Regényes életeim

Ezúttal Zenka vadregényes ötletét valósítjuk meg a témázás keretében. Gondoltam jó fantáziatorna lesz ennek a bejegyzésnek a megírása, szóval vágjunk is bele. Ki is lennék én különféle regények és történetek megsárgult lapjaira olvadva? Tartsatok velem ezen a képzeletbeli hullámvasúton és rögvest kiderül. Ki tudja, lehet  egy napon az egyiket meg is fogom írni!

1. Ki lennél, ha egy mesében szerepelnél?

Valamiért most az jutott eszembe, hogy egy alternatív hercegnőtípus lennék, akinek jó a humorérzéke és ezerféle dolog érdekli a férjhez menést leszámítva. Ezzel persze kiborítanám a szüleimet, a varrónőket pedig azzal, hogy szeretnék nadrágot hordani és inget, mert abban könnyebben lehet császkálni mindenfelé. Sokat olvasnék mindenféle témában, ami szintén nem előnyös, mert ugye egy uralkodói sarjnak, aki nő, nem kellett annyira okosnak lennie.

Néha álruhában kilógnék a közeli faluba/városba és barátkoznék az egyszerű emberekkel. Fogadok, beleszeretnék valami vagány fiúba, aki jóképű és kedves, de nem arisztokrata. Ha meghallanék egy ilyen szokásos kihívást, hogy le kell győzni valami sárkányt, tuti meg akarnám próbálni, csak hogy ne unjam magam halálra minden egyes nap. Az is lehet, hogy csak simán felkerekednék világot látni, szerencsét próbálni, mert ez nem csak a legkisebb királyfinak jár, hanem szuperklassz hercegnőknek is.

Forrás

2. Ki lennél egy fantasy regényben?

Egészen biztosan olyan történetben szerepelnék, amiben létezik a mágia. A mostani hétköznapi világunkban játszódna, és csak úgy, mind Wednesday Addams, aki baltás gyilkosnak öltözve úgy nézett ki, mint bárki más, mi is úgy néznénk ki, mint bárki más. Léteznének vámpírok, mágiával bíró emberek, sötét és nem sötét angyalok, más dimenzióból idekeveredett varázslatos figurák, akik szintén emberek csak másképp. Én olyan karakter lennék, aki a többiekhez hasonlóan nem fekete-fehér, ergo nem szuper jóságos, vagy tök gonosz. Valamiféle sötétmágiás vezérnő lennék, aki szép lassan felnő a feladathoz és ugyanúgy megvan a sötét oldala, mint a barátságos emberi. Fantasztikusan tudnék verekedni, kézlegyintéssel odébb tenni embereket, vagy fájdalmat okozni nekik. Képes lennék a teleportálásra és a gondolatolvasásra is, ha úgy akarom. Persze valaki folyton ki akarna nyírni, de a hasonlóképpen fura barátaimmal együtt valahogy legyőznénk ezeket az akadályokat, miközben bejárunk a suliba/munkába és a felszínen normális életet élünk.

 

Forrás

3. Sci-fi. Robot lennél, űrhajós, vagy egy szereplő a gépteremben?

A sci-fi nem áll hozzám olyan közel, de azt hiszem, ha egy ilyen regényben szerepelnék, akkor egy űrcirkáló fedélzeti kapitánynője szeretnék lenni. Magas lennék, a hajam sötétlila hullámokban omlana alá, ezüstszínű bőröm csillogna, de nem lennének tünde füleim. A szemeim is sötétlilák lennének, a kacagásom pedig rekedtes, mint egy láncdohányosé. Folyton pörögnék valamin és igyekeznék mindenre ügyelni, így a társaim azzal viccelődnének, hogy sosem alszom, pedig csak kevesebb alvással működöm. Szabadidőmben matematikai egyenleteket oldanék meg, mert ez kikapcsolja az agyamat, vagy a legkedvencebb ételemet enném: nutellába mártogatnám a chilis tortilla chipset, és nem érteném, miért öklendeznek ettől a többiek. Gyengéim a szőrös, bolyhos simogatni való cicusok. Amikor épp nem intergalaktikus utazásokat teszek, akkor cicákat simogatok, illetve dolgozom egy olyan egyenleten, amivel végre kiszámíthatóvá válnának a pasik.

