Amikor még diák voltam,
a bekötőpapír és a füzetek kiválasztása, valamint az első becsengetés
jelentette számomra az ősz kezdetét. Mióta dolgozom, megint csak tanévekben
kell gondolkodnom (nem vagyok tanár), viszont jobban figyelek a környezet
változására, apróságokra, hangulatokra.
Miközben ülök a villamoson, vagy a
vonaton, rengeteg időm van megfigyeléseket tenni, s bár alapjáraton meleg
évszak párti vagyok – felőlem örökké lehetne tavasz és nyár váltakozva – egyre inkább
felfedezem az ősz szépségeit, kezdem megszeretni, s olykor már-már azon kaptam
magam, hogy várom is kicsit. Ez biztos az öregedés jele (már csak a téllel
kellene valamit kezdenem).
Régóta készülök már rá, hogy ide a blogba is
becsempésszek egy kis igazi őszi harmóniát, lélekmelengető képeket, hogy
megkönnyítsem azok számára is az átmenetet, akik búnak eresztik a fejüket a
hideg idő, valamint a ködös reggelek beköszöntével.
Ilyenkor sokkal
érdekesebb a szabadban ücsörögni, mert színpompás látványban lehet részünk,
akár a legegyszerűbb városi parkban is. Mélázásunk közben pedig igazán jót
pihen az agyunk, a testünk és a lelkünk is.
A kertünkben is üldögélhetünk, meleg takaróval,
harapnivalóval, illetve forró teával, kávéval felszerelkezve.
 |
| Forrás |
Ha már kanna és pokróc,
akkor nincs is annál kellemesebb, mint bevackolni magunkat a fotelbe, vagy
bármilyen zugba a házon belül, és olvasni, közben pedig forró teát
kortyolgatni. Az én kedvenc helyem a régi szobámban a tetőablak alatt volt, az
ágyam végében. Nekidőltem a radiátornak egy párnán ülve, és úgy olvastam. Végül
is egy kanapé, és egy pihenőfotel is volt a szobámban, de nekem akkor is ez
volt a kedvenc helyem.
Én pont ilyen
kifordított módon használom a foteljeinket, még véletlenül sem rendeltetés
szerint.
Nem tudom nálunk miért
nincsenek ilyen megoldások, széles ablakpárkányok, beugrások, ami kipárnázva
csuda jó kis olvasósarok.
Ősszel esik csak igazán
jól, egy bögre forró tea. Mondjuk, én nyáron is iszom, de azért a hangulat
ilyenkor az igazi, szinte megvidámítja az ember lelkét, akármilyen fárasztó,
nyüves-nyavalyás napja is volt, nincs az a szívfájdalom, vagy bosszankodás, amit
egy csésze tea legalább átmenetileg ne orvosolna.
Az őszi esők egészen
mások, mint a nyári záporok. Sokkal elementárisabbak, borongósak, komorak, a
takarók alá üldöznek minket, vagy éppen nem csak a természetet mossák tisztára,
hanem az elménket is. A legjobb, amikor kipp-kopp kopognak az esőcseppek a
párkányon, én pedig szépen álomra szenderülök itthon, vagy nézem a kinti
forgatagot, és örülök, hogy nem nekem kell talpalnom valamerre. Máskor meg
direkt szeretek esernyővel lófrálni, és ha gyerek lennék, minden nagyobb
pocsolyába ördögi vigyorral ugranék bele, mintha ez lenne a világ legjobb
szórakozása.
Manapság többet sétálok,
mivel nem csak ingáznom kell a munkába, hanem még gyalogolnom is kell egy keveset.
Séta közben szeretek szemlélődni, ahogy átvágok a parkon, keresztülmegyek a
sétálóutcán, vagy éppen amikor a fővárosi rengetegben bolyongok, és az
épületeket, vagy a környéket vizslatom.
