Shakespeare Sunday #2

Serényen kérem az elnézést, mert annyira elröppent a Vasárnap, hogy mire észbe kaptam hétfő lett és én nem tettem közzé a vasárnapi Shakespeare adagot. Nos, jobb későn, mint soha nem igaz? Íme hát, egy újabb gyönyörűséges szonett a nagy mestertől, ezúttal a 116.

Nem igaz: - hű lelkek násza nem ismer

Akadályt! Szerelem a szerelem,

Amely hőfokot más hőfok szerint nyer

Vagy ár-apályt játszik készségesen?

Ó, nem; az örök fárosz maga ő,

Nézi a vihart, s nem ing semmi vészben;

Minden vándor hajók csillaga ő,

Magasságát mérhetik, erejét nem.

A szerelem nem az Idő bolondja,

Bár romlás rabja arc és rózsa-ajk,

Szerelmet nem merít ki hét vagy óra,

Ítéletnapig szilárdan kitart.

Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,

Sose írtam s szív sose szeretett.

Ez a szonett ismerős lehet Jane Austen - Értelem és Érzelem című művéből készült filmfeldolgozásból (azt hiszem mindkettőben benne van). Miről is szól nekünk a költő? Természetesen a szerelemről filozofálgat: kifejti, hogy a szerelem nem ismer akadályt, és az idő, az évek sora sem tudja megkoptatni, fénytelenné tenni, megsemmisíteni az igaz szerelmet. Kísértések persze jöhetnek, de ha az ember nem képes ellenállni, akkor nem is szeret igazán, csak képzelte, hogy igen. Kedvenc részem pedig ez a két sor:

"Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,

Sose írtam s szív sose szeretett."

Nektek hogy tetszik ez a szonett? Szeretitek Shakespearet? Írjátok meg bátran!