 

Forrás

4. Ki lennél egy Jane Austen regényben? Szomorú hősnő, egy sznob vipera, lovászfiú, esetleg egy tiszt?

Valamiért az ugrott be, hogy egy világra való középkorú (40-es) nő lennék, aki mellől már elfogyott két férj, és ennek következtében mérhetetlenül gazdag vagyok, így élhetek, mint Marci hevesen. Egyetlen fiam van, aki szerencsére higgadt, megfontolt és tökéletes úriember, s hála az égnek sikerült megfelelően kiházasítani, de a nagymama megszólítást kerülöm, mint a pestist. Néha ciki neki, de leginkább büszke arra, hogy ilyen haladó szellemű anyja van, aki a legjobb barátja is, ha éppen arra van szükség. Nagy társasági életet élek, igyekszem összeboronálni a bálokon, a fiatal lányokat a számukra legmegfelelőbb partnerekkel. Ehhez valahogy különös tehetségem van, így aztán nagyon sokan felkeresnek, akik párt akarnak találni maguknak, akár idősebb korukban is. Nem mondhatnám, hogy apáca életet élek, de ügyesen csinálom, így London egyáltalán nem vett még a szájára. Nos, a suszter cipője mindig lyukas, úgyhogy miért is venném észre a megfelelő partnert, aki legalább olyan kakukktojás, mint én, és esélyes lehetne a harmadik számú férj címére?

5. Ki lennél egy krimiben? Rafinált bűnöző, vagy maga Sherlock Holmes?

Olyan sok karakteres nyomozóalak van, míg a bűnözőket sokszor egy kalap alá veszi minden történet és nem emelkednek ki, úgyhogy én rafinált bűnöző lennék. Nyugodt, megfontolt, intelligens, jó stílusérzékkel megáldva. Valahogy úgy, mint a sakkozók, mindig pár lépéssel a nyomozó előtt járnék, aki persze próbál engem elkapni, de tulajdonképpen nem tudja, hogy kit is keres, miközben végig az orra előtt vagyok teljesen más minőségemben. Nem ebben az évszázadban játszódna a sztori, inkább az 1800-as évek vége, 1900-as évek elején. Tiszteletben álló, komoly úriember lennék (igen férfi) aki Vergiliust és Shakespearet olvasgat, már amikor éppen nem váltja meg az alvilágot. Embert sosem öltem és nem is tervezem, túl sok mocsokkal járna, és összepiszkolná a drága zsakettemet, meg aztán sokkal furmányosabb észjárással áldott meg a sors, semmint, hogy ilyen alantas módszerekkel érjem el, amit akarok. Mondja drágám hány cukorral issza a teát? Henry rögvest elkészíti Önnek!

 

Forrás

6. Ki lennél egy kortárs történetben? Miről szólna a regény?

Két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy huszonéves baráti kör egyik szereplője lennék, egy kortárs regényben, ahol az egyéni történeteinken keresztül próbálunk rájönni mi az élet értelme. Itt játszódna Budapesten, szerethető karakterekkel, és azt hiszem hogy valami bohém formatermező mérnök csaj lennék, terjedelmes mennyiségű bakelitlemez gyűjteménnyel és nagyon erősen próbálnék funkciót adni a tárgyaknak, dolgoknak, amiket nehéz kifejezni, miközben próbálok persze rájönni ki vagyok én szakmailag, és emberileg is hol a helyem a világban, na és persze hogy hol lehet inni a legjobb fekete kávét a városban, ami kéthavonta mindig megváltozik. Olyan regény lenne ez, amit többször elolvasol és idézgeted belőle a frappáns mondatokat. Könnyed, de irodalmilag is értékes a nyelvezete.

 

Forrás

A másik dolog, ami beugrott, hogy sebész lennék, de mindenféle terepen megfordultam már a közel kelettől elkezdve Afrikáig, és csak úgy, mint az extrém sportokat űző adrenalin függők, folyton-folyvást keresem a kihívásokat. A környezetem meg van őrülve tőle, hogy egyszer bombázás közben, félig sötétben műtöttem egy katonának a szívét, de engem ez nem rendített meg különösképpen és olyan helyen szeretek leginkább, ahol nincs térerő, így nem kell a sok konferencia meghívást folyton elutasítanom. A kérdés pedig az, van-e olyan szelete a világnak, ahol le tudok nyugodni és értékelni ezeket a dolgokat, amiket véghezvittem, vagy ilyen bolygóhollandiságra vagyok ítélve? Legfőképpen pedig, menekülök valami elől, vagy ilyen a természetem? S persze, hogy nő vagyok, ami a fent leírtak fényében még furcsább nem igaz?

7. Miről készítenél dokumentumfilmet/dokuregényt?

Nagyon nevetek ennél a kérdésnél, mert elsőre Shawn Mendes ugrott be, és hogy a Caisey Neistat által készített 14 perces dokumentumfilmet rövidnek találtam. Rendkívül érdekes személyiség, szóval megérne ez egy másfél órás misét is.

No de komolyra fordítva a szót, azt hiszem az autizmusról, vagy egyéb SNI státusszal járó problémákról (ADHD, pervazív fejlődési zavarok, kevert specifikus fejlődési zavarok stb.) készítenék dokumentumfilmet. Végigkövetnék néhány kiválasztott családot, hogyan jutnak el a probléma felismerésétől, a diagnózison át a fejlesztésekig. A film azt lenne hivatott bemutatni, milyen nehéz útjuk van ezeknek a gyerekeknek a magyar oktatási rendszerben, pedig néhány dolog, ami nagy segítség lenne számukra, egyáltalán nem kerülne pénzbe. Ha sikerülne, más országból is lennének alanyaim, így a különbségeket és a lehetséges megoldásokat is be lehetne mutatni, a cél pedig az emberek érzékenyítése lenne, és a változás elősegítése.

 

Forrás

8. Ki lennél egy horrortörténetben/thrillerben?

Nem szeretem annyira a horrort, én leragadtam a Sikolynál, ami a filmművészeti alkotásokat illeti. A jó thriller viszont még éppen elviselhető mértékben lovagol az emberek idegein, szóval lássuk, ki is lennék én egy ilyen sztoriban? Most valamiért az a megérzésem, hogy fontos mellékszereplő lennék, mondjuk a gyilkos/elkövető felesége, akinek a létezése ellenpontozná és elmélyítené az elkövető jellemének komplexitását, hiszen felém egy teljesen más arcát mutatná, és igyekezne takargatni a sötétséget odabent. Lehet, hogy én lennék az érzékeny pont, ami sebezhetővé teszi. A történet kérdésfelvetései közé pedig beékelődne, hogy vajon mennyit éreztem vagy tudtam ebből az egészből, mi az emberi szeretet korlátja, ha egyáltalán létezik ilyen? Milyen személyiségvonással rendelkezem, melynek következtében másképpen működik mellettem és vajon mi lesz az életemből, miután lebukik/elkapják/kiesik a képből?

9. Melyik történelmi korban lennél szereplő, és ki lennél ott?

18-20 évesen rá voltam kattanva a történelmi romantikusokra. Imádtam Robin Maxwell regényeit a Tudor korból, vagy Sandra Gulland Joséphine trilógiáját. No meg persze a Jane Austin korszakot is nagyon szeretem a bálokkal, legyezőkkel, púderfelhőbe burkolt sóhajtásokkal, és a varrogatásokkal a kandallótűz mellett. Viszont azt hiszem én Rose/Joséphine szeretnék lenni, mert bár nem indult valami simán a felnőtt élete egy elhibázott házassággal, és beütött a francia forradalom is, de megtapasztalta a szerelem és a szeretet különféle minőségeit, miközben fontos baráti és politikai kapcsolatokat létesített, és minden lehetetlennek tűnő helyzetet túlélt. Megkerülhetetlen személyiség volt a felsőbb körökben, miközben végig megmaradt benne valamiféle alázat és visszafogottság. Nem felejtette el, hogy honnan jött. Gulland története szerint pedig Napóleon még Joséphine lába nyomát is imádta, és ez a fajta szerelem nem gyakran kopogtat be az ajtón. Viva la Révolution! La liberté ou la mort!*

10. Mutass egy képet magadról, ami leginkább kifejezne téged, mint szereplőt, az egyik általad kiválasztott sztoriban.

 

A formatervező csaj a kortárs regényből
Forrás

10+1 Az általad most olvasott regényben melyik szereplővel tudsz azonosulni, miközben olvasod ki vagy?

Most Kate Eberlen – Miss You c. regényét olvasom és nagyon megindít engem ez a történet, mert vajon hány ilyen elslisszanó helyzet lehet az életünkben, amikor majdnem találkozunk azzal az emberrel, aki életünk egyik legmeghatározóbb személyisége lehetne? Viszont annyira a saját reflexióim jönnek be, hogy ebben a sztoriban nem a szereplők szemén keresztül látom a dolgokat, hanem a sajátomon át. Viszont ezt megelőzően olvastam Jenny Han – A fiúknak, akiket valaha szerettem c. könyvét és a második részét is (oké-oké a filmet láttam először és engem is megvett Noah Centineo kilóra). Abban a történetben egyértelműen Lara Jean voltam, és az ő szemén keresztül láttam és éltem meg mindent, mert ez a fajta szabódottság és zavar a köbön a fiúk körül rám is totálisan jellemző volt, csak nekem nem jutott eszembe levelet írni, én naplót vezettem. Egyébként is olyan ez a történet, mint valami pihe-puha meleg takaró, ami beburkol. Nagyon szerethető az egész közege, könnyű beleélni magunkat a történetbe. Peter Kavinsky pedig még feljebb srófolja azt a bizonyos lécet. 

Noah Centineo és Lana Condor szunyókál a forgatási szünetben.
Forrás

Végére értünk tehát regényes alteregóim bemutatásának. Élveztem ezt a képzeleti kalandozást, remélem lesz még hasonló témafelvetésünk, mert szinte viszketett a tenyerem érte, hogy megírhassam ezt a kis szösszenetet. Most pedig valljatok színt nekem kommentben, hogy melyik alteregómat kedveltétek leginkább? Kinek a történetére lennétek kíváncsiak?

Adieu drágáim!

A többiek képzelgéseit itt olvashatod el:

Nima

PuPilla

Abstractelf

Sister

Zenka

Ír gulyás és csalamádé

*Éljen a forradalom! Szabadság vagy halál!