Az elmúlt hetekben két
bloggertársam is volt olyan kedves (Adri könyvmoly és Miamona), hogy
megajándékozzon engem a Liebster award-dal, ami egy ilyen kérdez-felelek típusú
díjacska. Tavaly is válaszolgattam ilyen kérdésekre, és nagyon jól esett, hogy
idén is gondoltak rám.
Bokros teendőim végett, csak most jutottam el oda, hogy a feltett kérdésekre kiagyaljam a válaszokat. Mivel gondolom a díj már körbejárt, és biztos mindenki kapott már, akinek én adtam volna, ezért én most nem adom tovább, meg energiám sincs kitalálni 10 kérdést, nézzétek el nekem. Jöjjenek tehát az idei válaszaim szép sorjában.
Bokros teendőim végett, csak most jutottam el oda, hogy a feltett kérdésekre kiagyaljam a válaszokat. Mivel gondolom a díj már körbejárt, és biztos mindenki kapott már, akinek én adtam volna, ezért én most nem adom tovább, meg energiám sincs kitalálni 10 kérdést, nézzétek el nekem. Jöjjenek tehát az idei válaszaim szép sorjában.
Van kabalád?
Forrás |
Jó kérdés. Mostanában nem volt rá szükségem, de
érettségire, illetve fontos egyetemi vizsgáimra, elvittem egy angol penny-t a
zsebembe, vagy a tolltartómba rejtve. Mivel nagyon szeretem Londont, egyszer el
is jutottam oda, ezért úgy gondoltam szerencsét hoz, mert jó dolgokra
emlékeztet.
Kedvenc gyermekkori élményed?
Nem is tudom. Talán,
amikor először mentem táborba a Balatonhoz, 12 évesen. Nagyon szép idő volt,
rengeteget fürödtünk, nevettünk, és külön megvolt a varázsa a
kapcsolattartásnak az ősökkel, mivel akkor még nem volt mobiltelefon, ezért
mindenki telefonkártyával slattyogott a legközelebbi telefonfülkéhez, amibe
legalább hárman bezsúfolódtunk, és persze visszahívást kértünk, hogy ne menjen
le sok egység a kártyánkról. Sokszor hiányzik annak a korszaknak az
egyszerűsége, amikor még nem volt ennyiféle kütyü.
Ha választhatnál, milyen munkát végeznél?
Szeretem a munkámat, de
ha ettől eltekintek, és elkezdek álmodozni, akkor szívesen lennék menő
újságíró, valami nagyon szépen berendezett irodában, ahol egy hófehér Apple
monitor előtt kreatívkodnék, valami méregdrága ergonomikus hátkímélő székben
ücsörögve. Örömmel lennék J.K.Rowling is, és valami csodálatos helyen írnám a
jobbnál jobb könyveket. Ha lenne tehetségem hozzá, szívesen lennék cukrász, vagy
pék, és egy kis boltban kínálnám kreatív nyalánkságaimat az embereknek, és
mindenki számára lenne nálam egy mosoly, jó szó, vagy gyógyító csokoládés
édesség J Mindegy mi lennék, csak szeressem, és meg tudjak élni
belőle. Ez a kettő tényező pedig ritkán jár együtt, szóval már az is kisebb
fajta csoda, nem igaz?
Legviccesebb dolog, ami történt veled?
Fogalmam sincs. Az
például vicces volt, amikor a 99-es buszon, egy nő hozzám fordult, és
megdicsérte, hogy milyen szépek a fogaim (tisztára, mintha ló lennék), és
megkérdezte, kihez járok fogorvoshoz.
Mi a legnagyobb vágyad, amit feltétlen el
szeretnél érni az életben?
Nehéz kérdés. Szeretnék
boldog, kiegyensúlyozott családot, gyerekekkel (legalább hárommal), hogy
megelégedéssel töltsön el a munkám, és meg is tudjak élni belőle, és hogy
mindig legyen elég erőm, és eszem megbirkózni a kihívásokkal. A kevésbé reális
dolgok között pedig szerepel egy könyv megírása és kiadatása, valamint hogy
sokfelé tudjak utazni a világban, és megnézni azokat a szép helyeket, amiket
útikönyvekben látni. Leginkább viszont szeretnék mindig, minden körülmények
között ember maradni.
Melyik könyv volt a legnagyobb hatással
rád?
Forrás |
Most lehet cöcögni, meg
legyinteni, vagy egyszerűen azt gondolni, hogy sekélyes, kommersz dologgal
jövök elő, de eddigi életemben a legnagyobb hatással rám a Harry Potter volt.
Azért mert az első négy részt tíznél többször is elolvastam, azért mert 12 év
után még nem sikerült megunnom egyetlen sorát sem, azért mert mindig
megvigasztal, amikor magam alatt vagyok, bátorságot önt belém, ha azt kell,
elhiteti velem, hogy nekem is menni fog a kihívás, amivel szembe kell néznem,
még akkor is, ha az nem a Sötét Nagyúr, vagy egy magyar mennydörgő sárkány.
Mindemellett szépirodalmi igényességgel van megírva, rengeteg mitológiai
utalással, és ahogy összefonódik egy nagy egységgé, egy világképpé, az valami
zseniális. Imádom ezt a világot, most rögtön odaköltöznék, ha lehetne, aztán
rohannék az Abszol útra bűvös bizserét, meg csokibékát venni.
Blogos léted legnagyobb csalódása és
dicsősége?
Nekem az nagy dicsőség,
hogy vannak olyan emberek, akik rendszeresen olvasnak, akik veszik a
fáradtságot, hogy időről-időre idekattintsanak és rápislogjanak arra, miről
karattyolok éppen. Reménykedem benne, hogy szeretnek itt időzni, még akkor is,
ha nem mondják, s azt kívánom, tartsák meg eme jó szokásukat, mert nagyon jó
látni, hogy itt vannak.
Csalódás? Nem hiszem,
hogy ilyen lett volna.
Melyik az a tárgy, amitől sosem vállnál
meg?
A macimtól, amit még kisbaba koromban kaptam. Ő
már családtag.
Sorozat vagy egy részes könyv?
Mindkettőnek megvan a
maga varázsa. Az egy részes könyvekben az a jó, hogy megtudjuk a dolgok
végkimenetelét, és nem kell tovább idegeskednünk, hogy mi lesz. A sorozatokat
viszont azért szeretem, mert ha van egy világ, amiben jól érzem magam, vagy
szuper szereplőket vonultat fel, akiket valamilyen okból kifolyólag nagyon
megszeretek, akkor a következő részben még tölthetek velük egy kis időt, nem
kell búcsút intenünk egymásnak. Ugyanakkor kicsit elkeserít, hogy manapság
mindenki csak trilógiákban, meg tetralógiákban tud gondolkodni, nagyon sokszor
az anyagi tényező miatt, és olyan történetekből is sorozat születik, amiknek
elég lett volna egyetlen kötet, vagy még az sem, meg aztán a jó sorozatoknál,
azért anyagilag sem mindegy az ember lányának, mert ha egyszer már belekezd, és
tetszik neki, akkor evidens, hogy kell az összes.
Kedvenc szava járásod?
Ezt talán a
környezetemtől kellene megkérdezni, hogy miket használok, mert nekem már fel
sem tűnik. Ha mérges vagyok, vagy megdöbbenek, szoktam mondani, hogy „Az
árgyélusát!” vagy azt, hogy „basszuskulcs”. „Öcsém, hát ez kész” ez is gyakori
nálam.
Ha egy már létező
könyvcímmel kéne kifejezned ki vagy, milyen vagy, melyik lenne az?
Na, nekem ez nem megy.
Lehetetlenség belesűríteni ezt egyetlen könyvcímbe, mert mi van, ha létezik ez
a könyvcím, de én még nem hallottam róla, pedig tökéletesen illene rám?
És az életed jelenlegi
szakaszának milyen fejezetcímet adnál?
Inkább nem adnék neki
semmilyet…
Hogyan fejeznéd be a
mondatot: Amikor olvasok, ...?
Akkor feltárul előttem
egy másik világ, teljesen kikapcsolódok és megnyugszok. Belebújok a karakterek
életébe, pedig csak az ágy tetején ücsörgök, és ez szuper érzés. Bárhova
eljuthatok általa, olyan mintha sok másik életet élnék. Szerintem ennél jobb
dolga már csak a színészeknek van, mert ők meg eljátsszák.
Próbáltál már a
környezetedben élő anti-olvasó embert "megtéríteni?" Ha igen, milyen
eredménnyel? Ha nem, miért nem?
Szoktam lelkendezni
könyvekről, ez hozzá tartozik ahhoz, aki vagyok, de nem veszem zokon, ha ettől
függetlenül valaki nem rohan rögtön a könyvtárba, hogy kikölcsönözze. Nem
vagyunk egyformák, lehet nekem sem tetszene, ha térítenének, valamilyen más
témában, ami tőlem távol áll. Persze annak mindig örülök, ha valakit sikerül
megnyernem, legalább pillanatokra, az olvasás mellett, de nem feszülök bele a
dologba.
Tegyük fel, hogy
beszabadulhatnál a világ legnagyobb könyvtárába/ könyvesboltjába, ami mondjuk olyan
nagy, hogy csak nézelődve is akár hetekig el lehet benne bolyongani.
Szisztematikusan mennél, vagy csak röppennél virágról-virágra?
Először biztos
szisztematikusan mennék, feltérképezném a rendszert, hogy épül fel, mi merre
van, mert biztonságot ad nekem, ha átlátok egy teret. Aztán a kedvenc szekcióm
felé mennék, és ott töltenék el sok időt, végül, mikor már megunom kicsit,
akkor vándorolnék, felfedeznék minden sarkot, épp úgy, ahogy a kedvem tartja.
Általános közvélemény,
hogy az igazi könyvmolyok sokkal befelé élőbbek, vagy akár antiszociális
hajlamokkal rendelkeznek. Ezzel mennyire értesz egyet? Te magadat milyennek
látod ilyen szempontból?
Szerintem ez egy
sztereotípia semmi más. Nagyon közvetlen, barátkozó embernek tartom magam, bár
az igaz, hogy megválogatom a barátaimat, és nem lohol utánam semmilyen slepp,
és nincs ezervalahány ismerősöm a közösségi oldalakon sem. Ugyanakkor vannak
olyan napjaim, amikor szeretem, ha csönd van körülöttem, nincs nagy nyüzsi, ki
sem mozdulok, ha nem muszáj (leginkább hétvégén adódik ilyen alkalom), telefonon
sem akarok lógni senkivel, és akkor feltöltődöm kicsit. Máskor meg muszáj
valamerre mennem, programot csinálni a barátokkal, mert éppen kell valami plusz
inger.
Ha azt mondom olvasás,
milyen érzelmek jelennek meg benned?
Látom az összes kérdés
ilyen lélekboncolgatós. Szeretek olvasni. Lelki szemeim előtt megjelenik egy
kupac könyv, vagy éppen a kedvenceim, és a béke érzése, hogy olyankor semmi
rossz nem férhet hozzám. Kíváncsiság is van bennem, ha rágondolok, mert
szeretnék több, és több történetet megismerni.
Tudsz mondani olyan
olvasási élményt, ami elsősorban az olvasási helyszín, vagy körülmény miatt
maradt emlékezetes?
Szerintem nem szoktam
extrém helyeken olvasni, vagy ilyesmi. Szerettem lekuporodni a tetőablak alá, a
radiátor elé egy párnára, az ágyam végébe, s miközben a hátamat melengettem
olvastam. Ehhez számos könyv kötődik, például: Harry Potter, Sandra Gulland trilógiája,
Penny Vincenzitől a Fájdalmas titkok.
Mit éreznél, ha a
blogod, technikai okok miatt, egyik napról a másikra, úgy ahogy van eltűnne?
Kétségbeesnél vagy legyintenél, hogy nem baj, szép volt, amíg tartott?
Minden bejegyzésemet elmentem
a számítógépemre, szóval akkor létrehoznám újra a blogomat, és szépen
feltölteném őket újra. Persze biztos rosszul esne, meg mérgelődnék egy kicsit,
de aztán megoldanám a kérdést.
Van kialakult rituáléd
egy blogbejegyzés megszületésekor? Például először kigyűjtöd melyik idézeteket
akarod használni, pontokba szeded miről akarsz írni, vagy csak úgy jön, aminek
jönnie kell?
Azt hiszem van.
Folyamatosan alakult. Manapság post-it papírocskákkal jelölgetem a könyvekben
az idézeteket, vagy ha ez nem adott, akkor beírom a telefonomba az oldalszámot.
Ezekből válogatok majd, hogy mi tarkítsa a könyvről szóló bejegyzést. Általában
rögvest nekiesek az írásnak, miután befejeztem egy könyvet, de legalább is 1-2
napon belül. Van olyan könyv, amit emésztenem kell kicsit, ilyenkor hagyom 1-2
napot, vagy kiömlesztem a gondolataimat a szövegszerkesztőbe, pontokba szedve,
ami néha eléggé terjedelmes méreteket ölt, aztán ezek a gondolatok
megszerkesztve formálódnak a könyvről készült bejegyzéssé. A könyv pedig,
amiről éppen írok, mellettem kell, hogy legyen. Fogalmam sincs miért, de
kevésbé megy jól az írás, ha nincs ott a regény. Miután kész a főszöveg és
milliószor átrágtam, szerkesztettem, akkor beszúrom az idézeteket, aztán
keresek képeket, amivel színesebbé tehetem az egészet. Végül feltöltöm a
blogger felületére, megformázom, belerakom a képeket, címet adok neki, és
rákattintok a közzététel gombra. Ez több órás munkát jelent, emiatt néha
kétfelé veszem, és nem egy nap váltom meg a világot. Ennyi az annyi : )
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése