Az igazság az, vagy
ahogy az öreg nénik szokták mondani ,,megmondom az őszintét” kicsit takarékon
voltam blogügyileg az elmúlt hetekben. Csöppet kimerített a nyári munka, amit a
szabadságom alatt űztem, mert hát mire való a magyar embernek a szabi, ha nem
arra, hogy elmenjen dolgozni, nem de? Az éves kompetencia mérés javításában
vettem részt, és amit a nyolcadik osztályosok produkáltak szövegértés címén, az
valami rettenetes!
Nagyon elszomorított, hogy ide jutottunk, és hiába a sok visszacsatolás, az oktatáspolitika, valamint a módszertan nem mostanság fog a helyes vágányra terelődni. Azért voltak vidám pillanatok is, egy kupac aranyköpést sikerült összegyűjtenem, lehet, hogy majd megosztom veletek, mert egy-két gyerekben akarva-akaratlanul, de egy humor Herold veszett el.
Nagyon elszomorított, hogy ide jutottunk, és hiába a sok visszacsatolás, az oktatáspolitika, valamint a módszertan nem mostanság fog a helyes vágányra terelődni. Azért voltak vidám pillanatok is, egy kupac aranyköpést sikerült összegyűjtenem, lehet, hogy majd megosztom veletek, mert egy-két gyerekben akarva-akaratlanul, de egy humor Herold veszett el.
Eme szellemi erőfeszítés
következtében azonban eléggé kifáradtam, a végére már úgy éreztem, hogy az
agysejtjeim csoportos öngyilkosságot követnek el, és még betűundorom is lett, a temérdek kifejtős kérdésre adott szöveges válaszok böngészésétől.
Természetesen eme rettenetes idegállapotot kizárólag sok alvással, és
valamiféle sorozat bámulásával lehetett a leghatékonyabban kikezelni. Viszont a
kedvenceim nyári szüneten, több másikba belekezdtem, de valahogy egyik sem
ragadott magával. Így esett hát, hogy visszatértem az alfához és omegához,
vagyis kerestem magamnak egy jó kis szappanoperát.
Én mondom nektek, ennél
jobb agyradír nincs is! Mivel az albérletben nincs tévé, ezért az internet
berkeiben kellett kutakodnom, és az Acapulco szépe c. telenovellára esett a
választásom, mert az anno kimaradt a szórásból. Röviden, tömören, másfél hetet
töltöttem a szereplőkkel, és nagyon drukkoltam ám Ana Christinának és
Emilianonak. Az ezredfordulós divat és életérzés pedig mindenért kárpótolt.
Majd kifejtem ezt bővebben a filmes vizeken, de most valami másról is
szeretnék szólni.
Úgy esett, hogy már
megint beneveztem egy blogversenyre, ami sokkal nagyobb szabású, mint az Nlcafe
által szervezett kis szösszenet. Hölgyeim és Uraim, a blogom benne van az idei
Goldenblog mezőnyben, csak eddig lusta és fáradt voltam kampányolni, de most
itt a kiváló alkalom, hogy pótoljam a lemaradást. Isten látja lelkemet, én
szívesen kopogtatnék személyesen mindegyikőtöknél, mondanék pár kedvességet,
csak hogy jó legyen a napotok, és amolyan Shrekmacskás cuki nézéssel igyekeznék
rávenni titeket, hogy szavazási szándékotokat átültessétek a gyakorlatba, és
kattintsatok az egeretekkel.
Így másfél év után szép
kis tábor nőtte ki magát, rendre rákattintotok a blogra, elolvassátok az összes
agymenésem, az ajánlókat, meg mindent, és talán még jól is érzitek magatokat
közben (legalább is, remélem). Szóval, ha ez így van, akkor kérlek szépen
adjátok le rám a voksotokat a következő linken:
Az alábbi kép pedig
demonstrálja, hogy a PopArt kategóriában, ha legörgeted a csúszkát, akkor
hogyan tudod kijelölni Anaria blogját, majd a panel bal oldalán a facebook-os
beléptető gombra kattintva máris beszippant a rendszer, és utána már csak a
szavazok gombot kell egyetlen erőteljes és határozott kattintással megnyomni,
és már készen is van a nagy mutatvány.
Tudom, hogy most, talán
épp kora reggel, a rendszerindító kávéd közben nehéz ilyen bonyolult dolgokra
koncentrálni, esetleg munka után elcsigázottan, vagy ha épp három gyerek lóg
rajtad, hogy menjetek inkább a játszótérre, vagy ha nyaralás közben suttyomban
felsompolyogtál a netre, de ennyi időd talán még sincs. Szóval tudom én, de
annyira jó lenne, ha mégis szavaznátok rám, hadd találjanak rá mások is erre a
kis könyves kuckóra, ami nektek talán már szerzett 1-2 jó pillanatot,
rátaláltatok szuper regényekre, vagy megszerettétek az olvasást, vagy
egyszerűen csak jó itt.
Szeretném, ha minél több
emberhez eljutna, hogy nekik is örömet, vagy olvasási kedvet szerezhessek. No
persze a közönségdíj se kutya, de számomra az olvasótábor bővülése legalább
akkora jutalom lenne. Summa summárum, irány, a horány, kattintsatok,
szavazzatok rám, és ha van bennetek még egy kis spiritusz, akkor másokat is
buzdítsatok eme nemes cselekedetre. Hálám örökké üldözni fog érte!
Most viszont tovább
kúrálom a betűundorom maradványtüneteit, feltétlenül meg kell tudnom mi a fenét
művel Eugenio de la Pena Fernandával, meg hát José Luis még mindig börtönben
van, és különben is Luciának meg két fickó csapja a szelet! Addig is, szavazzatok,
és olvassatok gyorsan sokat! Pusszantás!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése