Anaria Irodalmi Bakancslistája Morgan Freeman tolmácsolásában

„Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!”¹ Nem tudtam kihagyni ezt a kis fricskát a címben, főleg mivel nagyon szeretem a Bakancslista c. filmet Morgan Freemannel és Jack Nicholsonnal. Remélem a Freeman rajongók tényleg az ő hangján hallják, olvassák ezt a bejegyzést. A mostani témázásban a könyvekkel, az olvasással kapcsolatos egyéni bakancslistánkat járjuk körbe. Felskicceltem magamnak néhány dolgot, de eléggé improvizatív író vagyok, szóval lehet, hogy útközben elkanyarodok másfelé, vagy még ezernyi dolog eszembe jut. Előre is elnézéseteket kérem, ha esetleg maratonivá válna ez az írás, de már ismertek, grafomán hajlamaimat nehéz kordában tartani. 

Könyvtárszobák
(kattintásra megnő)
Forrás

Azt hiszem egy igazi könyvmolynak, akit még a gyűjtögető szellem is megáldott, a határ a csillagos ég, ha az olvasással kapcsolatos megvalósítandó dolgokat vesszük sorra. Az első dolog, ami eszembe jut, és már nagyon régóta ábrándozok róla, az bizony egy olyan dolgozószoba, ahol körben a falak mentén könyvespolcok sorakoznak, középen pedig az íróasztalom van. Szinte már nem is dolgozó szoba ez, hanem mint az Agatha Christie regényekben a könyvtárszoba, el lehet oda vonulni, olvasni, elmélkedni, dolgozni. Persze akkor már jó lenne olyan osztott fehér ablak, ami szintén az angolszász építészet egyik sarokköve. Remélem, mire ősz nagyanyó leszek, összejön ennyi sok könyv, és meglesz a szoba.

Ötletek nappalihoz
(kattintásra megnő)
Forrás

Mindazonáltal, nekem a nappaliban is tetszenek a polcok, telis-tele színes, szép könyvekkel, előttük kényelmes kanapé, vagy fotel, s rögtön lakájosabb a ház. A cserépkandallóban pattog a tűz, a cicus pedig az ablakmélyedésben dorombol, ahol szintén lehet olvasni a kialakított kis párnázott padon, ülőkén. Egyszer biztosan megvalósítom ezt is, aztán, ha megérem, hogy lesz gyerekem, majd ugyanolyan tanácstalanul álldogál a polc előtt, hogy mit vegyen le, mint én, amikor anya könyveit kezdtem el mustrálni, mert a sajátjaimat már kivégeztem. 

Olvasókuckók
(Kattintásra megnő) Forrás

S ha már a polcoknál tartunk, azokat bizony fel is kell tölteni. Könyvmoly címem mellett, pszichomókus is vagyok, azaz pszichológus, úgyhogy engem még a szakirodalom felől is támadnak a csábító ajánlatok, beszereznivalók, elolvasnivalók. Eddig valahogy nem igazán szerettem volna a szabadidőmbe is bevinni a munkát, viszont a jelenlegi új állásom annyira inspiráló, a környezet, a kollégák, az emberek, akik körülvesznek, hogy megjött a kedvem a szakirodalmi témájú könyvek olvasásához, beszerzéséhez. Szeretném, ha lenne egy jó kis bázisom, meg persze ez az önművelés célját is szolgálja, hiszen egy másfajta terepen kell megállnom a helyemet, s mivel jelenleg nem képződöm sehol, ezért önképzőnek kell lennem. A minap el is kezdtem írni egy ilyen listát, mik azok az irodalmak, melyek szakmai épülésemet szolgálnák, ezekből mi mindent kellene beszerezni, és el is csábultam rögtön két könyv irányt, és lecsaptam a Líra oldalán, mint a vércse Kádár Annamária Mesepszichológia c. könyvének első kötetére, illetve Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor c. könyvére, mely már szintén régóta várólistás nálam. Lassan de biztosan haladok majd tehát a könyvtáram ez irányú bővítésével is, remélem sikerül fenntartani ezt a tendenciát.

Forrás

S ha már a beszerzések vonalán haladunk, anyával például elkezdtük gyűjteni Szabó Magda ifjúsági regényeit. Már megvan a Születésnap, a Mondják meg Zsófikának és a Sziget-kék, szép színes Európa Kiadós kiadásban, tervben van ennek folytatása, és mindketten nagyon élvezzük az olvasásukat is. Még régebben kitaláltuk, hogy a verses köteteket is kellene gyűjteni, már megvan Juhász Gyula és Tóth Árpád összes verse, de a sort még lehetne folytatni. Jó lenne magamat ráhangolni a versekre is, amiket tulajdonképpen szeretek, csak valahogy nem kerülnek elő, pedig már többet értek belőlük, mint anno zöldfülű tinédzserként.
 

Néhány évvel ezelőtt sok verset írtam jómagam is, terápiás céllal, és mert alkotni jó, pakolgattam is fel bőszen deviantart-ra, szóval a kötődésem a költészethez vitathatatlan. Ideje lenne tehát leheveredni a fotelbe egy kötettel, és elmélázni egy-egy sor jelentésén. Továbbá mindig lenyűgözött, amikor egyetemi előadáson, vagy egyéb fórumon hallgattuk Bagdy Emőkét, akinek az irodalom legalább annyira a vérévé vált, mint a pszichológia, és egy-egy jelenség szemléltetése, vagy illusztrálása kapcsán csípőből idézte Tóth Árpádot, vagy akárki mást. Az efféle szellemi tudás mindig lenyűgözött engem, csakúgy, mint amikor valaki felismeri a komolyzenei darabokat, és nem kommersz kedvencei vannak, de ez már más téma.

Szőkén omlott a körút.

Hömpölygő embertömeg

Elszelelt a villamos

mellett, át a sínek közt,

szédelegtek réveteg

arcukon merev grimasz,

viaszos halotti maszk.

Kérdőn méregetvén azt,

hogy lehetek ily pimasz,

szökkenő, komisz kamasz,

kinek a száján nincsen

ragtapasz, csak egy ravasz

vigyor. Napfényben úszva,

átszökell énekelve,

a villamos mellett, a

sínek közt, miközben ők

szédelegnek réveteg.

Arcukon merev grimasz s

egyikük sem oly pimasz,

hogy letépve a tapaszt

ujjongva vonuljon, a

szőkén omló körúton.

(Saját-2009)

Egyszeriben itt ragadtam a klasszikusok hálójában, és úgy szeretnék a regények terepén is időről-időre visszatérni hozzájuk. Még 2012-ben neveztem egy klasszikus regénykihívásra (a listám ITT találod), de aztán annyira elvitt más vizekre a blog, illetve az egyéb lehetőségek , hogy nem teljesítettem. A műveltségemnek egyáltalán nem ártana, ha végre teljesíteném, és jó lenne még mást is olvasni, Fitzgeraldot, Hemingwayt, Marquezt, megpróbálkozni ismételten Virginia Woolf-fal, olvasni még valamit Tolsztojtól, illetve orosz klasszikusokat, mert, ha ráérez az ember az ízére, akkor nagyon rá lehet kapni. S talán felnőtt fejjel jobban érteném Jókait és Mikszáthot, csemegézhetnék a régi ízes, magyar szókincsen, olvashatnék valami mást is Gárdonyitól, s ott van még a zseniális humorú Karinthy Frigyes, akitől eddig csak a Tanár Úr Kérem-mel villoghattam, ami csekély eredmény.

Továbbá van még számos klasszikus, amit mások végigszenvedtek a gimnáziumban, de az én csodálatos magyartanárom egészen haladó személettel tanított, így mi nem mentünk végig a kötelezőkön, mint a kisangyal, inkább elmélyedtünk egy-egy korszakban (nincs Adynak olyan rezdülése, amit ne ismertünk volna). Ebből kifolyólag írhatnék klasszikus ajánlókat, amiben lenne valami egyéni szemlélet, hátha akkor nagyobb kedvvel forgatják őket a fiatalabbak is. Na ja, ha enyém lenne a világ összes ideje, de éppen ettől bakancslista, a bakancslista, tervezgetni mindig lehet.

"A mai nap lehet az a nap, amitől fogva egy gyermek még 20 év múlva is emlékszik rád. Tedd csodálatossá!"
Forrás

Nagyon, nagyon szeretnék még egyszer leülni a gimnáziumi magyartanárommal, aki adott egy szemléletet, aki elindított a pályámon azzal, hogy szemernyit sem kételkedett benne, sikerülni fog nekem az emelt szintű magyar érettségi, amitől az egész egyetemi jelentkezésem sorsa függött. Olyan karizmatikus, művelt, egyéni jellem volt ő, akiből nem sok mozog a világban, és különös kiváltság, ha ismerhetünk akár egyet is belőlük. Vele úgy lehetett irodalomról, kultúráról, bármiről beszélni, hogy az embernek nem esett nehezére felfogni ezeket a dolgokat, s aki fogékony volt rá, abba életre szóló viszonyulást csepegtetett a betűkhöz, az ismeretlenhez, a szavak mágiájához, és hogy el tudjuk különíteni a mindennapit a különlegestől. Nem kedveli a közösségi médiát, sem a mainstream dolgokat, így még nem sikerült a nyomára akadnom. Simán el tudom képzelni, hogy most is egy Kosztolányi kötettel ücsörög a fotelben, vagy valami olyan magas szintű művészfilmet néz, amit én nem értek meg. Remélem egyszer még lesz alkalmam meghallgatni őt valamilyen formában, addig is, képletesen szólva az összes Képmás cikkem, és egyéb fogalmazványom minden sorát neki is ajánlom nagy szeretettel, mert nem lennék itt, ha ő nincs. „Ez így korrekt.”

J.K. Rowling és Meg Cabot
(Kattintásra megnő)Forrás

Találkozások. Szuperszonikusan fantörpenetikus és csodálatos lenne találkozni J. K. Rowlinggal, illetve Meg Cabot-tel. Olvasásmániám elmélyítői ők, és egyben példaképeim, mint írók. A Nagysasszony örökre belopta magát a szívembe a Harry Potterrel, fogódzót adott az élethez, búvóhelyet a rossz napokhoz, utánozhatatlan élményt egy életre, és a szavak titkos mágiáját. Bárcsak én is úgy tudnám csűrni-csavarni az eseményeket,  szavakkal képeket festeni, ahogyan ő teszi. Elbeszélgetnék vele bármiről, az írásról, a nem írásról, és bizony azt sem bánnám, ha felolvasna egy szakaszt Potter úr kalandjaiból. 

Meget azért szeretem, mert felvidított engem egy olyan nyáron, amikor nagyon nem voltam vidám. Olyan kertésznadrágos lány voltam, mint az általa megalkotott Mia Thermopolis, csak nekem nem macskám volt, mint Kövér Lulu, hanem egy Foltos nevű kutyám. Már a legelső mondatnál tudtam, hogy a Neveletlen Hercegnő sorozat örök szerelem lesz. Míg Rowlingban a tudatossága, a visszafogottsága tetszik, addig Megben a szertelensége, a spontaneitása, hogy előbb megeszik egy fél doboz bonbont, megnéz három sorozatot a tévében, mire elkezdi írni a napi penzumot, és akkor lehet, hogy még a pizsamáját nem is cserélte le. Jó lenne vele is találkozni, kezet rázni és csacsogni mindenféléről, megbizonyosodni róla, hogy tényleg olyan energiabomba és pozitív személyiség-e, mint ahogyan az átsüt az általa írt regények lapjairól.

Nos, ha már így megemlítettem a két hölgyeményt, akiket csodálok, akkor igen, nagyon jó lenne egyszer írni egy könyvet. Vannak a környezetemben, akik nógatnak, mert szerintük képes lennék rá, és a blogolás, meg a cikkírás csak pótcselekvés nálam, mért nem vetem magam bele és próbálom meg? Gyáva nyúl vagyok, azért. Mi van, ha senkit se érdekelne? Mi van, ha nem tudom olyan furmányosan kigondolni, hogy végig izgalmas legyen, vagy legalább jó hangulatú? Mindazonáltal szoktam ötletelni, vannak jelenetek a fejemben, karakterek apró részletei, szokásai pillangós kockásfüzetben, töredékes elemek egy word dokumentumban. Időnként ostromolnak engem a szereplők, hogy írjam már le, jegyezzem le a kalandjaikat, de lehet előbb fenéken kellene billenteniük engem, és egy kis önbizalmat csepegtetni belém, hogy nyugi, majd mi súgunk, te csak kezdj már el végre gépelni!

New York kávéház
(Kattintásra megnő)Forrás

Hangulatos lenne, beülni egy kávéházba, mint Rowling, és ott megálmodni egy egész világot, ami aztán másoké lesz. Még az is lehet, hogy simán csak blogot írni is beülök valahova, kipróbálom, hogy tényleg megihletik-e az embert az ilyen helyek. Nagy élmény lenne betérni, mondjuk a New York-ba, urasan megkávézni, megteázni, zizegtetni a napi sajtót, majd papírra vagy épp klaviatúrára vetni magvas gondolataimat, s kár hogy közben már nem sétál be Ady, vagy valaki, aki Valaki. 

Szeretném egyszer bejárni Európát, de nem csupán turista szemszögből, hanem egyúttal feltérképezni az adott helyen a szép, vagy éppen méltán híres könyvtárakat. Oxfordban böngészni, azért nem mindennapi dolog lenne. Szeretnék betérni érdekes könyvesboltokba, amik hangulatosak, varázslatosak, hazamenteni értékes kincseket, így nem csak hűtőmágneseim lennének a világból, hanem könyveim is. Vajon megvan még Londonban, Greenwichben, a Cutty Sark közelében az a kis sarki könyvesbolt, ahol aznap minden könyv két fontba került? Onnan van életem első Jane Austen-je és egyben a legszebb könyvem is. Gyönyörűséges, keménytáblás, puha, kék bőrkötésű, rajta arany betűkkel: Emma. Ilyen élményekből szeretnék még sokkal többet összegyűjteni, ilyen napfényes-borongós greenwichi délutánhoz hasonlókat.

Könyvtárak a nagyvilágból
(Kattintásra megnő)Forrás

No és aztán, ha már könyvtárakat, és boltokat felkereshetünk, miért ne zarándokolhatnánk el könyves helyszínekre? Nekem első utam Leavesden-be vezetne, mert ott el lehet menni a Harry Potterből már jól ismert Abszol útra, be lehet ülni a roxforti nagyterembe, és ki tudja, talán végre kérdőre tudnám vonni Dumbledore professzort, hogy mégis hova a csudába keverték el McGalagonnyal a levelemet? Esetleg megbeszélhetnénk egy felnőttkori beiskolázási programot. Utána pedig vennék magamnak a Weasley Varázsvicc Vállalatnál néhány maximuláns terméket, cukorpennát, perui instant sötétségport, törpegolymókot, meg ami még megtetszik.

Harry Potter Stúdió - Leavesden
(Kattintásra megnő)
Forrás

Úgy néz ki, újra elöntött a Pottermánia, de nagyon szeretném, ha többféle kiadásban is meglenne a történet. A 25. születésnapomra már kaptam egy díszdobozos példányt, de annyiféle van, olyan szépek, hogy hű rajongóhoz híven én mindegyikből szeretnék a polcomra egy sorozatot. Így aztán még több okom lenne minden évben újraolvasni mind a hét kötetet, nehogy még megsértődjenek nekem ott a polcon csücsülve. Talán mire ősz, öreg néne leszek, nem őzikém lesz, hanem sokféle kiadású Harry Potter sorozatom.

Gondolom így a bejegyzés végére kellőképpen elfáradtatok ti is, de én figyelmeztettelek titeket az elején, hogy nem lesz könnyű menet! Magam sem tudtam, hogy ennyiféle tervem van az olvasással kapcsolatban, csak miután lejegyeztem őket, akkor szembesültem a dologgal. Úgy gondolom, addig jó, amíg vannak megvalósítandó terveink, álmaink, mert pusztán ezek elképzelése is feldobja a hangulatunkat, és egy-egy bátor pillanatunkban, talán a megvalósításukhoz is közelebb kerülünk. Nagyon kell figyelni, hegyezni a fülünket, hogy észrevegyük ezt a pillanatot, s aztán megragadni a lehetőséget. Addig is azonban, míg ez a pillanat elérkezik: „Csíny letudva!” <sup>2

A többiek listáját itt olvashatod el:
Nima, Bill, Szeee, tigi, Miamona, FFG, Pupilla, Rea, Bea,  Zenka, Ilweran, Pöfi,</sup>

1-2: A Harry Potter sorozatban a Tekergők Térképe egy mágikus térkép, ami megmutatja ki merre jár, hol tartózkodik a Roxfortban. Ugyanakkor egy üres pergamenlapnak álcázza magát, amíg ki nem mondjuk: Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! A lezáráshoz pedig, a Csíny letudva jelszó kell.