Talán a hangulat
kedvéért mégis csak kidugom az orrom a könyvfesztiválra. Mindazonáltal
megosztom veletek nekem mely könyvek keltették fel az érdeklődésemet. Ezeket
bármikor nyugodt szívvel bezsebelném, ha tehetném, válogassatok ti is
kedvetekre, esetleg osszátok meg velem, ezek közül titeket melyik érdekel a
legjobban? Jó böngészést, illetve majd jó könyvfesztiválozást mindenkinek!
2014. április 25.
2014. április 2.
Hírverő #7 - Ruta Sepetys Magyarországon
by: Anaria Matthews 3 comments
categories: dedikálás, helyzetjelentés, hírverő, Maxim Kiadó, Ruta Sepetys
categories: dedikálás, helyzetjelentés, hírverő, Maxim Kiadó, Ruta Sepetys
Kedves Olvasóim!
Tudom, hogy manapság
lapítottam a fűben, mint a húsvéti nyuszi tojásai, de eléggé elfoglalt vagyok,
ráadásul az írási kedvtelésemet újabban töménytelen mennyiségű pszichológiai
szakvélemény megírása címén élem ki. Hát nem izgalmas? Néha annyira ki vagyok
nyúlva estére, mint egy matrica és csak bámulok ki a fejemből azon gondolkodva,
hogy hová is tűntek a gondolatok a fejemből? Hétvégenként pedig angolt tanítok,
amit imádok ugye, de így az elmélkedős-firkálgatós óráim száma igen csak
megcsappant. Olvasni azért még szoktam (nem nem csak az e-mailjeimet),
többnyire a vonaton munkába menet, vagy jövet, már amikor nem szundikálok ugye
az alváshiányt bepótolandó. No de most hoztam nektek egy érdekes programot!
2014. március 27.
Veszteségeink - Camilla Grebe, Åsa Träff: A terapeuta
by: Anaria Matthews 1 comment
categories: 2014, Animus Kiadó, Åsa Träff, Camilla Grebe, könyvekről, pszichológia, rádiós ajánló, recenzió, skandináv krimi, Svédország
categories: 2014, Animus Kiadó, Åsa Träff, Camilla Grebe, könyvekről, pszichológia, rádiós ajánló, recenzió, skandináv krimi, Svédország
Bizonyára mindenkinek van olyan kedvenc műfaja, amiből valahogy
mindig többet és többet olvas, ugyanakkor van egy olyan dédelgetett témakör,
egy másik műfaj is, amibe nagy kedvvel ásná bele magát az ember, ha lenne rá
ideje, mert valamiért birizgálja a fantáziáját. Én így vagyok a skandináv
krimivel – alapvetően nagyon szeretem a krimiket, thrillereket könyvben olvasva
vagy filmen nézve egyaránt, de úgy vélem, a skandináv krimi a műfaj csimborasszója,
a cseresznye a habos tortán. Nagy tapasztalatom ugyan nincs e területen, mégis
bizton állíthatom, hogy igencsak sajátos hangvételű regényeket írnak ott a
messzi északon. Talán a sarki fény teszi, vagy a hosszú telek, nem is tudom.
2014. február 6.
Társszerző lettem!
Kedves Olvasóim!
Bár mostanában úgy
tűnhetett, hogy egyáltalán nem foglalkozom az írással, a helyzet az, hogy
eléggé megszaporodtak az ezzel kapcsolatos teendőim. Szeretném veletek is
megosztani a hírt, miszerint társszerző lettem a Képmás magazinban. Volt
egyetemi csoporttársammal és egyben jó barátnőmmel pszichológiai témákat
feszegetünk közérthető nyelven. Úgy tervezzük, hogy mindig valamilyen könyv- vagy
filmélményen keresztül világítjuk meg a problémát, s aztán térünk rá annak
elemezgetésére, a lehetséges lépések vázolására. Az emberek így nem csupán egy
nagy adag tényhalmazt kapnak, hanem utána tudnak nézni, belemélyedni azáltal,
hogy ők is megnézik a filmet, vagy épp elolvassák az adott könyvet, így tágabb
képet kaphatnak az adott jelenségről, s talán jobban be is tudják azt fogadni.
