részek miatt. Talán kicsit morbid, de legtöbbször főzés közben néztem, én krumplit pucoltam és daraboltam, ott meg emberek más embereket. Lehet, hogy valaki megrázónak tartja, de szerintem nagyon érdekes, ahogyan levezetik, hogy az elkövetők, miért és hogyan jutottak el idáig, továbbá, hogy ebben is létezik kézjegy, nincs két egyforma elkövetési módszer. A legszörnyűbb dolog, ami veled történhet, amikor a saját elmédnek esel áldozatul. Nagyon kedvelem a karaktereket, szívesen kölcsönvenném Dr. Spencer Reed fotografikus memóriáját, Hotchner vezetői képességeit, és Garcia kisasszony helyében én nem csak barátkoznék a mindig jóképű és vicces Derek Morgannel. Az elemző csapat élete és egyéni drámái, örömei azok, melyek megfűszerezik még a sötét, lehangoló epizódokat is, s hétről-hétre berántanak, hogy tovább izguljunk értük.
 
Dr. Spencer Reed
A legkedvencebb nyomozós sorozatom a Chicago PD, ami egy franchise része, mert a készítők jegyzik a Chicago Fire-t meg a Chicago Med-et is, de nekem a PD jött be legjobban. Adott egy úgynevezett Intelligence Unit, akikhez mindenféle furmányos bonyolult bűntény eljut: drogok, szervezetbűnözés, sorozatgyilkosság, emberrablás, ilyesmi. Mondhatni, hogy a különös és különleges, de egyben nehéz dió esetek náluk landolnak. A vezetőjük Hank Voight nem semmi egy figura, reszelős hangján ízeseket káromkodik, néha kenőpénzt használ, és nem riad vissza a szabályzattal ellenkező módszerek alkalmazásától sem. Mindenkin rajta tartja a szemét a csapatban, amolyan apafigura, és nem könnyű bejutni ebbe az egységbe. Kedvencem Adam Ruzek és Jay Halstead, de nagyon bírom Erin Lindsayt is (akit a Brooke Daviest is alakító Sophia Bush formál meg). Annyira beszippantós, hogy lassan te is elkezded ismételgetni Voight után, hogy „Dont fuck with myyyy city!”.
 
Forrás
Szintén ebben a műfajban egy kicsit művészibb, fantáziadúsabb, már-már látomásszerűen egybefolyó műremek a True Detective (Született detektívek) első évada. Woody Harrelson és Matthew McConnaughy akkorát alakít benne, hogy leesik a fejed. Két teljesen ellentétes személyiségű rendőrpárost játszanak, és megpróbálnak felderíteni egy sorozatgyilkosságot. A tempó egyáltalán nem feszes, vagy pörgős, hanem megfontolt, komótos, és a Cole nyomozót megformáló McConnaughy monológjai és kinyilatkoztatásai a legzseniálisabbak benne. Nem is az a legfontosabb eleme a sorozatnak, hogy kiderüljön ki az elkövető, hanem az, ahogyan idáig eljutnak, miközben az egyéni drámák árnyalják a képet. Beteg voltam, két nap alatt lezúztam mind a tíz részt és csak tátogtam, szóval, ha eddig még nem láttad, tegyél egy próbát. Nagyon megéri, két zseni jutalomjátékát fogod látni.

Mostanában kevesebb az időm, de a Netflixnek hála, most a Blacklist (Feketelista) az egyik kedvencem. Azt hiszed már mindent láttál? Képzeld el, hogy a legkeresettebb, agyafúrt, fehérgalléros bűnözők egyike Raymond Reddington önként és dalolva, jól szabott öltönyében besétál az FBI központjába és feladja magát, azzal a kikötéssel, hogy csakis Elizabeth Keen ügynökkel hajlandó beszélni. Bamm! Máris nála van a kontroll, és kezdődik a furcsábbnál furcsább bűntények megoldása, a legmegátalkodottabb alakok kézre kerítése. Ez már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy az agyunkat egy jóllakott óvodás állapotában tartsa, no de az átívelő szálak, az egyéni titkok és drámák, a szegmensek Elizabeth és Raymond magánéletéből fokozatosan fenntartják a feszültséget, amitől persze még kómás fejjel is a tovább gombot nyomkodjuk, mondván ,,csak még egy rész és alszom!”.
 
