2019. január 28.



J.K. Rowling nyomdokaiba léptem


Mostani témázásunk fergeteges, sziporkázó megoldásait Zenka könyves útvesztő játékának köszönhetjük. Különféle utasítások mentén kellett újragondolnunk egy-egy történetet, és jeleneteket kitalálni a szereplők köré. Igyekeztem a szövegbe közbeékelni ezeket a sorvezetőket, így ti is látni fogjátok, mi miért történik. Remélem nem túl nagy rám a cipő, amit Rowling anyánk hord, igyekeztem ügyesen sétálgatni benne. Fogadjátok sok szeretettel!


Zenka könyves útvesztője

START

1. Végy a kezedbe egy szimpatikus könyvet, amivel játszani kívánsz.  Megvan?
IGEN/NEM

2. Lapozz a 17. oldalra. Az első szereplő, aki megszólal, az leszel ebben a játékban TE!

HARRY

Mutasd be egy mondattal, ki is vagy, ha mások nem ismernének!



Harry Potter vagyok, a kis túlélő, aki többször is legyőzte Voldemort nagyurat és megmentette a varázsvilágot a pusztulástól. Remekül kviddicsezem, én vagyok az évszázad legfiatalabb fogója, legjobb barátaim Ron Weasley és Hermione Granger. Kritikus hozzáállásomat az iskolai házirendhez Dumbledore professzor is sokszor méltatta, Piton pedig mindig úgy néz rám, mintha száraz samponnal akarnám üldözőbe venni.

3. Dobj egyet a dobókockával. A kapott számot szorozd össze a szülinapoddal!

2x28=56

Lapozz a kapott oldalszámhoz. Ez lesz a kezdő helyszíned, és szituációd. Írd le, hol vagy, mi történik, mit csinálsz. Akár idézhetsz is a könyvből!
 
Forrás
„Ahogy teltek-múltak a napok, Harry egyre izgatottabban várta, hogy találkozzon Ronnal és Hermionével. Bármerre járt, tekintetével őket kereste a tömegben. A tanévkezdet közeledtével mind több és több roxfortos diák tűnt fel az Abszol úton. A Kviddics a javából boltban Harry összefutott két griffendéles évfolyamtársával, Seamus Finnigannel és Dean Thomasszal – ők is nyálcsorgatva bámulták a Tűzvillámot, a Czikornyai és Patza előtt pedig találkozott az igazi Neville Longbottommal, aki egy kerek arcú, reménytelenül feledékeny fiú volt. Nem állt meg beszélgetni vele, mivel Neville épp tagbaszakadt nagyanyja szemrehányásait hallgatta, amiért elveszítette az olvasmánylistáját. Harry borzongva gondolt rá, mi lenne, ha a nagymama fülébe jutna, hogy Neville-nek adta ki magát, amikor a Mágiaügyi Minisztérium nyomozói elől bujkált…
A vakáció utolsó napjának reggelén Harry már azzal vigasztalódott, hogy ha előbb nem is, másnap a Roxfort Expresszen biztosan viszontláthatja Ront és Hermionét. Kibújt az ágyból, felöltözött, és elindult, hogy még egyszer utoljára megcsodálja a Tűzvillámot. Épp azt latolgatta, hogy hol ebédeljen, amikor valaki a nevét kiáltotta.”


4. Tehát, bent vagy egy történetben, és egy menő szereplő vagy. Mostantól nem köt az olvasott regény. Írd át! Vagy maradj benne! Mindent lehet. A lényeg, hogy meglássuk, ki hová lyukad ki.

Tehát ott vagy a 3. pont szerinti szituban. Mit teszel?

Forrás

- Harry! HARRY! – Harry a hang irányába fordult és azon nyomban szélesen elvigyorodott, mert három tűzvörös Weasley üstököt pillantott meg, akik közrefogtak egy nagyon kócos, hosszú, barna hajtömeget. Fred, George és Ron Weasley hevesen integetett, miközben Hermione – akihez a kócos barna hajtömeg tartozott – futva közelített felé, hogy már-már Hagridhoz hasonlóan egy bordaropogtató boldog ölelésben részesítse őt.
- Nahát, Harry, úgy örülök, hogy végre látlak! De mi ez a butaság, hogy felpuffasztottad a nénikédet? Tényleg igaz a hír? Ezért heverészel hetek óta a Foltozott Üstben? – záporoztak Hermione kérdései, miközben kérdő tekintettel vizslatta Harry arcát.
- Nem heverészek, kifejezetten élvezem, hogy az Abszol úton bolyonghatok naphosszat. – ragadta meg a lényeget Harry, s közben óvatosan lefejtette magáról Hermione kezeit. – És igen, Marge néni elszállt, mint egy hőlégballon, de esküszöm, fogalmam sincs, hogyan csináltam.
- Ne szívd mellre Harry! – lapogatta meg a hátát Ron, aztán Hermionére sandított - Ha olyan rokonaid lennének, mint Harrynek, te is felpuffasztanád őket, és reménykednél benne, hogy elkatapultálnak az űrbe vagy valami. – fintorgott sötéten Ron, miközben lecövekelt két barátja mellett.

5. Valami gond akadt a rendszerben. Hirtelen megjelenik az ellenséged. Ki az, mi az? Hogy néz ki?
 
Forrás
- Lám-lám, lám! Csak nem a sebhelyes arcú Szent Potter az már megint? Mi az, úgy gondoltad a legújabb kis mutatványoddal megint a Reggeli Próféta címlapjára kerülsz? Az iskolai hírverés körülötted már nem elég neked? – nyekeregte egy gúnyos hang Harry háta mögött, mire mindannyian odakapták a tekintetüket. Időközben Fred és George is megérkezett és rezzenéstelen arccal bámulták a hang tulajdonosát. Egy sápadt arcú, arisztokratikus gőggel megáldott, lehetetlenül szőke, arrogáns fiú, Draco Malfoy állt előttük. Tökéletes megtestesítője a tipikus mardekáros értékrendnek, s természetesen minden tisztességes griffendéles ősellensége.
- Én is legalább ennyire örülök, hogy látlak, Malfoy! Csak nem egy rakás Tűzvillámért jöttél, hogy ismételten bevásárold magad a Marderkár kviddics csapatába? – reagált nyugodt hangon Harry, miközben Ron felé sandított, akinek a homlokán szépen sorban kidagadtak az erek.
- Semmi közöd hozzá Potter! – vágta rá indulatosan Malfoy – A Griffendél csapata így is, úgy is egy rakás szerencsétlenség, főleg, mióta te is közéjük tartozol.
- Nahát Draco, mire jók ezek az indulatos megjegyzések? Tán meglágyult a sok napfénytől a borsónyi méretű agyad? – érdeklődött vigyorogva Fred.
- Csak ez lehet az oka – tódította George – Különben nem beszélne ilyen zöldségeket két griffendéles terelő jelenlétében.
- Plusz egy puffasztó mester társaságában – helyeselt Fred, miközben Harryre kacsintott.
- Na és persze itt van Ron, bár való igaz, ha ránézek nekem is furcsa agresszív gondolataim támadnak. – érvelt tovább George.
- Mi a fene….?! – horkant fel Ron, de Hermione egy jól irányzott bokán rúgással belé fojtotta a szót. 
- Bocsáss meg Hermione, rólad majdnem el is feledkeztünk – nézett rá bűnbánatosan Fred – Kérlek, ne vedd zokon, ha néhány trágyagránáttal megsorozzuk ezt a kis rohadékot!

6. Miközben az ellenséggel foglalkozol, üzenetet kapsz. Ki küldi azt? Mi áll benne?
 
Forrás
Az ellenségeskedő hangulat épp kezdett a tetőfokára hágni, amikor egy sötétbarna, gyöngybagoly egy levelet pottyantott Harry fejére, akit olyannyira váratlanul ért a dolog, hogy megtántorodott, s Ronnak kellett megragadnia a karjánál fogva, különben tökéletes filmvászonra illő hanyatt esést produkált volna. Malfoy rövid gúnyos kacajt hallatott, majd a többiek meglepettségét kihasználva gyorsan kereket oldott.
- Gyáva kis korcs! Mindegy, amúgy sem pazaroltam volna rá ezeket a kiváló minőségű trágyagránátokat, de azért egyszer még mugli módon bemosok neki egyet az fix! – dohogott George. – Gyere Fred, jobb, ha beszerzünk még néhány fontos kelléket a tanévre! Azt hiszem teljesen kifogytam a bűzpatronokból is! – Azzal karon ragadta ikertestvérét, és már el is tűntek a következő sarkon.
- Harry! Kinek lehet ilyen fontos, hogy most rögtön írjon neked?  - töprengett Hermione, miközben Harry igyekezett felbontani a borítékot, melyen girbe-gurba, szedett-vedett betűkkel kanyarítva a következő címzés állt:

Harry Potter
London
Abszol Út
Kviddics a javából bolt
A kirakat előtt

„Kedves Harry!

Ne haragudj, hogy ilyen kutyafuttában írok neked, de az a helyzet, hogy igen csak elkelne egy kis segítség, kérlek, amint megérkeztek Roxfortba, gyere le hozzám, a Vadőr lakba. Ha lehet még vacsora előtt! Ronon és Hermionén kívül ne szólj erről senkinek!

Hagrid”

7. Válaszolj az üzenetre! Beszélj meg egy találkozót. Hová mentek? Kivel találkozol?

A levél, kurtán-furcsán végződött, és Harry nem sokkal lett okosabb, mint mielőtt kibontotta volna. Barátai felé lökte a pergament, s közben fel-alá kezdett járkálni. Szinte már el is felejtette, hogy nem sokkal ezelőtt még ebédelni készült.
- Jó ég Harry! Szerinted Hagrid bajba került?  - aggodalmaskodott Hermione – Megint elviszik Azkabanba?
- Remélem, nem megint valami sárkányfajzatot nevelget, én nem fogok semmilyen szörnyszülöttet cumisüvegből etetni, a Tiltott Rengeteget pedig legfeljebb képen akarom nézegetni! – méltatlankodott Ron, akiben élénken élt még a nyár elején elszenvedett traumatikus találkozása az óriáspókokkal.  
- Akármiről legyen is szó, biztosan fontos, különben megvárta volna, amíg Roxfortba érünk – morfondírozott Harry. – Azért én is remélem, hogy nem valami szörnyeteget kell ápolgatnunk. Gyorsan a pergamen hátuljára kanyarította a beleegyező választ, majd a madár lábára kötözte a levelet, aki azon nyomban el is tűnt az égbolton egy vattapamacsra emlékeztető felhőcsomó mögött.

Pár nappal később Hagrid kunyhójában:
 
Forrás
- Hagrid, mondd már el, miről van szó! Korog a gyomrom, éhes vagyok, fáradt vagyok, és egyfolytában a melaszos tortán jár az eszem, szóval essünk túl rajta, hogy legalább a desszertet elérjük a lakomán! – méltatlankodott Ron. Mi tagadás, Harry is majd’ éhen halt, és Hagrid konyhaművészetét ismerve a vadőrlakban semmiképp sem juthattak emberi fogyasztásra alkalmas ételhez.
- Hogy te mindig csak a hasadra tudsz gondolni! – pirított rá Hermione Ronra. – Az is lehet, hogy Hagrid komoly bajba került, erre máson se jár az eszed, minthogy degeszre zabáld magad! – fújtatott tovább Hermione.
- Inkább a nagy zabálás, mint a Tiltott Rengeteg! – fortyant fel Ron.
- Bezzeg ott nem volt olyan erős a gyomrod, úgy hallottam! – kontrázott Hermione. Harrynek sajogni kezdett a feje, ahogy barátai civakodását hallgatta, így megpróbált inkább gyorsan a tárgyra térni:
- Hagrid, miért kérted, hogy ilyen hamar látogassunk meg?
- Nos, Harry, ne haragudj, hogy így rátok ijesztettem, de idén, hát hogy is mondjam, ez még titkos, de öööö szóval sok dolgom lesz, és nagyon elfoglalt leszek.
- Miért? Csak nem óriáspók bébikre kell vigyáznod? Te leszel a keresztapjuk? – gúnyolódott Ron, de Hermione egy szúrós pillantással elhallgattatta. Hagrid látszólag meg sem hallotta a sértést, mert így folytatta:
- Dumbledore fontos szerepet szán nekem ebben a tanévben, amiről még nem beszélhetek. Viszont ez azzal jár, hogy nem tudok mindent egyedül megoldani, már ami a vadőri munkákat illeti.
- Na, kezdődik! – horkant fel Ron.
- Fontos szerepet? Voldemorttal kapcsolatosat? – érdeklődött mohón Harry.
- Merlin szent szakállára Harry! Mikor szoksz már végre le róla, hogy a nevét emlegesd? – borzongott meg Hagrid, és egy hajtásra kiitta az egész kanna teát, ami az asztalon gőzölgött.
- Aki fél a névtől, félni fog magától a dologtól is! – darálta Hermione, mintha csak egy bölcsességgyűjteményből olvasta volna fel.
- Még szép, hogy félek Tudodkitől! A leggonoszabb varázsló, akit csak ismerek, no de nem róla van szó. Elkalandoztam! Az a lényeg, hogy szükségem lenne a segítségetekre.
- Én nem leszek óriáspók felvigyázó, azt most megmondom! – emelte fel a mutatóujját Ron, mondandójának, pedig egy hatalmas kordulással adott nyomatékot, ami a gyomortájéka felől érkezett.
- Nem kergetik olyan gyorsan az unikornist! Egyáltalán nem erről van szó – nyugtatta meg Hagrid. – Csak elkelne egy kis segítség itt a tökágyásba’ mer Halloweenre szép, óriási tököket kellene nevelnem, tudjátok, hogy kellemes és meghitt legyen az ünnep. És hát.. – halkította le a hangját Hagrid – egy kicsit meg is legyinthetnétek azokat a tököket a pálcátokkal, tudjátok, csak, hogy biztosan elég nagyra nőjenek. – kacsintott, és Hermione rögtön elértette a célzást.
- Ja, mert a Halloween az olyan meghitt, barátságos, családi szórakozás, és ez a tökök méretétől függ. – ironizált Ron, aki minél éhesebb volt, annál ingerültebb lett.
- No meg hát, Agyarra is ráférne egy kis társaság, és néha meg is kellene sétáltatni. – fűzte hozzá Hagrid.
- Ez nem tűnik nehéz feladatnak – bólintott Harry, de továbbra sem tudta elképzelni, mi lehet az a fontos ügy, amivel Dumbledore megbízta Hagridot.
- Biztos vagy benne, hogy semmilyen veszélyes dologba nem fogsz belekeveredni? – puhatolózott Hermione.
- Ugyan Hermione! Hamarosan mindent megtudtok. Ja és még valami! Ha már sétálni viszitek Agyart, ránéznétek az erdő szélén arra a nagy, vastag és igen csak görbe törzsű fára?
- Én inkább puszta kézzel trágyázom a tököket, mint hogy a Tiltott Rengeteg közelébe merészkedjek! – jegyezte meg Ron és összefonta a két karját a mellkasa előtt.
- Nem kell bemennetek az erdőbe, de ezen a fán nagyon sok bólintér lakik. Jóban vagyunk, néha viszek nekik egy kis rágcsálnivalót. A fatetűt nagyon szeretik, cserébe nagyon barátságos kis lények. Időnként megengedik Ollivandernek, hogy varázspálcának való ágakat vigyen tőlük.
- Persze, és mire észbe kapnánk, agyonvernek minket a faágakkal, esetleg leharapják az ujjainkat, vagy kiszúrják a szemünket! – fújtatott Ron.
- Ne legyél ennyire nyámnyila Ron! A bólintérek apró lények, nagyon bizalmatlanok, de ha egyszer megkedvelnek valakit, akkor egyáltalán nem kell tőlük félni. – csitította Hermione kissé kioktató hangnemben, mire Ron csak a szemét forgatta, de beleegyezésül bólintott egyet.
- Nos, akkor ezzel meg is volnánk! Gyertek, visszakísérlek titeket a kastélyba!

