Boszorkánypéntek

Lumos!

Forrás

Bagolyhuhogásos, seprűnyélen lovagolós, boszorkányos jó estét kívánok! Amint látjátok, ez egy Halloween-i villámbejegyzés. Nálunk is kezd elterjedni az utóbbi időben ez az ünnep, ami az angolszász társadalmakban, de főleg Amerikában már ősrégi tradíció. Sokan acsarkodnak ellene, mondván halottak napja, meg mindenszentek napja ennél magasztosabb, mit kell itt kosztümökben ugrándozni, tököt faragni, meg egyéb ilyen dolgokkal vesződni. Nekem viszont szimpatikus az ünnep, humorforrás, a gyerekeknek vidámságot hoz, ha beöltözhetnek, vagy segíthetnek kidekorálni a házat, így talán kevésbé lesz nyomott ez a pár nap, amikor azért persze azokra is gondolunk, akiket elvesztettünk.

Kattintásra megnő
Forrás

Nekem mindig is jobban tetszettek az ősibb, sokszor mágikus gondolkodású megközelítések a halállal kapcsolatban. Szeretem a régi legendákat, történeteket, hiedelmeket ezzel kapcsolatban. Úgy tartja a mondás, hogy ilyenkor Halloweenkor, elvékonyodik a határvonal a túlvilág, valamint a földi lét között, megjelennek a szellemek, és ilyenkor elvesztett szeretteinket is sokkal közelebb érezhetjük magunkhoz, álmodhatunk velük, stb. pontosan emiatt, a vékony határvonal miatt. S talán az ódon kastélyok folyosóján is intenzívebben kísértenek most a szellemek, kóbor lelkecskék, virgonc lidércek.

Canterbury katedrális
Forrás

Eszembe jut, amikor Angliába utaztunk, és figyelmeztettek minket, hogy arrafelé nagyon hisznek az ilyesmiben, nem csak a szellemekben, hanem bizonyos területeken a manókban és a koboldokban is. A Canterbury apátság folyosóit járva, az idegenvezető elmesélt egy történetet, kicsit már homályos, de valami olyasmiről szólt, hogy élt ott egy pap, volt egy házvezetőnője is, és ha jól emlékszem a nő szerelmes volt a papba, akinek mással volt viszonya, amikor a házvezetőnő ezt megtudta, akkor megmérgezte őket. A legenda szerint főleg teliholdkor, az apátság folyosóin járkál fel-alá, ott kísért, mert nem tud békében nyugodni. Különös élmény volt ott állni azokon az ősrégi köveken, elképzelni, hogy ott kísért a szellem, valahogy talán a hely kisugárzása miatt, ez egyáltalán nem tűnt lehetetlennek.

Tower -Itt halt meg Boleyn Anna
Forrás

A másik furcsa élményem a Towerben volt. Britmániám határtalan, ráadásul kamasz koromban nagyon szerettem a történelmi regényeket, Elizabeth királynő, valamint az édesanyja Boleyn Anna nagy példaképeim, erős, öntudatos nők, akik sokkal előbbre jártak, mint a korszak, amiben éltek. Nyár közepe volt, egyáltalán nem Halloween, és mégis, torokszorító érzés volt körbekémlelni abban a helyiségben, ahol a szobája volt, ott raboskodva várta, mikor végzik ki. A falakon üveglapokkal védve, ott voltak a régi vésések, írások, amit a fogvatartottak karcoltak a kőbe, hogy valamiféle nyomot hagyjanak ebben a világban. Annát végül nem a fő helyen fejezték le, hanem a kis dombon, ahol most egy emléktábla áll. Libabőrös lettem, ahogy ott álltam, és az emléktáblát silabizáltam. Olyan volt, mintha figyelne és kikacagna minket, akik ott tobzódunk fényképezőgépekkel, és kattintgatunk, vagy épp a hollókat kínálgatjuk mindenfélével.

Natalie Dormer Boleyn Anna szerepében
Forrás

Miközben pötyögtem, beugrottak más emlékek is. Gyerekkoromban volt egy VHS kazettám, aminek magyarul az volt a címe, hogy Szellemes szellemek. Hanna-Barbera mesék voltak rajta: Scooby Doo és egyéb kísértettörténetek. Nekem a kedvencem az volt, ahol a szellemeknek volt egy hotelja, mindenféle lakott ott, a vasorrú bábától elkezdve a vámpírig, de aztán nagy ijedtség támadt, amikor megjelent Könyörtelen Szilárd a szellemporszívójával, hogy kitakarítsa a helyet. Egy másikban pedig Kip és Kop szellemek kísértettek egy hajón, vagy amikor a víziló és a majom barátja eltéved a léghajójával a ködben, és egy kastélyban köt ki, ahol kísért egy szellem, de ő nem ijed meg tőle, és megtöri az átkot, aztán utána a hebehurgya kísértet beköltözik a léghajójába. Ha itt lenne velem, most megnézném őket újra.

Forrás

Nem múlhat el úgy Halloween, hogy ne jusson eszembe az Addams Family. 11-12 éves korom körül kismilliószor láttam, felvettem kazettára is. Imádom a régi, ódon, kastélyokat, amik tele vannak titkokkal, legendákkal, titkos átjárókkal, és ebben a filmben ugye eleve ott laknak, és az egész bagázs tisztára buggyant és nagyon furcsa, de nekik a normális emberek a deviánsak. Ott van Izé a futkosó kéz, Lurch (ejtsd: Lörcs) a zombi inas, Mortisha a démoni szépségű feleség, akkor a gülüszemű buggyant nagyi, és persze a már gyerekként is totál pszichopatának látszó Wednesday Addams. Totál zakkant a történet, egyszerűen nem lehet nem imádni, még az is lehet, hogy miután kitettem az utolsó pontot ennek a bejegyzésnek a végére, újra megnézem. Ha még nem láttátok mindenképpen ajánlom.

 

"Nem viselek többé feketét, ha kitalálnak egy sötétebb színt."
Forrás

Gyerekkoromban volt egy Beetlejuice nevezetű mese, amitől valahogy mindig féltem egy kicsit, nem voltam még felkészülve arra a képi világra, pedig amúgy semmi extrém nem volt benne, amitől annyira rettegni kellett volna, csak a figurákat találtam szerintem rondának, illetve a képi világot zavarónak, lehet, hogy most felnőtt fejjel érdemes lenne megpróbálkozni vele.

Aki esetleg a könyvek lapjain vágyik, valami borzongató történetre, annak ajánlom a Vérbe öltözött Annát, esetleg a Kör trilógiát, melyekről én is írtam itt a blogban, egész nyugodtan lehet velük a kedélyeket borzolni.

A tökéletes hangulat eléréséhez hallgathattok hozzá valamilyen borzongató zenét, orgonaszót, vagy ha éppen partit rendeztek, akkor a dekoráció mellett a megfelelő zajok és hanghatások is fontosak. Az alábbi lejátszási listán találtok kedvetekre ilyen hanghatásokat, az ember szinte egy kietlen temetőben érzi magát tőlük, ahol mindenféle árnyak settenkednek a sövény mögött. Úgy látszik időnként igen is szeretünk félni. 
 

Ha a lejátszó oldala fölé viszed az egeret, megjelenik egy kis csúszka, amivel lejjebb görgetheted további hangokért.

No de, nem is én lennék, ha nem keverném bele ide is a Harry Pottert. Egyszerűen a Roxfortbeli Halloween mindig különleges, mert ünnepi lakoma van (de megennék most egy sütőtök tortát, vagy, egy kis sült almát, netán némi csokoládés édességet) töklámpások világítanak mindenfelé, és a házak szellemei pedig gondoskodnak a kísértet járta folyosókról. Hóborc a kopogó szellem mindenkinek igyekszik az agyára menni, és legjobb esetben csak egy kupac sétapálcát dob a fejünkre, vagy arra késztet minket, mint szegény Nevillet, hogy felgyújtsuk a saját nadrágunkat. Persze választhatjuk Félig Fej Nélküli Nick kimúlás napi partiját is, ahol megünnepli a halála évfordulóját, s bár ott sok ehető finomságra nem igen akadnánk, én azért megnéznék egy ilyen szellemes bulit. Egyáltalán most rögtön indulni kellene a kilenc és háromnegyedik vágányra, hátha még maradt valami a pudingból!

Halloweeni lakoma a RoxfortanForrás

Most hogy így hangulatba hoztalak titeket, saját magammal együtt, ezúton kívánok seprűnyélen lovagolós, borzongatós, varázslatos Halloween-t mindenkinek!

Nox!

A többiek is kísértenek ma a blogjukon:

Laura Arkanian, Rea, Miamona, tigi, PuPilla, Nima, Bill, Andi,Szeee

Lumos: Fényvarázslat a Harry Potterben. A varázsszó hatására, kis fény gyullad a varázspálca hegyén, ami világít.

Nox: A Lumos varázslat ellentéte, kialszik tőle a pálca végén a fény.