Örökbefogadott könyveim

Nagyon úgy néz ki, hogy a nyári munkámnak a jellemnemesítés, valamint az anyagi haszon mellett más előnye is volt. Több mint négy hetet töltöttem ama kellemesnek nem mindig mondható elfoglaltsággal, hogy a nyolcadik osztályosok éves kompetencia mérésének szövegértési részét kódoltam. Írtak ám zöldeket a kis zöldfülűek, legszívesebben körbeküldenék egy pár helikoptert az ország felett, amikből nem szúnyogirtó, hanem könyvek záporoznának, hogy olvassanak minél többet, mert ez valami kiábrándító, amit produkáltak.

No, de nem is ez a lényeg, hanem, időnként, hogy oldjuk a monotonitást, cseverészni kezdtünk asztaltársaimmal, én meg persze megemlítettem a blogomat, amit szerényen vezetgetek most már másfél éve. Egyik asztaltársam kapva kapott az alkalmon, hogy neki lenne pár felesleges könyve, ami már sehol nem fér el  szívesen nekem adná, ha elfogadom. Kaptam is e-mailben egy jó hosszú listát, amit persze én nem nagyon szűkítettem, mert kedvemre való könyvek szerepeltek rajta, így hát hozzám került egy kupac szuper könyv, remélem a jövőben mindegyikről tudok nektek írni. Lássuk képekben, hogy kik a szerencsés kiválasztottak!

Sissy mánia

Gyermekkorom egyik meghatározó alakja volt Sissy. Gondolom, sokatoknak megvan otthon Marieluise von Ingenheim hat kötetes, fehérborítós, Sissy sorozata, amiben végigkövethető a császárné élete. Legalább kétszer végigolvastam, ez egészen biztos. 

Forrás

Nagynénémtől pedig kaptam egy Gaby Schuster kötetet, szép zöld színe van, rajta égszínkék ruhában az akkor még bajor hercegnő, Erzsébet. Teljesen odavoltam érte, hogy milyen szép, mennyire szabadságszerető, milyen romantikus hogy Ferenc József ennyire szereti, ugyanakkor féltem, hogy mi lesz vele a protokollhoz szigorúan ragaszkodó bécsi Hofburgban. A filmet is mindig megnéztem, ha leadták a tévében, ő volt az első történelmi személy, akiért rajongtam, szóval egyértelmű volt, hogy lecsapok erre a két kötetre is, ami feldolgozza az életét, s hogy ki is volt ő. Kíváncsian várom, milyen más megközelítést tud adni ez a két mű, s fog-e nekem tetszeni ez a másik szemüveg. Ó és az, hogy Ferenc József lelkivilágába is betekinthetek egy ilyen vaskos kötet által, az már csak a hab a tortán.

Napóleon forever

Ha már a történelmi személyiségeknél tartunk, Bonaparte Napóleon 18 éves korom körül vált a kedvencemmé, hála Sandra Gulland írónőnek, aki briliáns trilógiát kanyarított (1, 2, 3), melynek központi alakja Joséphine, Napóleon felesége (és szerintem egyetlen igaz szerelme). Tervezem, hogy amint lesz időm újraolvasásra, fogok írni ezekről a remekbe szabott kötetekről, mert beletartoznak a leges-leges-legkedvencebb regényeim körébe, mindig előveszem, ha olyan a hangulatom, ha le vagyok törve, vagy útmutatás kell, vagy csak el akarok osonni egy másik korba. Joséphine szemén keresztül nézve pedig Bonaparte igazi egyéniség, és nagyon szerethető figura. Éppen ezért kíváncsi vagyok, hogy André Castelot és Paul Patrick hogyan árnyalja bennem ezt a képet.

Még egy kis történelem

 A képen látható, hogy itt már befigyel egy kis Egyiptom. Emlékszem, amikor ötödik osztályban végre elkezdtünk történelmet tanulni, teljesen odavoltam az egyiptomi kultúráért. Lenyűgöztek a piramisok, a sok legenda és történet, volt is egy olyan fellángolásom, hogy régész leszek, és majd megyek a sivatagba kincseket felfedezni. Kaptam is mindenféle albumot a szüleimtől, rokonoktól, lelkesen néztem a Papyrus címet viselő mesét, no meg az Elveszett ereklyék fosztogatóit. Kleopátráról viszont még soha nem olvastam regényt, így hát itt az ideje pótolni ezt a hiányt, s ezzel megnyugtatom a 11 éves énemet, aki most rendkívül felháborodott. Uarda pedig annyira egzotikusan hangzik, hogy ismernem kell ennek a nőnek a történetét is. IV Henrik története pedig csak szimplán érdekel. Francia történelem, abból eddig úgyis csak Joséphine és Napóleon a kedvenceim, meglátjuk csatlakozik-e hozzájuk még valaki. Sajnos a történet trilógia, de majd rávetődöm a könyvtárban, hátha fellelem a másik kettőt.

Kurt Tepperwein neve még az egyetemi időkből rémlik, kíváncsi vagyok, mit tartogat nekem az Élet nagykönyve, remélem sok bölcsességet, amit kamatoztatni tudok a hétköznapokban. Amber pedig egy történelmi regény, ami Angliában játszódik, és egy kurtizán életébe kalauzol minket. Mindenki tudja rólam, hogy minden, ami brit, az jöhet, szóval alig várom, hogy beledugjam az orrom ebbe a regénybe is.

A végére maradt eme vegyes felvágott. A cléves-i hercegnő azért érdekes számomra, mert abban a korban íródott, amiről szól. Kicsit tartok tőle, hogy az 1600-as évek végi nyelvezetbe beletörik a fogam, no de egy próbát mindenképpen megér nem igaz? Pantaleónt nem vettem volna le magamtól semmilyen polcról, de annyira megkapó fülszöveget olvastam róla, hogy mindenképpen kellett nekem. Sok humort ígér, szóval meglátjuk, ebből mennyi igazolódik be. S végül, de nem utolsó sorban, egy korai Geopen könyv, amit egyrészt azért nem hagyhattam ki, mert imádom a kiadó könyveit, másrészt mert ez is történelmi, ráadásul Itáliába kalauzol minket a reneszánsz idejére. Kell ennél több meggyőző erő? Nekem nem, és nektek?

Ti örököltetek már könyveket másoktól? Esetleg ért-e már titeket olyan szerencse, hogy ingyen, vagy nagyon olcsón jutottatok hasonló kincsekhez? Írjátok meg kommentben, és a reakció nem marad el! Addig is, olvassatok gyorsan, sokat! ;)