Sodródás, de merre? - Borbás Edina: Hullámok csapdája

Füleld le, miről szól

Arabella a fiatal, életvidám, New York-i zongorista lány, nem találja helyét a nagyvilágban. Úgy érzi, menekülnie kell a mindennapi kudarcok, és legfőképpen az őt érzelmileg kihasználó pasija elől.

Változást akar életében, ezért jelentkezik A nagy kaland című valóságshow-ba; azt remélve, hogy a műsor távol tartja tőle a férfit, aki annyi csalódást okozott már neki.
Nem is sejti, hogy a lelkében háborgó hullámok csak még inkább felkorbácsolódnak; harcba kerül önmagával és egy új, nem várt szerelem is megérinti.

A játék egy Genovából induló luxushajón zajlik. A műsor szerkesztői mindent megtesznek, hogy végletekig hajszolják a szereplőket. A kezdeti barátságos légkör hamar átcsap ádáz, gátlástalan vetélkedésbe. A törés Arabella számára is elkerülhetetlen: hamar összemosódik játék és valóság.

A feszültséget fokozza, hogy bűnözők rabolják el a műsorvezetőt, váltságdíjat követelve a show szervezőitől. Az erőszak és a zsarolás miatt az irányítás kicsúszik a stáb kezei közül.

A nézők mindebből természetesen semmit nem vehetnek észre; a show-nak folytatódnia kell!

Borbás Edina valóságshow-ba ágyazott kalandos szerelmi története az olvasót New Yorkból Genovába repíti.

Éld át a veszélyt és a viharos szenvedélyeket!

„Magával ragad az áradat, mint a zene. Izgalom és romantika, humor és utazás… Nagyon köszönöm az élményt, Edina!”” – Janza Kata

"A különleges utazás lenyűgözött, ellazított, felcsigázott. Mint egy musical! Letehetetlen; izgalommal vártam a fordulatok után a végszót. Igazi, könnyed strandregény…" – Tunyogi Bernadett

A könyv és Én

Szegény kis könyvecske, majdnem áldozatul esett a nemtörődöm postásnak, aki feltehetőleg, mivel nem tudta beszuszakolni a postaládába – mivel, hogy nem fért bele - a postaládák tetején hagyhatta, aztán valaki feltépte, s gondolom fintorogva lépett hátrébb, hogy nini, csak egy könyv, és nem okos telefon. Végül valamiféle közbenjárásra, felcammogott a regény a 2. emeletre, és bepréselte magát a kisablak, valamint a rács közé, hogy én, mint fáradt utazó, esküvőről hazatérve ráakadjak egy vasárnapi verőfényes délután. Így indult hát a mi kis közös kalandunk.

Gondolatok a könyvről

New York
Forrás

Manapság az Álomgyár Kiadó tájékán igen csak nagy volt a csend, sejtettem, hogy dolgoznak valamin, s íme, napvilágot látott a nyár legjobb strandkönyveként aposztrofált, csajos regény Borbás Edina tollából. Ehhez idomulva már a borító is vidám, könnyed, egy szőke lány mosolyog ránk, aki engem a Barbie matricás albumomban szereplő Barbie-ra emlékeztet. Imádtam azt az albumot, rongyosra lapozgattam gyermekkoromban. A háttérben befigyel egy sárga taxi, amiből az ember lánya rögtön New York-ra asszociál, és nem is kell csalódnia, mert a fülszöveg megerősít minket abban, hogy kalandos történetünk bizony a Nagy Almában veszi kezdetét.

Mindig aggodalommal tölt el, amikor magyar szerző külföldi helyszínen kívánja bonyolítani a cselekményt, mert soha sem tudhatom, hogy van-e reális helyismerete, vagy csak a trendeknek akar megfelelni. Persze mindkét esetben lehet ezt jól és rosszul is csinálni, ami eme regényt illeti, az írónő többé-kevésbé jól teljesítette ezt a feladatot, mert egyáltalán nem hatott életidegennek a környezet.

Könnyedén bele tudtam helyezkedni Arabella életébe, aki egy aprócska new yorki bérlakásban tengeti mindennapjait, Lee nevű meleg barátja társaságában (rögtön az elején egy megbocsátható klisé). Bohém életüket tovább fokozza, hogy bár Arabella tehetséges zongorista - aki akár a Carnegie Hall nevezetes deszkáit is koptathatná, ha lenne elég önbizalma, s nem tűrné ennyire nehezen a kötöttségeket – mégis alkalmi zenélésből tartják fenn magukat. Esküvő, keresztelő, vagy egy füstös jazz bár? Egyre megy.

Mindehhez természetesen társul egy kapcsolatszédelgő pasi, aki igazi manipulátor, és már vagy kismillió alkalommal sírta vissza magát Arabella ágya és bankszámlája közelébe. Egyszer azonban minden pohár csordultig telik, Arabella pedig a legjobb kiutat abban látja, ha jelentkezik egy valóság show-ba, ami az otthonától több ezer kilométerre játszódik, egy luxushajó fedélzetén, olasz felségterületen. A távolság és az idő gyógyszerét ezzel egyszerre alkalmazván hősnőnk belevág élete nagy kalandjába, mi pedig követhetjük őt a gyógyulás, netalántán a hírnév felé vezető úton.