8. A találkozó jól sikerül. Kezded úgy hinni, hogy olyan az egész szitu, mintha egy fantasy regény szereplője lennél.
9. Vedd elő újra a könyvet. Dobj a dobókockával és szorozd meg annyival, ahány percet most az óra mutat. A szereplő, aki az adott könyvoldalon található a segítségedre siet. Mit tesztek? 
57x2 =114 à Senki sincs, ott is Hagrid, Harry, Ron és Hermione szerepelnek

Forrás
Később, ahogy Harry a pizsamája után kutatott az utazóládájában, elgondolkodott a Hagridnál töltött estén. Nem fért a fejébe, mi lehet az a titkos dolog, amivel Dumbledore megbízta legnagyobb barátjukat. Talán a kastélyt is el kell majd hagynia rövidebb-hosszabb időkre? Voldemort miatt kell nyomoznia? Bár ezt az ötletet végül elvetette, hiszen ismerte már annyira Hagridot, hogy tudja, a vadőr nagyon rosszul hazudik, már pedig Hagrid határozottan állította, hogy nem Voldemorttal kapcsolatos az ügy.
- Nagyon remélem, hogy Hermionénak igaza van, és ezek a bólogató micsodák tényleg ártalmatlanok. – sóhajtott Ron, miközben fél lábon ugrálva próbálta magára szuszakolni a pizsama alsóját.
- Tudod, hogy Hermione ritkán téved. – válaszolta Harry, miközben szemüvegét az éjjeliszekrényre tette és magára húzta a takarót.
- Szép kis tanév lesz ez! Még el sem kezdődtek az órák, de máris házifeladatot kaptunk! – lamentált Ron, miközben odébb rúgta a ládáját, hogy bemászhasson végre az ágyába. Ekkor kivágódott az ajtó és Neville, Dean meg persze Seamus sétált be rajta. Seamus szájáról a teljes étlap leolvasható volt, Neville pedig gondterhelt arcot vágott.
- Sziasztok! – köszönt nevetve Dean.
- Szervusz Dean! – köszöntötte Harry – Neville, neked meg mi bajod?
- Csak a szokásos Harry. Már megint otthon felejtettem a pennakészletemet és az Átváltoztatástan tankönyvemet. Holnap írhatok a nagyinak, aki biztos nagyon pipa lesz rám, amiért nem tudok felelősségteljesen viselkedni. – mondta szomorkás hangon Neville.
- Szerintem ne aggódj, a nagymamád mostanra már megszokhatta, hogy mindig elfelejtesz valamit! – vágta rá Seamus, mire mindenkiből kitört a nevetés, és ezennel hivatalosan is kezdetét vette számukra a harmadik Roxforti tanév.