Forrás
Ha még szeretnél olyat, ami annyira magába szippant és leköti a figyelmedet, hogy még pislogni, köhögni, netán levegőt venni is elfelejtesz, akkor semmiképp se hagyd ki a Prison Break (A szökés) nevű műremeket. Kötelező, klasszikus, kult-sorozat. Miachel Scofield magát is bebörtönözteti, csak azért, hogy ártatlan testvérét kiszabadítsa onnan. Magára tetováltatja a börtön tervrajzát, és nagyon agyas módon szervezi meg az egészet. Kedvenc karakterem Michael mellett a velejéig romlott T-Bag. Robert Knepper rendre ilyen sötét figurákat játszik, de azt mindig tűpontosan és baromi jól!

Ha csak kevés időd van egy nap és nem akarsz nagy agymunkát, akkor a CSI Miami a te tökéletes választásod. Biztos lehetsz benne, hogy Horatio Cane két napszemüveg-igazítás között minden rohadékot elkap. Ha pedig régi korokba révednél vissza, miközben csodálatos brit angol nyelvhasználat is simogatja a fülecskédet, akkor csakis Sherlock-ot nézz a méltán elismert és tehetséges Benedict Cumberbatch alakításában, akitől valljuk be még egy bevásárló lista tételes felolvasása is Osca- esélyes alakítás lenne.

Nem is értem minek gépelem még ezt a maratoni posztot, mikor nézhetném valamelyik kicsikémet. Mondanom sem kell, ha nevetni akarok és jól érezni magamat a bőrömben, akkor Jóbarátokat nézek. Most már abban a korban vagyok, mint a szereplők, de még nem találtam meg a rákomat, ahogy Phoebe mondaná. Megunhatatlan, mindig felvidít az, hogy Joey nem ad a kajájából, hogy Rachel szerint a gliba igenis egy szó, hogy Ross szerint szünetet tartottak, hogy Chandler nem osztogat tanácsokat, inkább szarkasztikus kommentárokat, hogy Phoebe nem érti mivel etetik azt a büdös macskát, és hogy Mónika mindig mindent kézben tart.
Forrás

Szerettem az Így jártam anyátokkal-t is, kivéve a végét, mert az emberiségellenes bűntett, amit a készítők ott véghezvittek. Mindazonáltal imádtam Barney ferge - várd ki- teges taktikáit, Ted Mosby lamentálásait a nagy Ő-ről, Marshall és Lily néha már-már túl őszinte kapcsolatát (igen mindenkinek járna egy Marshall), és persze Robint, aki úgy volt nagybetűs nő, hogy közben három férfi energiája és rátermettsége veszett el benne. Bármikor csípem el a tévében, akármelyik évadot, szintén melegség költözik a szívembe és valamiféle csendes nosztalgia.

S ha már komédia, akkor a legkedvencebb agyradírom a The Big Bang Theory (Agymenők). Zseniális sorozat, zsenikről. Nem ismered őket? Az elméleti, a gyakorlati fizikus, a csillagász és a mérnök találkoznak egy szexi, szőke pincérnővel. Azt gondolod ez egy szakállas vicc kezdete? Pedig nem! Egyszerűen töménytelen mennyiségű helyzetkomikum és lehetőség rejlik ebben, ahogy a kockák világát ellenpontozza egy normális nőci szemléletmódja. Később csatlakozik hozzájuk Bernadette aki mikrobiológus és Amy aki neurobiológus. Nekem Sheldon a kedvencem, illetve a Howard és Raj közötti bromance. Nézz bele, nem bánod meg és nincs is tele fizikus viccekkel, szóval ne aggódj!
 
Forrás
Igyekszem rövidre fogni, mert lassan már szakdolgozat mennyiségű lesz a szövegem, no de én szóltam, én figyelmeztettelek, hogy imádom a történeteket és hangulatom szerint csapongok egyiktől a másikig. Van a szuperhősös csomag, időnként ezekre is rákattanok, aztán kicsit félbe maradok velük. Rá voltam feszülve az Arrow-ra (Zöld íjász) a harmadik évadig, aztán jött egy hullám a Flash-ből és a Supergirl-ből is. Úgy néz ki, jó kockalány lennék, mert imádom a szuperhősöket. Flash a kedvencem, mert ő olyan kis nerd és esetlen, de nagyon szerethető és cuki. Háttér sztorik, egyéb emberfeletti karakterek, nyomozás, gonosz professzorok és társaik, és persze szerelmi szálak, hát kell ennél több?