Brooklyn Híd
Forrás

Bevallom őszintén a vártnál sokkal jobban beszippantott engem ez a történet, mégis vegyes, már-már sokkos és felpaprikázott érzelmekkel tettem le, mindjárt el is mesélem, hogy miért. Szó, ami szó a könyv rendkívül olvastatja magát, kíváncsivá tesz, hogy mi fog történni a következő oldalakon. Talán a környezet teszi, vagy a karakterek elevensége, esetleg a szokatlan témaválasztás, mert lássuk be, a valóság show, mint regényalap, nem túl gyakori, a piacot még mindig a természetfeletti lényeket felvonultató, valamint a világ vége hangulatú sztorik uralják. Üdítő élmény volt hát valami másról, sokkal emberibbről olvasni. Egyszerre ezernyi lehetőség villant fel előttem, hogy atyagatya, itt aztán mennyire lehet majd csűrni-csavarni a szálakat, már szinte láttam magam előtt a kapcsolati dinamika tekergőzését, hogy miképpen, hogyan fognak viselkedni csoporthelyzetben ezek az emberek.

Minderre az okot a remek karakterek szolgáltatták. Tény, hogy sok szereplőt mutatott be nekünk a szerző, de nem csak nevet adott nekik, hanem megtöltötte őket élettel, érzésekkel, van történetük, múltjuk, családjuk, sőt mi több némelyiknek fergeteges humorérzéke, vagy éppen taszító aurája. A lényeg az, hogy érzelmeket váltanak ki belőlünk olvasókból, szeretjük, vagy gyűlöljük őket, és ez nagyon kedvemre való volt. A szívem csücske talán Russel, mert ő egy igazi energiabomba, sosem csügged, a vörös haja miatt már-már ő volt nekem ennek a regénynek a Ron Weasley-je* (és én imádom Ron Weasleyt szóval nálam ez már oltári nagy bók).

Aztán itt jön most az a bizonyos „de”, amit senki sem szeret, mert rózsaszín ábrándjaimat a szerző egy százas szöggel pukkasztotta ki, mint valami eltévedt lufit. Először csak néha-néha zökkentem ki az olvasás menetéből, amikor oda nem illő dolognak éltem meg egy-egy fordulatot, de ekkor még elintéztem egy könnyed vállrándítással, hogy majd később biztos összeáll minden részlet. Optimizmusom azonban süket fülekre, akarom mondani tollra/klaviatúrára talált.

Empire State of Building
Forrás

A remek szereplőgárda ellenére a regény legnagyobb hibája, hogy az események láncolatának nincs íve. A cselekmény a levegőben lebeg, s minden egyes alkalommal, amikor úgy éreztem, hogy ráálltunk a helyes vágányra, akkor – hogy eme frappáns hasonlattal éljek – a vonat egyszerűen kisiklott. Eleinte teljes tagadásban voltam, de nem sokkal a könyv fele után végig az az érzés kerülgetett, hogy az írónő egyáltalán nem tudja, honnan hová akar eljutni. Sok minden tönkrevághat egy ígéretes történetet, még egy tehetséges író tollából is, de ha maga a fő váz, a gerinc, vagyis a cselekményvezetés sántít, és bizonytalan, arra bizony kevés orvosság van: talán egy szőrös szívű szerkesztő becsúszó szereléssel még megmenthette volna a meccset. Nem így történt.

Adott egy igazán ígéretes alapötlet, megannyi szereplő, akikben van spiritusz, érdekel, hogy mi történik velük, mégis keresztül kellett mennem azon az élményen, hogy az írónő falhoz kente őket, csírájában elfojtotta az összes kínálkozó lehetőséget, hogy a legjobbat hozza ki belőlük, és elém tárt valami hihetetlenül furcsát, aztán meg jól otthagyott egy mondat közepén.

Ahelyett, hogy a szereplők közötti kapcsolatokra helyezte volna a hangsúlyt, a csoportfolyamatokra, hogy például mit hoz ki a bezártság az emberekből, hogyan rezonál egymásra tűz és víz, meddig terjed a játék, mikortól kezdődik a valóság, miféle emberi játszmákat lehet lejátszani nyolc ennyire erős és érdekes karakter között, nos mindezek helyett kapunk egy nagy büdös semmit.

Forrás

A ráhangolódás egész hosszan tartott, mire végre feljutottunk arra a flancos óceánjáró hajóra, de nem bántam, mert addigra már kötődtem egynémely karakterhez. A horgony felhúzása után azonban belesüppedtünk valamiféle állóvízbe, aminek a valóság show imázs csupán csak háttérmuzsikaként szolgált. Egy keret, amit nem tölt ki semmi. A fergeteges csűrések-csavarások helyett kaptunk egyforma, unalmas napokat, ahol a szereplők robotolnak napi 9 órát, de nem látjuk, hogy ebben mi a szívatás, vagy egyáltalán mi lehet ebben érdekes a nézőknek, s ezt követően a klubszobában sem történik semmi eget rengető. Dráma, feszültség, játszmázás nyista. Szerelmes szenvedés a két főszereplő Arabella és David között 120%.