Forrás

Ez lett volna az én könyves kalandozásom Zenka módra, Harry Potterrel. Remélem nektek is annyi örömet okozott az elolvasása, mint nekem megírni ezt a kis szösszenetet. A könyv természetesen, ha még nem találtátok volna ki: Harry Potter és az azkabani fogoly volt. 



Csíny letudva!

Anaria

Akik még részt vettek a témázásban:

PuPilla, Zenka, Dóri


Ha ti is szeretnétek csatlakozni:

START

1.) Végy a kezedbe egy szimpatikus könyvet, amivel játszani kívánsz. Megvan?
IGEN/NEM
( a mezőn nem juthatsz tovább, ha nem az IGEN fület választottad)
2. ) Lapozz a 17. oldalra. Az első szereplő, aki megszólal, az leszel ebben a játékban TE!
………………………………………..
Írd le a pontozott vonalra a nevedet.
Tudom, hogy nehéz, hagyok időt, hogy hozzászokj a gondolathoz. Ha nagyon kikészültél, ott a pohár víz, kortyolj bele.
Mutasd be egy mondattal, ki is vagy, ha mások nem ismernének.

3. ) Dobj egyet a dobókockával. A kapott számot szorozd össze a szülinapoddal. Lapozz a kapott oldalszámhoz. Ez lesz a kezdő helyszíned, és szituációd.
Írd le, hol vagy, mi történik, mit csinálsz. Akár idézhetsz is a könyvből!
Jól érzed magad? Ha komfortosan érzed magad, oldalra teheted a könyvet. Most szerepet kap a fantázia!
4.) Tehát, bent vagy egy történetben, és egy menő szereplő vagy ( ha nem, akkor bocsi). Mostantól nem köt az olvasott regény. Írd át! Vagy maradj benne! Mindent lehet. A lényeg, hogy meglássuk, ki hová lyukad ki.
Tehát ott vagy a 3. pont szerinti szituban. Mit teszel?
5. Valami gond akadt a rendszerben. Hirtelen megjelenik az ellenséged. Ki az, mi az? Hogy néz ki?
6. Miközben az ellenséggel foglalkozol, üzenetet kapsz. Ki küldi azt? Mi áll benne?
7. Válaszolj az üzenetre! Beszélj meg egy találkozót. Hová mentek? Kivel találkozol?
8. A találkozó jól/rosszul sikerül. Kezded úgy hinni, hogy olyan az egész szitu, mintha egy k*bszott romantikus/scifi/fantasy/groteszk/ifjúsági regény szereplője lennél. ( a helyes válasz aláhúzandó.
9. Vedd elő újra a könyvet. Dobj a dobókockával és szorozd meg annyival, ahány percet most az óra mutat. A szereplő, aki az adott könyvoldalon található a segítségedre siet. Mit tesztek?
( Ha az adott oldalon nincs más szereplő, sajnos nem segít senki. )
10. Happy ending lesz vagy talán boldog vég? Ne bízd a véletlenre! Utoljára dobj a dobókockával, amennyiben páros számot kapsz örülhetsz, amennyiben páratlant, ez egy csodálatos utazás vége lesz :) . Tiszta izgi, mi történt végül?
10+1
Elő a farbával, kérlek fotózd le a könyvet, amivel játszottál!

2018. október 15.



Regényes életeim


Ezúttal Zenka vadregényes ötletét valósítjuk meg a témázás keretében. Gondoltam jó fantáziatorna lesz ennek a bejegyzésnek a megírása, szóval vágjunk is bele. Ki is lennék én különféle regények és történetek megsárgult lapjaira olvadva? Tartsatok velem ezen a képzeletbeli hullámvasúton és rögvest kiderül. Ki tudja, lehet  egy napon az egyiket meg is fogom írni!

1. Ki lennél, ha egy mesében szerepelnél?

Valamiért most az jutott eszembe, hogy egy alternatív hercegnőtípus lennék, akinek jó a humorérzéke és ezerféle dolog érdekli a férjhez menést leszámítva. Ezzel persze kiborítanám a szüleimet, a varrónőket pedig azzal, hogy szeretnék nadrágot hordani és inget, mert abban könnyebben lehet császkálni mindenfelé. Sokat olvasnék mindenféle témában, ami szintén nem előnyös, mert ugye egy uralkodói sarjnak, aki nő, nem kellett annyira okosnak lennie.
Néha álruhában kilógnék a közeli faluba/városba és barátkoznék az egyszerű emberekkel. Fogadok, beleszeretnék valami vagány fiúba, aki jóképű és kedves, de nem arisztokrata. Ha meghallanék egy ilyen szokásos kihívást, hogy le kell győzni valami sárkányt, tuti meg akarnám próbálni, csak hogy ne unjam magam halálra minden egyes nap. Az is lehet, hogy csak simán felkerekednék világot látni, szerencsét próbálni, mert ez nem csak a legkisebb királyfinak jár, hanem szuperklassz hercegnőknek is.

