Egy boszorkányosan jó svéd történet – Mats Strandberg, Sara Elfgren: A kör

Fülszöveg

Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik.

Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak a suli egyik mosdójában.
Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra a túléléshez. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.

A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…

Kiállhatatlan szülők, iskolai gondok, barátság, szerelem, varázslat és halál tölti be az ifjúsági regénytrilógia első kötetének lapjait.

Gondolatok a könyvről

Már nem először veselkedem neki, hogy valamiféle összetett és informatív bejegyzést hozzak össze erről a történetről. Abban a szerencsében részesültem, hogy elolvashattam belőle első körben 140 oldalt, majd végül megkaptam a teljes regényt.

Az első benyomásaimat, már korábban kifejtettem (ITT elolvashatod). 140 oldal távlatából ez a történet teljesen elvarázsolt és megnyert magának, pedig még csupán szerkesztetlen betű- és mondathalmaz volt. Most, hogy már magamévá tettem az egészet, be kell vallanom, hogy abszolút beigazolta a hozzá fűzött reményeimet.

Forrás:
http://borderline.deviantart.com/art/Swedish-winter-102571265

Napjainkban ifjúsági regények tömkelege árasztja el a könyvpiacot. Vannak rendkívül népszerű műfajok, ilyen a fantasy is. Vámpírok, vérfarkasok, tündérek, mindenféle természetfeletti lények, különleges képességekkel rendelkező emberek egész hada próbálja meghódítani az olvasók szívét. Már-már megcsömörlik az ember ettől az egész hóbelevanctól és vágyik valami sokkal egyszerűbbre. Mégis arra ösztönözlek kedves olvasó, hogy ne sétálj el a Kör című regény mellett, ha a boltok polcain cinkosan rád kacsint. Vedd kézbe és spurizz vele a pénztárhoz, amilyen gyorsan csak tudsz. Nem fogod megbánni.

„Vakítóan szürke ég alatt feketéllenek a fák sziluettjei. Egy időjárás nélküli nap – a nap sem süt, eső sem esik, csak ez a szürkeség, mely úgy borul a városra, mint valami óriási fazékfedő.”

Ebben a történetben nem a szokásos klisék elpuffogtatásáról van szó. A környezet is különleges és más: Svédország misztikus, fehete-fehér-szürke színeibe öltözött vidékén találjuk magunkat, kockaházak és IKEA bútorok között, hat lány társaságában, akik ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól. Mégis össze kell fogniuk, meg kell bízniuk egymásban, ha életben akarnak maradni, hiszen a városban ott ólálkodik a gonosz, s az életüket fenyegeti.

Forrás: weheartit.com

Az igazi különlegessége ennek a regénynek a hangulatteremtés, a kiváló stílus és a megfelelő arányú információ és misztikum egyensúlya. Emellett megemlíteném, hogy nem egy ember szemszögéből látunk minden történést, hanem a cselekmény bizony öt szálon fut. Öt ember gondolatait, érzéseit, kételyeit, benyomásait ismerhetjük meg, s ezeken keresztül őket is és a környezetet is, amiben boldogulni próbálnak. Olyan, mintha fejezetről fejezetre, átvándorolnánk valaki más testébe, hogy egy darabig az ő szemüvegén keresztül szemléljük a világot. A hatodik karakter, Ida bőrébe még nem bújhattunk, ami azt sugallja, hogy ő egy picit nehezebben megközelíthető, de talán a történet folytatásából, majd őt is alaposabban megismerhetjük.

„Soha életemben nem történt velem ilyen csodálatos dolog, mint amit ő jelentett. Borzalmasan magányos vagyok nélküle. Semmi közöm a saját életemhez.”

Hatalmas teljesítmény a szerzőpárostól, hogy ennek ellenére nem zavarodunk bele a cselekménybe. Minden karakter egyedi, megmásíthatatlan és életteli, szinte kilépnek a könyv lapjai közül, annyira elevenek. Nem okoz gondot megkülönböztetnünk őket, hamar megjegyezzük, kicsoda Anna-Karin, Rebeka, Minoo, Linnéa, Vanessa és Ida. Ugyanakkor mindez nem kerül bő lére eresztett leírásokba. Egy félmondat, egy kósza melléknév, s máris mindenki a helyére kattan a fejünkben. Bármelyikükkel időzünk is gondolatban, rögtön társíthatunk hozzájuk egy érzést, egy színt, egy viselkedésmódot.

Nem szokványos tingli-tangli figurák, egyszerre erősek és komolyak, ugyanakkor botladozók és az útkeresés minden zűrzavarával kénytelenek szembenézni. Kendőzetlenül elénk tárul a svéd kisvárosi valóság, ahol az árnyak között valami készülődik, s a cseppet sem jelentéktelen kamasz problémák mellett a lányoknak még ezt is fel kell venniük a megoldandó feladatok listájára. Olykor mi is nagyon nyíltan és nyersen szembesülünk mindennel, semmi sincs elrejtve, elmismásolva, könyörtelenül az arcunkba vágódik az igazság, a hétköznapok fonákja, s ettől érezzük, hogy mindez valódi, hogy ezek a dolgok tényleg megtörténnek.