Persze nem lennék igazi nő, ha nem néznék kosztümös sorozatokat is. Első nagy beleborulásom a Tudors (Tudorok) volt, mert akkoriban elég sok történelmi romantikust is olvastam, és odavoltam Erzsébet királynőért és Boleyn Annáért. Persze azt hiszem csak a 2. évad végéig néztem, mert Anna halála után elvesztettem az érdeklődésem. Ugyanakkor, amit Jonathan Rhys-Meyers és Natalie Dormer leműveltek az valami zseniális. Inspiráló a játékuk, de persze a többi karakter sem kutya.
 
Forrás
Bevallom a könyveket nem olvastam, de az Outlandert imádom. Igaz elakadtam a második évadnál, mert hát láthatod, hogy mennyi mindent nézek, de olyan ez a sorozat a léleknek, mint egy falat kenyér. Csodálatos skót felföldi helyszínek, lebilincselő történet, szép és tehetséges színészek. Ha láttad már Sam Heughen játékát Jamie Fraserként, akkor biztos megfordult a fejedben, hogy neked is jó lenne egy ilyen tagbaszakadt skót pasi, aki fehérnépnek szólít, és bárkit kettéfejelne, ha bántani merészel téged, miközben a leggyengédebb férj a világon. Ébren viszont ne álmodjunk ugye? Szóval nem marad más, mint hogy elmerüljünk ebben a sztoriban és 41 percig elhiggyük, hogy velünk is megtörténhet, ami Clairrel és élhetünk két életet egyszerre.

S ha még mindig nem lenne elég, akkor húzódjunk csak vissza az angol vidékre, és szürcsölgessünk egy kis teát Lady Crowley-val, akit a zseniális Maggie Smith alakít a Downton Abbeyben. Van itt kérem minden: angol vidéki élet egy hatalmas udvarházban. Lordok és Ladyk, meg Earl-ök, ondolált hajfürtök, pihegő és lázadó hölgyek, háború, szerelmi, dráma, szép öltözékek, úriemberek, akik után sóhajtozni lehet és nem csak azért, mert jóképűek. Pletykálkodhatunk a cselédekkel az alagsorban, és merenghetünk egy letűnt kor hajnalán, ahol az élet még békésebb mederben folyt, és nem robogott el mellettünk, mint egy sugármeghajtású rakéta.
 
Forrás
Legújabb függésem, ami olyan igazi beszippantós, világot kizárós, pillangórepdesős aha-élmény számomra: A discovery of witches (Boszorkányok elveszett könyve). Évezredek óta nem volt normális, boszorkányos sorozat. Talán a bűbájos boszorkák (Charmed) óta nem, ami szintén nagy kedvencem volt. 8 részből áll egy évad, és a középpontban Diana áll, aki boszorkány, de valamiért korlátozottan van jelen az ereje, és kevéssé tudja uralni azt. Diana tudományos karriert fut be, fiatal kora ellenére már doktori fokozatot szerzett és szigorúan tudományos alapokon vizsgálja az alkímiát és egyéb hókuszpókuszokat. Amikor aztán sikerül egy olyan kéziratot kikérnie a könyvtárból, ami után más emberek, boszik, vámpírok, démonok már évszázadok óta kajtatnak, akkor kicsit megváltozik a széljárás és beindulnak az események. Ami engem illet, imádom a vámpírokat és megint kapunk egy érdekes példányt: Matthew Clairmont már vagy 1500 éves, művelt, kifinomult ugyanakkor férfias jelenség. Órákig elhallgatnám, ahogy beszél, és nagyon izgat, hogy a sorozat hogyan dolgozza fel a témát, milyen hiedelmeket épít be róluk. Egyelőre úgy tűnik, nem zavarja a napfény és nem is csillámlik, és gyűrű se kell neki, hogy közlekedjen. A démonok is érdekelnek, mert eddig jobbára nem túl szalonképes módon ábrázolták őket a filmvásznon. Kivéve talán Cole-t a Charmed-ban. Ő aztán megért egy pár ajtócsapkodást az biztos!

Szintén mostani mazsolám a Riverdale. Amennyire tudom ennek is képregény az alapja, de nem szuperhősös, hanem középiskolában játszódós, kisvárosi, rejtélyeskedős, amolyan nyolcvanas évek kisugárzással. Nem darálom úgy, mintha az életem múlna rajta, de nem is tudom elengedni sem. Lehetséges, hogy ehhez a Jughead-et alakító Cole Sprouse-nak is köze van, akinek mind a karaktere, mind a valós énje üdítően érdekes személyiség. No meg persze Bughead (Betty+Jughead) forever! Mindenképpen végig fogom követni a kapcsolatuk alakulását, és hát tudni akarom ki ölte meg Jasont! Mondhatjuk, hogy kisvárosi ármánykodásból és pletykálásból nekem sosem elég.
 
Jughead <3
Azt még el kell mondanom, hogy a magyar sorozatoktól engem rendre a hideg kirázott a pocsék forgatókönyv és dramaturgia miatt, és akkor a színészi alakításokról már ne is beszéljünk. No de manapság van ám élet a Jóban Rosszban és a Barátok közt-ön túl is! Nyáron teljesen ráfüggtem a Korhatáros szerelemre, ami nagyon szórakoztató, aranyos és pörgős is egyben. Remek színészek játszanak benne és szerintem nagyon jó a színvonala. Egy fiatal 25 éves srác beleesik, mint részeg az árokba, egy 39 éves 3 gyermekes családanyába, aki mindezt viszonozza. Ott van még egy minden lében kanál anyós, a kamasz kölykök, a volt férj, az okoskodó sznob, sógornőjelölt, szóval van itt min nevetni, izgulni, függeni! A terápiát is elkezdtem, de ezzel lassan fogok haladni, mert hát nem akarok munka után is munkát nézni és óhatatlanul beindul az agyam, viszont sokat lehet tanulni belőle, szóval gyűrni fogom, de csak lassan szemezgetve.

Szerettem volna még írni a koreai sorozatmániámról is, ami most kicsit alábbhagyott, de nem véglegesen. Azért annyit elárulok, hogy koreai sorozatokat nézni egy másik létforma. Eleve csak egyetlen évad van, általában 16-20 résszel és minden szálat elvarrnak. Nem feltétlen a cselekményen van a hangsúly, hanem az érzelmek átadásában baromi erősek. Ha a főhősnek épp megszakad a szíve, akkor fizikailag érzed a mellkasodban, hogy összefacsarodik, esetleg te is bőgni kezdesz, pont annyira kevéssé elegánsan, mint ahogy a vásznon a szereplő. A testiség náluk nem elsődleges, itt nem lesz az, hogy 5 perc után máris az ágyban vannak a karakterek.
Életkép k-drama nézés után
Forrás
Fokról-fokra építik az intimitást, és már egy kézfogásnak is annyira ujjongsz majd, mint a lottó ötösnek. Visszahozza a régi, békebeli udvarlás izgalmát, és a pillangókat a gyomrodba. Közben megismered a kultúrát, a nyelvet, a szokásokat, és ellenállhatatlan vágyat érzel, hogy te is magadba tömj egy kis sült rizst, vagy dobukkit, vagy néhány tojástekercset.
Nem tudod hol kezdd? www.viki.com oldal hivatalos stream oldal, vehetsz prémiumot a reklámok ellen, vagy beszállhatsz valamelyik fordító csapatba és előbb-utóbb megkapod a prémium fokozatot, és megnyílik előtted a mennyország kapuja, végtelen sok jó történettel. Kezdésnek néhány igazi gyöngyszem:

Heirs: Középfajsúlyos, de nekem ez volt az első, rengeteg kiváló sztár játszik benne, engem megvett kilóra. A gazdag fiú és a szegény lány végül egy fedél alatt kötnek ki. Mi lesz ebből?
Boys over flowers: Régebbi, de szinte kötelező elem, a k-drama sorozatok egyik alfája és omegája. 4 srác és egy tűzről pattant lány kalandjai.
Secret Garden: Az egyik legcsodásabb szerelmi történet, némi fantasy elemmel, mert egy ponton a szereplők lelke testet cserél.
Kill me heal me: Jisung az egyik legnagyobb és legtehetségesebb dél-koreai színész. Neki még a szemöldöke is játszik. Ebben a sorozatban egy többszörös személyiséggel megáldott fickót alakít, így tulajdonképpen hét karaktert játszik egyszerre. Lehidalok a pasastól!
Secret: Melodráma a javából, szintén Jisunggal. Olyan szerelmi történet, ahol az egyik bosszúból, de tévesen majdnem tönkreteszi a másik életét. Azt hiszed, tudod mi az a dráma, bosszú és fájdalom? Akkor még nem láttad ennek a koreai változatát. A nyugati sorozatok ehhez képest smafuk.
Mask: Hasonmásokkal operálós történet. A szegény lányt a halott gazdag nő helyére kényszerítik, miközben belülről próbál rájönni az igazságra, és emellett még „férje” hidegségét és „szeretője” zsarnokoskodását is el kell viselnie. Feszült, pörgős, izgalmas, aludni se nagyon akartam mellette.
Scarlet Heart Ryeo - Wang so és Hea Soo <3
Forrás

Scarlet Heart Ryeo: Az én eddigi kedvencem. Egy vízbe esős baleset kapcsán a lány a múltban találja magát, egy teljesen másik korszakban, ahol még uralkodók és hercegek élnek. Történetesen itt most 7 hercegről beszélünk, dinasztia meg minden. A lányba persze nem csak az egyikük lesz szerelmes, naná hogy a fekete bárány, kemény Wang So-t is megérinti, és innentől kezdve drukkolunk a pozitív végkifejlet iránt, de hogy lehetséges-e egy ilyen? Nem tudhatjuk, de a koreaiak aztán nem szívbajosak, ha drámáról van szó!

Uncontrollably fond: Woo Bint még az Heirs-ben fedeztem fel, mint second lead (általában a második számú hódoló, aki soha nem kapja meg a nőt. Sokszor annyira szimpatikusak, hogy nekik drukkolsz, ezt nevezik second lead syndrome-nak). Ebben a sorozatban azonban főszerepet kapott. Egy beképzelt énekest alakít, aki látszólag felszínes, arrogáns és nem a mély érzések jellemzik. Gyerekkori szerelmével csúnyán szakít, ám most mégis kénytelenek együtt dolgozni, mert a lány forgatja róla a dokumentumfilmet. A múlt és a jelen fájdalmasan összefonódik és ezer meg ezer csavar vár kibogozásra. Azt hiszed, tudod mi lesz a vége? Nagyon tévedsz!

Oh my Venus: Humorosabb komédia. A női karakter korábban szép volt, vékony és népszerű, szerelme is népszerű úszó, most már üzletember. Mellette elhízott, elkényelmesedett és most szakít vele a pasi, hogy aztán egy barátnőjével járjon, aki rémesen kövér volt, de mára már lefogyott és nádszál karcsú. Ekkor jön a képbe a jóképű edző, aki segít lefogyni neki, s közben persze az ő kapcsolatuk is szorosabbra fonódik. Azért ebben is vannak drámaibb fordulatok, de alapvetően egy szívmelengető, megmosolyogtató történet.
 
Forrás
Még hosszan tudnék felsorolni koreai és nem koreai kedvenceket, de azt hiszem, aki eddig nem aludt el, az egy hős. Héééééé ébresztő! Tessék felkelni álomszuszékok, vagy mindjárt elkezdek spoilerezni! De mit is? Trónok harcát? Aranyéletet? Valamit, amin mindenki függ, haha! Nem maradt más dolgom, megyek, benyomom a play gombot és máris folytatom a sorozatom. No de melyiket? Vajon te kitalálod?

Adieu drágáim,

Anaria

PS: Anaria vagyok, 30 éves és sorozatfüggő :))))))


Nézd meg a többiek min függenek:



Zenka, Zakkant, PuPila, Nima, Dóri, Ír Gulyás és csalamádé

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)