Forrás

2. Ki lennél egy fantasy regényben?

Egészen biztosan olyan történetben szerepelnék, amiben létezik a mágia. A mostani hétköznapi világunkban játszódna, és csak úgy, mind Wednesday Addams, aki baltás gyilkosnak öltözve úgy nézett ki, mint bárki más, mi is úgy néznénk ki, mint bárki más. Léteznének vámpírok, mágiával bíró emberek, sötét és nem sötét angyalok, más dimenzióból idekeveredett varázslatos figurák, akik szintén emberek csak másképp. Én olyan karakter lennék, aki a többiekhez hasonlóan nem fekete-fehér, ergo nem szuper jóságos, vagy tök gonosz. Valamiféle sötétmágiás vezérnő lennék, aki szép lassan felnő a feladathoz és ugyanúgy megvan a sötét oldala, mint a barátságos emberi. Fantasztikusan tudnék verekedni, kézlegyintéssel odébb tenni embereket, vagy fájdalmat okozni nekik. Képes lennék a teleportálásra és a gondolatolvasásra is, ha úgy akarom. Persze valaki folyton ki akarna nyírni, de a hasonlóképpen fura barátaimmal együtt valahogy legyőznénk ezeket az akadályokat, miközben bejárunk a suliba/munkába és a felszínen normális életet élünk.
 
Forrás

3. Sci-fi. Robot lennél, űrhajós, vagy egy szereplő a gépteremben?

A sci-fi nem áll hozzám olyan közel, de azt hiszem, ha egy ilyen regényben szerepelnék, akkor egy űrcirkáló fedélzeti kapitánynője szeretnék lenni. Magas lennék, a hajam sötétlila hullámokban omlana alá, ezüstszínű bőröm csillogna, de nem lennének tünde füleim. A szemeim is sötétlilák lennének, a kacagásom pedig rekedtes, mint egy láncdohányosé. Folyton pörögnék valamin és igyekeznék mindenre ügyelni, így a társaim azzal viccelődnének, hogy sosem alszom, pedig csak kevesebb alvással működöm. Szabadidőmben matematikai egyenleteket oldanék meg, mert ez kikapcsolja az agyamat, vagy a legkedvencebb ételemet enném: nutellába mártogatnám a chilis tortilla chipset, és nem érteném, miért öklendeznek ettől a többiek. Gyengéim a szőrös, bolyhos simogatni való cicusok. Amikor épp nem intergalaktikus utazásokat teszek, akkor cicákat simogatok, illetve dolgozom egy olyan egyenleten, amivel végre kiszámíthatóvá válnának a pasik.
 
Forrás
4. Ki lennél egy Jane Austen regényben? Szomorú hősnő, egy sznob vipera, lovászfiú, esetleg egy tiszt?

Valamiért az ugrott be, hogy egy világra való középkorú (40-es) nő lennék, aki mellől már elfogyott két férj, és ennek következtében mérhetetlenül gazdag vagyok, így élhetek, mint Marci hevesen. Egyetlen fiam van, aki szerencsére higgadt, megfontolt és tökéletes úriember, s hála az égnek sikerült megfelelően kiházasítani, de a nagymama megszólítást kerülöm, mint a pestist. Néha ciki neki, de leginkább büszke arra, hogy ilyen haladó szellemű anyja van, aki a legjobb barátja is, ha éppen arra van szükség. Nagy társasági életet élek, igyekszem összeboronálni a bálokon, a fiatal lányokat a számukra legmegfelelőbb partnerekkel. Ehhez valahogy különös tehetségem van, így aztán nagyon sokan felkeresnek, akik párt akarnak találni maguknak, akár idősebb korukban is. Nem mondhatnám, hogy apáca életet élek, de ügyesen csinálom, így London egyáltalán nem vett még a szájára. Nos, a suszter cipője mindig lyukas, úgyhogy miért is venném észre a megfelelő partnert, aki legalább olyan kakukktojás, mint én, és esélyes lehetne a harmadik számú férj címére?

5. Ki lennél egy krimiben? Rafinált bűnöző, vagy maga Sherlock Holmes?

Olyan sok karakteres nyomozóalak van, míg a bűnözőket sokszor egy kalap alá veszi minden történet és nem emelkednek ki, úgyhogy én rafinált bűnöző lennék. Nyugodt, megfontolt, intelligens, jó stílusérzékkel megáldva. Valahogy úgy, mint a sakkozók, mindig pár lépéssel a nyomozó előtt járnék, aki persze próbál engem elkapni, de tulajdonképpen nem tudja, hogy kit is keres, miközben végig az orra előtt vagyok teljesen más minőségemben. Nem ebben az évszázadban játszódna a sztori, inkább az 1800-as évek vége, 1900-as évek elején. Tiszteletben álló, komoly úriember lennék (igen férfi) aki Vergiliust és Shakespearet olvasgat, már amikor éppen nem váltja meg az alvilágot. Embert sosem öltem és nem is tervezem, túl sok mocsokkal járna, és összepiszkolná a drága zsakettemet, meg aztán sokkal furmányosabb észjárással áldott meg a sors, semmint, hogy ilyen alantas módszerekkel érjem el, amit akarok. Mondja drágám hány cukorral issza a teát? Henry rögvest elkészíti Önnek!
 