2014. január 30.
Liverpoolból szeretettel
![]() |
| Zenemanók :) |
Ma azon morfondíroztam a
sárga, zötyögő villamoson, hogy vajon milyen érzés lehet élő legendának lenni?
Milyen lehet olyan valakinek a bőrében lenni, aki nem csak hogy részt vett valami
korszakalkotó dologban, hanem egy egész korszaknak az Alfája és Omegája? Sőt mi
több, nem is korszaknak, hanem egy életérzésnek, a zenei világ
megreformálójának, a popzene feltalálójának, megannyi újítás, zenei hangzás és
stílus biztos alapjának? Igen, ma Beatles nap volt a Petőfi rádióban, és engem
teljesen magával ragadott a hév, valamint a mellkasom közepén növekvő nagy érzelembuborék.
Ha erőlködnék, sem
tudnék megnevezni náluk nagyobb hatást gyakorló zenekart ebben az univerzumban.
Szerintem nem is lehet, nincs náluk nagyobb tényező, még így ötven év
távlatából sem. Elrévedve, magam előtt láttam négy suhancot abból a korszakból,
amikor még tervbe sem voltam véve, és még a szüleim is csupán zöldfülű felnövekvő
emberkék voltak. Négy fiú, aki felkapta a hangszerét és elkezdett zenélni, dalokat
írni, koncerteket adni, aztán egyszer csak világméretű hullámmá vált
az energia, amit a zenéjükön keresztül átadtak nekünk.
Megértem, hogy mindenki
részesülni akart ebből a különleges varázslatból, mert az, hogy ennyi egymás után
felnövekvő generációt képesek megszólítani, különleges erőt sejtet. Nem
ismerek még egy ilyen zenekart, amiben akár egy egész család nagymamástól,
unokástól kedvét leli. A leginkább azon hatódtam meg, és egyben el is képedtem,
hogy milyen sok fiatal, vagy akár már korosabb zenészt is megihletett a Beatles.
Jöttek és jöttek a rádióba az előadók, mesélték a személyes történeteiket, az
indulás pillanatait, s mint valami közös eredő, vagy kollektív szimbólum,
mindegyiknél ott volt Paul, Ringo, George és John.
Úgy képzelem, hogy
olyanok ők a zenének, mint az oxigén a Földnek. Mindenhová begyűrűznek,
csalafinta dallamvezetésekben, harmóniákban bukkannak fel, szófordulatokban,
egy-egy utalásban csíphetjük fülön őket, és már bólogatunk is, vagy ütemre
topogunk a lábunkkal, mert hatni kezd a különös örökség. Ha belegondolok
rengeteg családban ott vannak ők, mint a fényképek a kandalló tetején. Olyan
emlékeket tesznek élővé, mint például életünk első lemezének hallgatása, közös
tánc a konyhában, álmodozás az ágytakarón heverészve, vagy éppen szerelembe esni egy
táncos mulatságon. Embereket, arcokat, kapcsolatokat köszönhetünk nekik, jó
pillanatokat, és valami közöset, kollektívet, hogy te is szereted, amit én,
együtt szeretjük a Beatlest.
Nem tudom felidézni mi
lehetett az első dal, amit megismertem tőlük, mert elég pöttömke lehettem még.
Felsejlenek emlékek, azokból az időkből, amikor a Sláger Rádión még régi dalok
szóltak, és Cseke László finom tónusú hangján kommentálta az előadókkal
kapcsolatos ismeretanyagot. Talán akkor dúdoltam először a Yellow Submarinet,
vagy az Ob-la-di Ob-la-da-t. Igazán azonban csak tizenhat éves korom körül
találtam rájuk, és estem velük örök szerelembe. Azóta is évről, évre
felfedezek a dalokban valami újat, mintha ilyen csomagocskák lennének elrejtve
bennük, amikre csak bizonyos idő után lehet ráakadni.
