A bloggerség titkos mágiája

Nagyon régen írtam már ide, ami felveti a kérdést, hogy egy blogger, akkor is blogger-e hogyha nem ír semmit, vagy mondjuk csak képzeletben ír? Buszon, plázákban, parkokban andalogva, meg amikor a tócsákat kerülgeti az esős nyüves-nyavalyás nagyvárosban, vagy amikor épp rádudál egy piroson áthajtó őrült, és ezért elfelejti az éppen formálódó irodalmi díjas gondolatot? Szerintem igen, akkor is, mert ez az egész a kifejezésről szól. 

No meg aztán írtam én csak nem ide, hanem a Képmás magazinba, a Fogadom-ra, meg a munkahelyemen a forgalmi naplókba, meg bevásárló listákat a telefonomba, és sok hivatalos dokumentumra is (alá)írtam.  Mégis most a témázás keretében a többiekhez sereghajtóként csatlakozva én is megpróbálom megragadni, hogyan is készül el egy bejegyzés/cikk, amikor végre nekiülök egynek. 

Előkészítő munka

A könyvet először is le kell vadászni, be kell csalogatni valahogy a polcunkra. Ez többféleképpen történet meg:

1. A munkahelyi stresszt levezetvén, betántorgok a Libribe, ami bizonyos napszakokban, a kedvenc plázámban a nyugalom szigete. Megsimogatom az új jövevényeket és a vérnyomásom, valamint a pulzusszámom már is a helyes értékekre csökken le. Ilyenkor elképzelhető, hogy szerelembe esek egy borítóval, fülszöveggel, akármivel, mint múltkor, amikor megvettem az Alex nagyjából-t (bár egyszer otthagytam és ábrándoztam róla sokat, végül visszamentem máskor). Ekkor jön a Loreal szlogen ,,mert megérdemlem” meg a ,,Nem költök annyi pénzt csokira. Három magas minőségű étcsoki ára nem nagy áldozat”. Eredmény: büszke galoppozás haza az új gyerekemmel, izé könyvemmel.

Forrás

2. Gondtalan egyetemista és pályakezdő koromban (olyan 6 évvel ezelőtt) még tengernyi időm volt, vagy lehet csak jobban ment a „teszek rá” művészete. Ekkor még volt kapcsolatom több kiadóval is, akik nagyon kedvesen és lelkesen adtak nekem recenziós példányokat. Itt is betartottam a saját szabályaimat. Olyan könyveket vállaltam be, amik engem érdekeltek, megszólított bennük valami, így aztán legritkább esetben nyúltam mellé. Szerettem személyesen eltrappolni értük, mert így a kapcsolati tőkémet is építettem, és új BKV-s útvonalakkal is gazdagítottam a memóriám.

3. A Múzeum-körút veszélyes hely. Lépten-nyomon tele van antikváriumokkal, könyvesboltokkal, ráadásul valahol nem szégyellnek csupán pár száz forintot elkérni egy példányért, így hát ordító pofátlanság lenne ezt annyiban hagyni, és nem hazahozni, vagyis megmenteni párat attól, hogy nehogy szadista, könyvégető inkvizítorok, esetleg csokis-maszatos kézzel támadó kultúrbarbárok kezébe kerüljenek.

4. A figyelmes és empatikus rokonok, barátok hamar rájönnek, hogy a legnagyobb boldogság-cunamit az agyadban csakis könyves ajándékokkal tudják elérni, ezért jeles ünnepnapokon tőlük is csurran-cseppen muníció. Imádkozz persze, hogy ne valami agyonhypeolt szemetet, esetleg nagyon művészinek tűnő semmitmondó kócomfittyet vegyenek, hanem óvatosan puhatolják ki, mibe ütnéd bele az orrod szívesen.

Forrás

5. A legújabb elgyengülési faktor pedig, a Budapest utcáin helyből támadó POKET zsebkönyv automaták, melyek pihe-puha, cuki, pasztellborítóba csomagolva árulják a magas minőségű szépirodalmat, így aztán nem sok esélyed van arra, hogy elszaladj a kultúra elől. Visszaeső könyvfüggőknek lehetetlen vállalkozás. Négyet vettem egyik nap, pedig ötöt is lehetett volna, és három a magyar igazság.

