Leiner Laura - A Szent Johanna gimi 6. - Ketten

Fülszöveg:

December 20-a Reni életének legboldogabb napja, és ettől kezdve minden megváltozik. De vajon csak jó értelemben? Vajon meddig tart a váratlanul jött boldogság? És Reninek sikerül-e nemcsak megszerezni, de meg is tartani Cortezt? Mi mindennel kell megküzdenie a saját félelmein, gátlásain kívül?
Hisz Cortez a suli legmenőbb sráca, mindenki rajong érte, Reni viszont, legalábbis a saját megítélése és persze Kinga szerint, a "nyomik" táborát erősíti... A 11. osztály 2. féléve is tele van izgalmakkal, akárcsak a korábbiak: Dave például élete eddigi legnagyobb próbatételén megy keresztül, Kinga még önmagát is felülmúlja egy diszkóban, Corteznek iskolapszichológushoz kell járnia, Viki "kiborítja a bilit", Reninek pedig váratlan vendég érkezik a születésnapjára...

Gondolatok a könyvről

Nem győztem kivárni, hogy végre elmehessek ezért a példányért a boltba. Az egyszavas cím „Ketten” reménykeltőnek bizonyult számomra. Na – gondoltam – végre megtudjuk milyen is az, amikor két látszólag teljesen különböző kamasz egymásba gabalyodik. Megszoknak, vagy megszöknek? A megfázásom automatikusan szolgáltatta az alibit, így hát bekucorodtam az ágy sarkába egy pihe-puha takaró alá, és máris újra diák lettem, ismét egy új nap kezdődött a Szent Johanna gimiben.

SPOILERVESZÉLY! Ha még nem olvastad a regényt, továbbolvasás csak saját felelősségre!

A negyedik és az ötödik kötet mozgalmasságához képest, ebben a részben megint kicsit alábbhagynak az izgalmak. Kevesebb a dráma, az intrika, nincs szívfájdalom, sem nyílt konfliktusok, kemény adok-kapok játékok. Ez a hatodik kötet egy boldog, tavasz illatú, színes buborék. Ketten ülnek benne: Reni és Cortez.

Reni persze még akkor is képes mindent túlaggódni, amikor rendben mennek a dolgok. Addig izeg-mozog, amíg talál magának valamit, amin kattoghat. Néha kórosan dramatizálja a saját életét. Ugyanakkor ettől illenek annyira össze, mert Cortez laza, látszólag mindent olyan könnyen vesz, türelmes, és igazán úgy viselkedik, ahogyan azt egy férfinak kell: a tenyerén hordja a barátnőjét. Hol van már a korábbi kötetek, deszkás, szénakazalhajú, nemtörődöm, szívszomorító himpellérje? Helyette itt van ez a szuper édes, figyelmes, vicces, karakteres, gondoskodó, de még mindig és sokkal inkább félisten új Cortez. Végre beláthatunk a népszerűség függönye mögé, és szembesülhetünk az igazi énjével, ami még sokkal megnyerőbb, mint, amit kifelé mutat. Én igazán pozitívan csalódtam benne: amennyire le tudtam volna csapni az ötödik kötetben, most épp annyira megszerettem, és jobban értem.

Cortez mellett a többiek is sokat fejlődtek, alakultak. Az éretlenség lassan, kis lépésekben, de kezd lekopni róluk, s a komolyodás csírái már itt-ott fellelhetők. Kinga és Zsolti kapcsolata szorosabbá válik, mindezt persze a maguk sajátos módján élik meg és kezelik. Davet a kütyükön kívül végre érdekelni kezdik a lányok, s az egész osztályközösség valahogy még jobban összecsiszolódik. Éppen ezért, ahogy közeleg az év vége, még olvasóként is szívszorító érzés, hogy már csak egyetlen tanév, s ez az idill bizony szertefoszlik.

„Tizenegyedik végére döbbentem rá, hogy a régóta keresgélt „legjobb barát” tulajdonképpen végig ott volt az orrom előtt, csak amíg én egy emberben kerestem azt, amit számomra a barátság fogalma jelentene, nem vettem észre, hogy ez nem egy konkrét ideál, ami egyvalakiben megvan, és akkor az a nagybetűs Legjobb Barát. Hanem inkább egy puzzle, a darabjai szanaszét vannak, és ha együtt látja őket az ember, akkor értelmet nyer az egész. Valami ilyesmit jelenthet a barátság.”

A történetet olvasva, talán nem is érzékeljük mennyi minden történt, mennyi változás ment végbe, ám Arnold felbukkanása segít a megvilágosodásban. A jelenet megmutatja milyen az, amikor a múlt darabkáiból próbáljuk összekovácsolni a jelent, de valahogy az egész már nem áll össze, töredékes marad. Jön a dilemma, hogy harcoljunk-e azért, ami régen sokat, mindent jelentett, vagy hagyjuk, és ne mélyítsük tovább a tátongó szakadékot. Ki mit választana? És Reni vajon hogyan dönt?

Amit hiányoltam viszont a kötetből: még több bensőséges pillanat Reni és Cortez között. Tudom én, hogy ez egy botladozó, első, kamasz szerelem, de az előtörténetük olyan viharos, félreértésekkel terhelt hullámvasút volt, hogy én vártam volna ennek a kibontását. Reméltem, hogy megnyílnak egymás előtt, és feltárják kiben hogy zajlottak azok az évek, hetek, hónapok, amikor még csak kerülgették egymást. Főleg Cortez szemszöge érdekelt volna, mert Reniét már ismerjük. Persze történnek homályos utalások, de Cortez rejtélyeskedik, így egyelőre nem tudjuk meg, mióta szerelmes Miss Könyvmolyba.

Talán az egész történetnek az a varázsa, hogy minden karakter olyan életteli, lélegző, szinte megérinthetjük őket, mert kimásznak a könyvből és elénk toppannak. Olyan érzések, mondatok, viccek történnek, hangzanak el, amiket mi is átéltünk, vagy éppen átélünk, ezért kortól függetlenül lehet azonosulni velük. Ugyanakkor van benne valami elérhetetlen gondtalanság, egy kicsit szürreális, a valóságtól elrugaszkodott elem is, de hát a fantázia teremtő ereje éppen ettől szép. Egy könyv lapjain bármi megtörténhet, s amikor felpillantok az utolsó oldalról, konstatálnom kell, hogy ez még mindig az én szobám, az én takaróm, Cortez meg sehol, és Zsoltit sem tudom kifaggatni, hogy mégis hová tűnhetett.

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió Kft.

Kiadás éve: 2012

Oldalak száma: 514

ISBN: 9789635397655

Nyelv: Magyar