A legjobban mégis azt szeretem bennük, hogy időtlenek. Amikor őket hallgatom, akkor
kiszakadok ebből a 21. századi rohanásból, érzem az igazi értékeket, és azt a
mérhetetlen pozitív energiát, ami a dalokból árad. Még a szomorú,
melankolikusabb hangvételű számaikban is van remény, egy kis fény, hogy minden
jobbra fordul. Szinte áthangolják a lélek húrjait, hogy ne szóljanak hamisan,
feltöltenek energiával, az ember már-már érzi a lehetőségek tárházát önmagában,
amik csak arra várnak, hogy megvalósítsuk őket.
Jól esik ez az időtlen
kötődés lélekben ehhez a varázslatos valamihez, aminek a neve Beatles, ezekhez
a csodabogár fickókhoz, akik közül kettőt sajnos már elveszítettünk, mégis,
mintha soha nem mentek volna innen sehová. Mosolyuk és hangjuk a felvételeken
ugyanolyan erővel ragyog ránk, mint ötven évvel ezelőtt, s bárcsak egy
időgéppel visszamehetnék, akár egyetlen estére, hogy élőben is megnézhessem
őket magamnak. Szédítő belegondolni, mi lenne, ha még mind a négyen élnének, mit
tudtak volna adni nekünk, embereknek, még hányszor fordították volna a feje
tetejére ezt a világot. Bár ha jobban belegondolok, még így is, ennyi év után,
egy percre sem veszett homályba a varázslat, még mindig hullámokban érkezik,
hogy újabb és újabb generációknak változtassa meg az egész életét.
Though I know I'll never
lose affection
For people and things
that went before
I know I'll often stop
and think about them
In my life I love you
more.
//
Bár tudom, hogy soha nem
veszítem
A szeretetem azon emberek,
és dolgok iránt
Akiket korábban ismertem
Majd megállok, és
gondolataimat rájuk vetem
Szeretlek titeket az
életemben.
(Saját fordítás)
(Saját fordítás)
2014. január 22.
2014. január 15.
A szív útjai kifürkészhetetlenek - Charles Martin: A tücskök éneke
by: Anaria Matthews 7 comments
categories: 2013, Amerika, angolszász, drámai, General Press, kortárs, lélekmorzsa, szépirodalom, világirodalom
categories: 2013, Amerika, angolszász, drámai, General Press, kortárs, lélekmorzsa, szépirodalom, világirodalom
Szeretem azt a jelenséget, amikor szinte magához énekel
engem egy könyv. Meglátom a borítót, átböngészem a fülszöveget, ízlelgetem a
címet, és egyszer csak megszületik bennem a konok elhatározás, hogy nekem már
pedig el kell olvasnom ezt a regényt, sőt a polcomon akarom tudni örökre.
Furcsa, intuitív vonzódás ez, mégis eddig soha nem kellett csalódnom az
ösztöneimben, mert rendre kincsekhez vezérelt engem. Valahogy így jutottam
hozzá Charles Martin művéhez is: szirénénekével arra csábított, hogy semmiféleképpen
sem hagyhatom őt ott a könyvhéten egyedül árválkodni a többi kiadvány között.
2013. december 24.
Boldog Karácsonyt!
Minden kedves olvasómnak békés, boldog, áldott karácsonyi
ünnepeket kívánok! Egyetek sok finom sütit, pihenjetek, és olvassatok
valamilyen fergetegesen jó könyvet.
2013. december 16.
Már két éve szaporítom a szót
Ezekben a rohanós,
gyorsan elröppenős napokban nem is vettem észre, hogy december 14-én bizony 2
éves lett a blog. Ej ej Anaria! Ez azt jelenti, hogy lassan már oviba megy, de
most épp a dackorszakát éli, mert csak nem akarnak jönni a kreatív energiák, de
talán majd ezt is kinövi egyszer.