Forrás
6. Ki lennél egy kortárs történetben? Miről szólna a regény?

Két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy huszonéves baráti kör egyik szereplője lennék, egy kortárs regényben, ahol az egyéni történeteinken keresztül próbálunk rájönni mi az élet értelme. Itt játszódna Budapesten, szerethető karakterekkel, és azt hiszem hogy valami bohém formatermező mérnök csaj lennék, terjedelmes mennyiségű bakelitlemez gyűjteménnyel és nagyon erősen próbálnék funkciót adni a tárgyaknak, dolgoknak, amiket nehéz kifejezni, miközben próbálok persze rájönni ki vagyok én szakmailag, és emberileg is hol a helyem a világban, na és persze hogy hol lehet inni a legjobb fekete kávét a városban, ami kéthavonta mindig megváltozik. Olyan regény lenne ez, amit többször elolvasol és idézgeted belőle a frappáns mondatokat. Könnyed, de irodalmilag is értékes a nyelvezete.
 
Forrás
A másik dolog, ami beugrott, hogy sebész lennék, de mindenféle terepen megfordultam már a közel kelettől elkezdve Afrikáig, és csak úgy, mint az extrém sportokat űző adrenalin függők, folyton-folyvást keresem a kihívásokat. A környezetem meg van őrülve tőle, hogy egyszer bombázás közben, félig sötétben műtöttem egy katonának a szívét, de engem ez nem rendített meg különösképpen és olyan helyen szeretek leginkább, ahol nincs térerő, így nem kell a sok konferencia meghívást folyton elutasítanom. A kérdés pedig az, van-e olyan szelete a világnak, ahol le tudok nyugodni és értékelni ezeket a dolgokat, amiket véghezvittem, vagy ilyen bolygóhollandiságra vagyok ítélve? Legfőképpen pedig, menekülök valami elől, vagy ilyen a természetem? S persze, hogy nő vagyok, ami a fent leírtak fényében még furcsább nem igaz?

7. Miről készítenél dokumentumfilmet/dokuregényt?

Nagyon nevetek ennél a kérdésnél, mert elsőre Shawn Mendes ugrott be, és hogy a Caisey Neistat által készített 14 perces dokumentumfilmet rövidnek találtam. Rendkívül érdekes személyiség, szóval megérne ez egy másfél órás misét is.
No de komolyra fordítva a szót, azt hiszem az autizmusról, vagy egyéb SNI státusszal járó problémákról (ADHD, pervazív fejlődési zavarok, kevert specifikus fejlődési zavarok stb.) készítenék dokumentumfilmet. Végigkövetnék néhány kiválasztott családot, hogyan jutnak el a probléma felismerésétől, a diagnózison át a fejlesztésekig. A film azt lenne hivatott bemutatni, milyen nehéz útjuk van ezeknek a gyerekeknek a magyar oktatási rendszerben, pedig néhány dolog, ami nagy segítség lenne számukra, egyáltalán nem kerülne pénzbe. Ha sikerülne, más országból is lennének alanyaim, így a különbségeket és a lehetséges megoldásokat is be lehetne mutatni, a cél pedig az emberek érzékenyítése lenne, és a változás elősegítése.
 
Forrás
8. Ki lennél egy horrortörténetben/thrillerben?

Nem szeretem annyira a horrort, én leragadtam a Sikolynál, ami a filmművészeti alkotásokat illeti. A jó thriller viszont még éppen elviselhető mértékben lovagol az emberek idegein, szóval lássuk, ki is lennék én egy ilyen sztoriban? Most valamiért az a megérzésem, hogy fontos mellékszereplő lennék, mondjuk a gyilkos/elkövető felesége, akinek a létezése ellenpontozná és elmélyítené az elkövető jellemének komplexitását, hiszen felém egy teljesen más arcát mutatná, és igyekezne takargatni a sötétséget odabent. Lehet, hogy én lennék az érzékeny pont, ami sebezhetővé teszi. A történet kérdésfelvetései közé pedig beékelődne, hogy vajon mennyit éreztem vagy tudtam ebből az egészből, mi az emberi szeretet korlátja, ha egyáltalán létezik ilyen? Milyen személyiségvonással rendelkezem, melynek következtében másképpen működik mellettem és vajon mi lesz az életemből, miután lebukik/elkapják/kiesik a képből?