A leírások és a hangulatteremtő részek ugyancsak zseniálisak. Egy-két jól irányzott mondat, s máris érezzük a bőrünkön a csípős hideget, magunk előtt látjuk a napfelkeltét, vagy éppen felkacagunk, pedig előtte lehet, hogy sírni támadt volna kedvünk. Az átmenetek finomak, nem tolakodóak, mi meg csak repülünk és repülünk az oldalak szárnyán.

„Frasse az asztal alatt ejtőzött, nagyokat szellentgetett, majd érdeklődve szimatolta az eredményt. Később ásított egyet és elaludt.”

Örök vesszőparipám a stílus és a megfogalmazás. Ebben a regényben igazán nem találtam semmi kivetnivalót. Szerettem az apró, kedves kis integetéseket, ahogy egy-egy mondat barátságosságot és szeretetet ébresztett bennem, amitől otthon érezhettem magam olvasás közben, noha az én közép-európai lelkületemtől igen csak távol áll Svédország miliője.

„A dohányzóasztalon egy pizzás karton és néhány sörös doboz hever. Frasse, a németjuhász a padlón szundít egy napfolt közepén.”

Forrás: weheartit.com

Úgy fonta körém a hálóját a két szerző, hogy észre sem vettem, s máris elvesztem. Teljesen bevonódtam, abszolút együtt lélegeztem a cselekménnyel, emiatt a fordulatok is meglepetést, olykor megdöbbenést, netán szomorúságot váltottak ki belőlem. Úgy játszottak az érzelmeimmel, a hangulatommal, ahogyan csak akartak.

Számomra olyan ez a történet, mint valami régi, titkos, családi recept alapján elkészített különleges étel, ahol a hozzávalók mennyisége, aránya, a készítés módja, tökéletes és egyedi ízkombinációt eredményez. Nem teng túl a természetfeletti összetevő, nem csapja agyon az aromáját a nevetségesen gyorsan kifejlődő érzelmi szálak egyvelege, nincsen benne megmentésre szoruló gyenge nebántsvirág, sem pedig parancsokat osztogató arrogáns alfahím.

Forrás: weheartit.com

Hétköznapi emberek vannak benne, érző lények, akik amellett, hogy a többi ember számára ismeretlen és szokatlan élethelyzetbe keveredtek, még ugyanúgy emberek maradnak. Reggel felkelnek, felöltöznek, iskolába mennek, szerelembe esnek, szoronganak a jövő, vagy épp az év végi bizonyítvány miatt, családjuk van, kapcsolati nehézségeik adódnak, örülnek, gyászolnak, hisznek, vagy épp kételkednek. Annyira finom a határvonal a köznapi és a természetfeletti közt, hogy lassan ez utóbbi is a mindennapok részévé válik, és nem találjuk furcsának, sem meghökkentőnek.

Sőt emellett sokkal komolyabb témák is előtérbe kerülnek, például, hogy mi történik akkor, ha egy embert mindenki kiközösít? Mihez kezdesz, ha nem találod a helyed a saját családodban, ne adj Isten már nincs is családod? Milyen érzés, ha túlságosan komolyan veszed az életet, vagy amikor teljesen megbénít a szégyenkezés. Akkor mi van, ha képtelen vagy kimutatni a jobbik feled?

Mats és Sara eléri, hogy ezek a kérdések legalább annyira érdekeljenek, megérintsenek, mint az, hogy ki a rejtélyes gyilkos. Erre a történetre maradéktalanul igaz, hogy az odavezető út az igazi kaland, nem pedig a végeredmény. Egyedi és utánozhatatlan atmoszférája miatt beköltözött a lelkembe és ott kényelmesen elterpeszkedett. Jöhet a hó, süvíthet a szél, lehet mínusz ezer fok. Svédország én akkor is örökre és megmásíthatatlanul megszerettelek. S ti pedig lányok ott Engelsforsban ne feledjétek: A kör a fegyver, hogy legyőzzétek a gonoszt, s ahhoz is, hogy megnyerjétek magatoknak a többi magyar olvasót is, úgy, ahogyan azt velem tettétek. Kár, hogy csak eddig tartott a varázslat : )

MEGJELENÉS: OKTÓBER 24.

A facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/anariamatthewsblog nyomj egy lájkot, ha szereted a blogot, vagy szeretnél még kényelmesebben értesülni az új bejegyzéseimről! :)

Kiadó: Geopen
Terjedelem: 600 oldal
Eredeti cím: Cirkeln
Fordító: Péteri Vanda
ISBN: 9789639973701