Pedig David is érdekes jellem, olyan, mint egy feneketlen kút, akit meg akarunk ismerni, de ahhoz lehet, hogy bele kellene ugranunk a kútba. S annyira akartam hinni, hogy itt is feszül valami kettős játék a háttérben, hogy majd jól meglepődök, olyan igazán falhozvágósan ledöbbenek, annyira szuper lesz ez a szál, de végül nem ettől, hanem mástól lepődtem meg, de nagyon…

Forrás

A bugyuta kriminális szál az, ami velejétől kezdi ki a történetet. Az egész zsarolási attrakció, annyira amatőr, hogy sírnom kell, ha rágondolok. Mi az Agatha Christin, CSI helyszínelőkön, meg Gyilkos Elméken és megannyi más nyomozós élményen szocializálódott generáció, ennyivel nem érjük be, ez nekünk smafu. Teljességgel oda nem illőnek, történet-idegennek éreztem ezt a szálat. Szerintem az írónő is, mert hol felkapta, hol több fejezetre elhajította, hogy aztán megint gombolyítani kezdje, no de minek. Szükségtelen papírpocsékolás, mert mint már fentebb említettem, én enélkül is teljesen bezsongtam, és izgalmasnak találtam, s ez így is maradt volna, ha a korábban felsorolt dolgokra helyezte volna a hangsúlyt.

Ami végül teljesen kicsapta nálam a biztosítékot, hogy a történet vége – bár nem tudom eldönteni, hogy van-e neki – teljes, totális, abszolút mértékben összecsapott, és olyan hirtelen, mint egy atomtámadás. Piff-puff-bang game over, hello-szia-szevasz. A krimi vonulat úgy, ahogy megoldva (félmegoldással), én megnyugszok, ők megnyugszanak, na mehet a menet tovább, most már csapjunk a lecsóba – gondoltam én a kis naiv, szentimentális pszichomókus – és akkor filmszakadás, vége főcím. Bevallom még lapoztam volna kettőt-hármat, hátha találok egy dátumot, hogy mikor jön a folytatás. A borítón kisilabizáltam, hogy lesz neki. Aztán közben begyűjtöttem, hogy nem kapcsolódik szorosan ehhez a történethez. Szóval kérem szépen, azt kell, hogy mondjam, a történet már azelőtt befejeződik, hogy igazán elkezdődhetett volna.

A fő vesszőparipámról, a leíró részekről már nem is beszélek, mert a kényes egyensúly itt is átbillent olykor, valami nagyon erőltetett, szépet-akarok-mondani-de-túlspilázom dologba, így aztán végül is örültem, hogy ezt a vonulatot nem erőltette a szerző, inkább cselekvésközpontú maradt a regény.

És ennyi!
Forrás

Most biztosan úgy tűnik, hogy ízekre szedtem a regényt, és beletiportam a szerző lelkivilágába, de nem ez volt a célom. Éppen azért róttam vehemensen e sorokat majd öt oldalon keresztül, mert fenekestül felforgatott bennem mindent ama tény, hogy megint itt állok egy olyan szerző előtt, akiben van tehetség, aki igenis tudna nekünk jobbnál jobb történeteket mesélni, mert aki ilyen briliáns módon elém vázol egyszerre nyolc féle érdekes szereplőt, az nem kismiska, s mégis elcsúszott egy fatális banánhéjon a története, ahonnan már nem tudott felállni. Szerintem ez csak részben az ő hibája, mert igen is kellett volna mellé egy energikus, vehemens mentor, egy szerkesztő, egy megmondóember, akárki, aki helyrebillenti ezeket a kisiklásokat, és a megfelelő irányba terelgeti a művésznő zabolátlan képzeletét.

Azt kívánom, bárcsak újraírná a történetet, vagy folytatná, ahol megszakadt a film, hogy végignézhessem, mi történik Arabellával és Daviddel, hogyan alakul Russel sorsa, vajon beférkőzik Leila kegyeibe, miközben mosolyra fakaszt százszor, ezerszer? Suzie vajon megtanul lakatot tenni a szájára, és elnyeri George bizalmát? Na és Olga? Ki tud lépni a maffiózó kinézetű apuci árnyékából, és Toby befut-e ismert humoristaként, vagy megmarad szolid családapának? S végül, ki lesz a végén, aki mindent visz? Erre lennék én igazán kíváncsi, mert eredendően ez a szál volt, ami az érdeklődésem felkorbácsolta, s már csak a szerzőn múlik, hogy fenn akarja-e tartani bennünk olvasókban ezt a lángot, vagy végleg kioltani.

*A Harry Potter c. regénysorozat egyik főszereplője a szeplős, vörös hajú, sok testvérrel rendelkező Ron.

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 272

Nyelv: magyar

ISBN: 9786155252181