Képzeletbeli tetszőleges hétvégi nap, írásra ideális, mint ez a mostani

8:45: Odakint megszólal a flex/hegesztő/valamilyen eszköz, amivel rést lehet ütni a tér-idő kontinuumon, ezzel együtt az emberek alvásciklusán is. Legközelebb a kakas fog ébreszteni Budán, vagy mi?

9:00: Felkelek az összegömbölyödött magzatpózból, miközben máris ezen a bejegyzésen agyalok, de amíg nincs a kedvenc teám a gyomromban és némi szénhidrát, addig én is csak annyit fogok kinyögni, mint Vernon bácsi Hagrid fenyegetését hallva, hogy ,,Mambamama”.

9:25: Gomolyog a narancsos teám illata, gyűjtöttem erőt, hogy elmenjek a hűtőig és kivegyek belőle némi tápértéket. Közben közlöm a bloggertársaimmal, hogy sereghajtó leszek, továbbá éhgyomorra agyalok, meg kellene-e változtatnom a blogom nevét magyarra, és miért nincs instafiókom hozzá?

9:35: Még három embert megkérdezek legalább, hogy szerintük mi lehetne a blogom neve. Szerintetek mi lehetne?

9:56: Megtudom, hogy délután jelenésem lesz a városban, valahol egy kávézóban. Családi ügy. Közben a harmadik szelet májkrémes kenyeret csócsálom (szeletelt kenyér, nem vagyok falánk, de picike egy szelet) és bedugom a laptopot.

10:10: Beszippant az Instagram. Indokolatlanul sok Shawn Mendes tartalom jön szembe velem. Várjunk csak! Létezik ilyen, hogy indokolatlanul sok? Még 44 nap a Sziget koncertjéig. Megnyitom a word-öt, de közben eszembe jut, hogy hajat kellene mosnom, mert leginkább egy tébolyodott főszerkesztőre hasonlítok most, nem egy bloggerre, vagy emberi lényre.

 

"Please have mercy on my heart"
Forrás

10:45: Ráveszem magam, hogy elmenjek hajat mosni. A zuhany alatt frappáns mondatok fogalmazódnak meg bennem, de jól elfelejtem őket, mire visszaslattyogok a cuppogó papucsomban.

11:15: Kitalálom a címet és a koncepciót és elkezdem leírni nektek.

11:20: Muszáj ránéznem a közösségi médiára, különben beterít az egzisztenciális szorongás, hogy lemaradok valamiről.

11:50: Megmutatom a barátnőmnek az első könyvszerzési lehetőséget. Kiröhög, szerinte gyagyás vagyok és pont igaz.

12:14: Még mindig itt ülök, és szárad a hajam, közben bedugtam a gyantázót, amiben mostanra kb. ezer fokosra olvadhatott a cucc. Megint nem marad bőröm, de legalább sima lesz a lábam. Hol is tartottam?

Nos azért elmondom, miután megvan a hőn áhított könyv, rengeteg dolog történik. Elolvashatjuk egy huzamban, ha van rá időnk, de inkább az jellemző rám is, hogy mindenhova cipelem magammal. Olvasok evés közben, olvasok a Wc-n, olvasok a BKV-n, olvasok egy kicsit reggel, és levezetésnek, amikor hazajövök. A magvas gondolatokat feljegyzem a telefonomba, idézgetek is, és már látom magam előtt, hova, hogyan fogom kiemelni, hogy mások is ugyanolyan libabőrt kapjanak a szavak súlyától, mint én.

12:17: Mégis csak le kell szednem a lábam. Nem mehetek ki így az utcára. Közben erőteljesen agyalok, mit írjak tovább.

12:30: Eszembe jut egy lehetséges név a blognak. Gyorsan megkérdezek két embert, miközben a bal lábam fele még inkább egy majomé, mint egy emberé.

Egyébként miután elolvastam egy könyvet, vagy megnéztem egy filmet, nekem záros határidőn belül írnom kell róla. Lehetőség szerint a pár órás időablak a legjobb, de maximum egy nap. Utána már fakul az élmény, nehezen szedem elő és olyankor még a grafomán zsenialitásom is nehezen ment meg. Legjobban arról tudok írni, ami megmozgat érzelmileg, amitől elindul a kattanás az agyamban és szófordulatok, mondatfoszlányok lengedeznek az elmémben, így néha már közben is jegyzetelnem kell. Legjobb esetben ilyenkor 30-40 perc alatt el is készülök vele. Szinte kilököm, kiköpöm magamból, mert jön és jön és jön. Az a ciki, amikor este van és elfáradok, de olyankor vázlatosan kiszórom ide a wordbe, pontokba szedve és akkor másnap is fel tudom venni a fonalat, minimális fakulással.

12:37: Folyamatosan bling-bling-el a telefonom, a legjobb barátnőm unatkozik, várnia kell, mire elkezdődik az esküvő, amit fotóz. Én rendes barát vagyok, igyekszem nem felrúgni a gyantázós patront, miközben feltűrt nadrággal, ragadósan válaszolok neki. Na, most már a telefonom is ragad, még szerencse hogy nem Iphone, így bírja a gyűrődést.

12:52: Megszáradt a hajam és azon gondolkodom, hogy beach-wave hullámos, vagy inkább kócos és fésüljem ki?  

Egyébként, amikor könyvekről, vagy bármiről írok, igyekszem egy kicsit átadni azt az életérzést, amit kivált belőlem az adott történet/esemény, illetve nagy szenvedélyem a karakterbogarászás. Imádom a frappáns mellékszereplőket, meg úgy egyébként mindenféle szereplőt, akiben van spiritusz. Szeretek hangulatfestő elemeket használni, hogy tudd, mire számíts, ha te is elolvasod az ominózus regényt, történetet. Emiatt a bejegyzéseim általában hosszabbak, de szerintem megéri, főleg ha az ember azt is mérlegeli kiadja-e azért a könyvért három jó minőségű étcsoki árát, vagy inkább ez utóbbit tömje magába instant boldogsághormon gyanánt. Na ugye, hogy ugye?

 

Forrás
Fotós: Aya Klaudia Demeter

13:02: Eszembe jut még egy név a blognak, de már foglalt, megy a süllyesztőbe.

Miután elkészül a bejegyzés (kb. itt is most érek ehhez a fázishoz) kellenek bele képek. Mert bár egyedfejlődésünk kirángatott minket az ősember barlangjából, most a 21. században már megint a képes tartalmakért lelkesedünk, csak nem barlangrajzok, hanem mémek, meg mindenféle megkomponált „feelinges” tartalmak iránt, amiket jól lehet hashtegelni, meg megosztani, szétlájkolni, és ezek nélkül nem is bejegyzés a bejegyzés. Esküszöm sokkal tovább tart megfelelő vizuális tartalmat találni, mint megírni bármit. Szóval most lehet, eltűnök az internet Bermuda-háromszögében, hogy ne hagyjalak cserben titeket és a látóidegeteket.

14:15: Egyetlen darab képet találtam eddig. Helyette behullámosítottam a hajam, tettem fel róla képet a személyes instámra, és kitaláltam a blog új nevét. Csináltam hozzá instagram fiókot is. Hívott egy barátnőm Skóciából az instagram videochatjén. Azt sem tudtam hogy van ilyen opció, de most már tudom. Ideje tovább keresni a képeket.

14:30: Van már néhány képem, most jön a tartalom blogfelületre helyezése ahol még apró hibákat veszek észre, képeket tologatok, nyögök, mert elfelejtettem melyik gomb hol van, és hatféle helyre kattintok, mire megtalálom a lényeget.

14:36: Sikerült rájönnöm, hogy kell belépni a blogomra. Hurrá!

15:08: Képes voltam beszúrni a képeket. Öröm, bódottá’! Most még szőrszálhasogatok kicsit, meg perfekcionistáskodom, mielőtt kiposztolom. Utána még észre fogok venni hibákat, odaírok félmondatokat, polírozgatom, mint nagyanyám az antik bútorait. Nos, az én írási folyamatom nagyjából így néz ki, amikor sok időm van. Szokott még előfordulni ételért rohangálás, mosdóba rohangálás figyelemelterelés gyanánt, de ezekre most nem került sor. Remélem élvezted a kis beszámolómat, most viszont azt hiszem, mégis csak elmegyek virslit főzni. 

Adieu drágáim!

Témázós társaim az éterben:

Nima, Zakkant olvas, Itt valahol,  Je suis Esztelle, FFG, Pupilla, Könyvelő