2013. december 15.
És a győztes nem más mint...
by: Anaria Matthews No comments
categories: 2013, helyzetjelentés, hír, karácsony, Maxim Kiadó, nyereményjáték
categories: 2013, helyzetjelentés, hír, karácsony, Maxim Kiadó, nyereményjáték
Kedves Olvasóim!
Az elmúlt hetekben
izgalmas nyereményjáték zajlott itt a blogon. A Maxim Kiadó jóvoltából
lehetőségem nyílt, hogy elolvassak, és kisorsoljak közöttetek két szuper
regényt:
2013. november 22.
Segíts a Jézuskának! Nyerj egy könyvet a karácsonyfa alá!
No, itt volnék, és most
már tényleg a várva-várt, általam eltervezett karácsonyi nyereményjáték
ismertetése fog következni. Nem is oly rég, abban a szerencsében volt részem,
hogy a Maxim Kiadó elküldött nekem egy tetemes listát, rajta jobbnál, jobb
könyvekkel. Hirtelen azt sem tudtam hová kapjam a fejemet, kb. olyan voltam,
mint egy kisgyerek, akit beengednek a cukorkaboltba és csillogó szemekkel mered
egyik polcról a másikra, és legszívesebben mindenből vásárolna egy kicsikét.
2013. november 17.
Hírverő #6 – Nyerj Ipad3 táblagépet karácsonyra a Book&Walk jóvoltából!
Jó estét, jó szurkolást!
Hoppá bocsika, ez Id. Knézi Jenő szövege, és még nem is kezdődött el a foci vb.
Sebaj, mert a drukkolást ettől még megkezdhetitek, még pedig azért, mert
figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy játékot.
Ez még nem a várva várt
karácsonyi nyereményjáték, amit én tervezek elindítani, mert a nyereménykönyvek
még nem vándoroltak be a könyvespolcomra, de ami késik, az nem múlik.
2013. november 9.
Ahol homlokon csókol a múzsa
Nem is oly rég, kitettem
a Facebookra egy cikket, amiben megtekinthető hol blogolnak a magyar „sztárbloggerek”.
Meghánytuk-vetettük a dolgot blogger barátosnéimmel, és hát meglehetősen
sterilnek, mesterkéltnek, művileg megrendezettnek találtuk a képek többségét
(tisztelet a kivételnek). Az a sok Macbook és kellékbögre nagyon hipszter benyomást keltett. Találtam egy
másik oldalt is a Tumblr-en, ahol külföldi bloggerek mutatják be a szentélyüket.
Ott mindjárt ezerszer életszerűbb körülményekkel találkoztunk. Többedmagammal
innen merítettem az ötletet, hogy én is megmutassam, hol is költözik a fejembe
az ihlet, milyen környezetben pötyögtetem nektek szorgos munkával a bejegyzéseket.
2013. november 3.
Hírverő #5 - A szavazás eredménye
Kedves Olvasóim!
Mint azt már tudjátok,
az elmúlt egy hétben szavazatotokkal befolyásolhattátok, mit olvassak az
elkövetkezendő időben. Ám még ennél is nagyobb tétje volt a dolognak, hiszen a
két legtöbb szavazatot kapott könyvről nem csupán írni fogok, hanem majd meg is
lehet őket nyerni egy karácsonyi nyereményjáték kíséretében. No de, hogy
szavaimat egymásba ne öltsem, (dobpergés) íme a két győztes regény:
2013. október 27.
Hírverő #4 - Válaszd ki a könyvet!
Kedves Olvasóim!
A minap egy igazán
maratoni bejegyzést olvashattatok arról, hogy a Maxim Kiadó idén ősszel, miféle újdonságokkal próbál minket
olvasásra csábítani. Ha még nem vesztél el a rengeteg szépség között, akkor IDE kattintva tudod megtekinteni, miről
is van szó. Annál is inkább, mert amint látható, kitettem az oldalsávba, a
Shakespeare idézet alá egy szavazóblokkot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