9. Melyik történelmi korban lennél szereplő, és ki lennél ott?

18-20 évesen rá voltam kattanva a történelmi romantikusokra. Imádtam Robin Maxwell regényeit a Tudor korból, vagy Sandra Gulland Joséphine trilógiáját. No meg persze a Jane Austin korszakot is nagyon szeretem a bálokkal, legyezőkkel, púderfelhőbe burkolt sóhajtásokkal, és a varrogatásokkal a kandallótűz mellett. Viszont azt hiszem én Rose/Joséphine szeretnék lenni, mert bár nem indult valami simán a felnőtt élete egy elhibázott házassággal, és beütött a francia forradalom is, de megtapasztalta a szerelem és a szeretet különféle minőségeit, miközben fontos baráti és politikai kapcsolatokat létesített, és minden lehetetlennek tűnő helyzetet túlélt. Megkerülhetetlen személyiség volt a felsőbb körökben, miközben végig megmaradt benne valamiféle alázat és visszafogottság. Nem felejtette el, hogy honnan jött. Gulland története szerint pedig Napóleon még Joséphine lába nyomát is imádta, és ez a fajta szerelem nem gyakran kopogtat be az ajtón. Viva la Révolution! La liberté ou la mort!*

10. Mutass egy képet magadról, ami leginkább kifejezne téged, mint szereplőt, az egyik általad kiválasztott sztoriban.
 
A formatervező csaj a kortárs regényből
Forrás
10+1 Az általad most olvasott regényben melyik szereplővel tudsz azonosulni, miközben olvasod ki vagy?

Most Kate Eberlen – Miss You c. regényét olvasom és nagyon megindít engem ez a történet, mert vajon hány ilyen elslisszanó helyzet lehet az életünkben, amikor majdnem találkozunk azzal az emberrel, aki életünk egyik legmeghatározóbb személyisége lehetne? Viszont annyira a saját reflexióim jönnek be, hogy ebben a sztoriban nem a szereplők szemén keresztül látom a dolgokat, hanem a sajátomon át. Viszont ezt megelőzően olvastam Jenny Han – A fiúknak, akiket valaha szerettem c. könyvét és a második részét is (oké-oké a filmet láttam először és engem is megvett Noah Centineo kilóra). Abban a történetben egyértelműen Lara Jean voltam, és az ő szemén keresztül láttam és éltem meg mindent, mert ez a fajta szabódottság és zavar a köbön a fiúk körül rám is totálisan jellemző volt, csak nekem nem jutott eszembe levelet írni, én naplót vezettem. Egyébként is olyan ez a történet, mint valami pihe-puha meleg takaró, ami beburkol. Nagyon szerethető az egész közege, könnyű beleélni magunkat a történetbe. Peter Kavinsky pedig még feljebb srófolja azt a bizonyos lécet. 
Noah Centineo és Lana Condor szunyókál a forgatási szünetben.
Forrás
Végére értünk tehát regényes alteregóim bemutatásának. Élveztem ezt a képzeleti kalandozást, remélem lesz még hasonló témafelvetésünk, mert szinte viszketett a tenyerem érte, hogy megírhassam ezt a kis szösszenetet. Most pedig valljatok színt nekem kommentben, hogy melyik alteregómat kedveltétek leginkább? Kinek a történetére lennétek kíváncsiak?


Adieu drágáim!

 A többiek képzelgéseit itt olvashatod el:

 Nima

 PuPilla

Abstractelf

Sister

Zenka

Ír gulyás és csalamádé



*Éljen a forradalom! Szabadság vagy halál!

2018. június 30.



A bloggerség titkos mágiája


Nagyon régen írtam már ide, ami felveti a kérdést, hogy egy blogger, akkor is blogger-e hogyha nem ír semmit, vagy mondjuk csak képzeletben ír? Buszon, plázákban, parkokban andalogva, meg amikor a tócsákat kerülgeti az esős nyüves-nyavalyás nagyvárosban, vagy amikor épp rádudál egy piroson áthajtó őrült, és ezért elfelejti az éppen formálódó irodalmi díjas gondolatot? Szerintem igen, akkor is, mert ez az egész a kifejezésről szól. 

2017. április 29.



Kincsem

A mai nap szintén életem meghatározó filmélményei között fog bevonulni a történelembe. Utoljára 13 éves koromban voltam egyedül moziban, amikor elmentem egyedül megnézni a Harry Potter és a bölcsek kövét másodszor is. Életre szóló szerelem és rajongás lett belőle. Most pedig 16 évvel később, fáradtan, elcsigázottan, az élet által megrágva és kiköpve lamentáltam a plázában hogy még nem szeretnék hazamenni, de akkor mihez kezdjek?
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)