Mindent vagy semmit - Szent Johanna Gimi 5: Remény

Fülszöveg

Új tanév, új osztálytárs, új konfliktusok, új és régi barátságok, új és régi szerelmek... A 11/b-ben továbbra is "zajlik az élet", miközben többek között az is kiderül, hogy mi történt a párizsi csereutazáson, hogy kicsoda Jérome és Benoit, és vajon ki lopja Dave személyiségét, hogy miért veszélyes a Gomba, hogy Zsák kibe lesz szerelmes és Cortez miért törli ki az összes ismerősét a Facebookon...
na és persze, hogy Reni kitől kapta a nyakláncot meg a gyűrűt... Reninek is újabb kihívásokkal kell szembenéznie, de úgy tűnik, egyre jobban felnő hozzájuk...

Gondolatok a könyvről

Amikor beteg az ember azt mondják, pihenjen sokat, az se baj, ha alszik, mert az alvás gyógyszer és segíti a gyógyulási folyamatot. Nos, engem ez az egész könyvsorozat annyira magába szippantott, hogy alighogy elolvastam a 4. kötet utolsó mondatát, már nyitottam is ki az ötödiket. Csak olvastam és olvastam, egészen addig, amíg a végére nem értem: ami reggel fél 6-kor következett be. Mit is mondhatnék? Ha nem tudtam volna meg, mi a vége, akkor meg abba betegedtem volna bele.

SPOILERVESZÉLY! Ha még nem olvastad a könyvet, továbbolvasás csak saját felelősségre!

Eltelt a nyár, megkezdődött a tizenegyedik osztály első féléve (bár Zsolti egy pillanatra meg volt győződve arról, hogy már végzős. Menthetetlenül ő a kedvencem). Ez már valóban nem tréfadolog, maholnap itt az érettségi.

Arnold helye üresen tátong az osztályteremben, a kinti padon és Reni szívében is, ettől egy kicsit szomorúan vágunk neki vele együtt az új tanévnek és a mindennapi feladatoknak. Aztán jön egy új diák az osztályba, akinek a hosszú, japán nevét Ricsi rögtön lerövidíti Macura. Macu Arnold helyét foglalja el, ami szimbolikusan is jelképezi azt, hogy a változás nem csak jön, hanem már itt is van. Minden átrendeződik, a karakterek is fejlődnek (bár a fiúk értelmi szintje még mindig közelebb áll egy gyerekéhez, mint egy felnőttéhez).

Kinga ebben a részben is „remekel”. Bár sosem vallaná be, de igazi kis triumvirátust alkot Renivel és Virággal, s mivel Virág stabil és boldog párkapcsolatban él, így legtöbbször Kinga az, aki – bár sajátos módszerekkel de –  igyekszik kirángatni Renit a Cortez-depresszióból. Kinga nem köntörfalaz, nyakon vág, elgáncsol, kényszerít, megfenyeget – persze mindezt szeretetből és törődésből – csak, hogy Reni végre belássa, amit be kell látni. Mindnyájunknak jól jönne egy ilyen barát, mint Kinga, mert ő aztán nem tépelődik: mindig kimondja, amit gondol, akkor is, ha fáj (akkor, is, ha nagyon fáj). Ráadásul most nagyjából egy csónakban eveznek Renivel, bár Kinga nem epekedik otthon, lételeme a versengés, ő még a szerelemmel is szembeszáll, és olyan irányba fordítja a dolgok menetét, amerre csak akarja.

„Veled ellentétben én ezt a nyarat arra tettem fel, hogy felejtsek, nem arra, hogy szenvedjek. Ráadásul Zsolti nekem olyan, mint egy Rihanna-szám. Ha eszembe jut, nem megy ki a fejemből, és idegbajt kapok tőle. Nem is akarok rá gondolni!”

Ebben a fejezetben már biztosak lehetünk benne, hogy Cortez is érdeklődik Reni iránt. Olyan, mintha, a nyáron megkomolyodott volna – ráadásul egy évvel idősebb a többieknél – elhagyta a deszkás imidzsét, most már komolyabb (komolyan helyesebb) külsővel rezzegeti a törékeny lányszíveket. Kicsit savanyú neki a szőlő, főleg, amikor a Kinga által kitalált kis füllentésből egy óriási szerepjáték kerekedik ki. Cortez nem bír magával, úton-útfélen csipkelődik Renivel, aki hála az égnek egy ponton túl ezt már nem hagyja és visszavág. Ütős adok-kapok játékot játszanak, amiből jó pár poénos mondat születik. Mindemellett arra is ráláthatunk, mi húzódik meg a fene nagy népszerűsége mögött: rengeteg ember lájkolja, kommentálja szinte minden lélegzetvételét, az iskolában népszerűbb, mint Michael Jackson, más értelemben viszont magányosabb, mint bárki más.

Reni sem az a tizennégy éves kislány már, mint kilencedikben. Igaz most is keményen tipródik, sokat sír, és még mindig a velejéig hatol, ha megbántják, de ezúttal már képes felállni a földről, képes előrébb helyezni – nagy nehezen – önmagát. Miután már mindent, de mindent megpróbált, el tudja engedni az egészet, és ez az a pillanat, amikor mindent megkap, amire csak vágyott.

„Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.”

Mindamellett, hogy Reni és Cortez kapcsolata változékonyabb, mint az időjárás, és végigasszisztálhatjuk – ha úgy tetszik végigsírhatjuk – Renivel minden egyes hullámvölgyét és holtpontját, szóval emellett kapunk sok humort, nevetést. Kedvenc karakterem Zsolti humorzsákja ezúttal sem üres. Az írónő kiválóan egyensúlyoz a mély, sötét tini-szenvedés és hiszti, valamint a felszabadultság és a komikus helyzetek között. Mire megunnánk az egyiket, kapunk egy kicsit a másikból.

Epedve várom a hatodik kötetet, mert érdekel, hogy ennyi sok kanyar és kacskaringó után, két látszólag teljesen különböző személy hogyan funkcionál egy szerelmi kapcsolatban. Ráadásul tinédzserek. Azt hiszem erre még Zsoltinak is lesz bőven mit mondania. :)

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió Kft.

Kiadás éve: 2011
Oldalak száma: 486 
ISBN: 9789635397440
Nyelv: Magyar