Nagyon hangulatosak ezek
a lámpaoszlopok, olyan századelős hangulatot árasztanak, és mindig valamiféle
nyugalom költözik a szívembe, ha ilyenekkel van kivilágítva egy utca, egy park,
vagy bármilyen tér. Le a modernséggel!
Ha már a fényeknél
tartunk, akkor elő a gyertyákkal. Semmi sem képes olyan meghitt hangulatot
teremteni, mint néhány gyertya, vagy lámpás, ami mellett elheverészhetünk,
miközben éppen egy hangoskönyvet hallgatunk.
A fővárosi
betondzsungelben nagyon tud hiányozni a természet. A kipufogógáz, az elázott
koszos járda, valamint a semmivel össze nem téveszthető hajléktalanszag helyett
jó lenne néha igazi, eső utáni, erdei levegőt szimatolni, belélegezni az eső
mosta avar illatát, hallgatni a levelek zizegését, az állatok neszezését,
élvezni a békét. Nincs semmiféle kütyü, ami csörög, zörög, villog, és arra
figyelmeztet mit felejtettél el, mit csinálj meg, hová rohanj.
Remélem elnyerte a
tetszéseteket a képnézegető, és sikerült jobban megszeretnetek az őszt,
valamint ellazultatok, megnyugodtatok valamelyest a képernyő előtt, s talán
kedvet kaptatok kimenni a szabadba, és töltekezni egy kicsit. Zárásként mutatok
nektek egy csodálatos számot, megnyugtató, s nekem valahogy ezt az őszi
mélázós-borongós hangulatot idézi. Forró tea és könyv a kézbe, aztán lehet
fülelni!
Olyan kis olvasó ablak előtti ficakot én is szeretnék majd a következő albérletembe. Vagy a saját lakásomba. Annyira jó lenne! Nagyon tetszett ez a postod, csodaszép képeket tettél ki! Én a blogom fejlécébe varázsoltam még őszt október elején, de igazán csak most lett színes a táj, amit nagyon szeretek :)
VálaszTörlésÖrülök ha sikerült feldobnom vele a napod :)
VálaszTörlésNekem nagyon tetszenek az ablak előtti ilyen beugrók, és még tárolót is ki lehet alakítani a belsejében ha valaki ügyes. Az angol házakban sok ilyen van, és ha mindez fehér osztott ablakokkal párosul akkor odavagyok :)
Láttam a blogod fejlécét, olyan hívogató, szeretek ilyen képeket nézegetni. Legközelebb körbejárok képekben egy másik témát is ;)
Nekem az őszi és a téli időjárás egy minimális szépségig vonzó csak:
VálaszTörlés- a színek;
- a gyertyák;
- így a képeken keresztül és
- egy-két napig, amíg nem fagyok át annyira, hogy várom a tavaszi, meleg napfényt. :)
A képek gyönyörűek, és nagyon örültem, hogy a nap közepén volt egy kis tavaszunk-nyarunk, amíg a meleget érezhettem, és nézhettem a csodaszép színeket.
Az ablak előtti beülős nekem is nagyon tetszik, részlegesen van ilyenünk, azaz nincsen, de az egyik keskeny ablakpárkányt leürítettem, de én nem férek ott el, max. a lányom, amikor eszébe jut. :), Mondjuk sokat nem látok, de szívesen venném, ha lenne egy csendes-magányos helyem.
Szóval, köszi a képeket, mindig álmodozom, hogy nem vagyok ennyire időjárás-válogatós, és felpattanok a biciklire egy termosszal és egy takaróval és kirándulok egyet.. Kirándultam a blogodon. :D
Részben ez volt a cél, hogy legalább a blogon kiránduljunk. Elázni tényleg nem olyan felemelő meg átfagyni, de amikor jókedvem van néha még ezek a dolgok is viccesek :)
VálaszTörlésAkkor neked legalább van egy majdnem-ablakbeülőd. Az is valami :D
Én napok óta napsütésben sétálok a vonatról a munkába és leolvad rólam a kabát :)