Cseppet sem tündéri történetek - Karen Marie Moning: Tündérkrónikák 1-2.

Keserű Ébredés – Fülszöveg

MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.

A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében.

A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre fi gyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.

Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.

Álom és valóság - Fülszöveg

Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén. Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfi gurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni.

Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.

Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd.

És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is.

A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog.

Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.

Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?

Kapcsolatom a könyvekkel

Vannak regények, amiket annyian és annyiféleképp ajánlanak, hogy néha ellenállás képződik bennem, és csak azért sem akarom elolvasni őket. Ebben az esetben is majdnem így jártam, de azt mondtam magamnak, ha valami úton-módon mégis szembejön velem, akkor belekezdek a Tündérkrónikákba. Így is lett. A könyvudvarban 690 Ft./darab áron beszereztem az első két kötetet, így a döntés megszületett: Anaria el fogja olvasni és meg fog ismerkedni ezzel a fantáziavilággal, ha tetszik neki, ha nem.

Gondolatok a könyvekről

Naiv, gyermeki lelkületemmel úgy okoskodtam, hogy elolvasom az első kötetet, aztán írok róla, majd pedig folytatom a másodikkal. Aha, meg ahogyan azt a tündérmesékben elképzelik… Őszintén szólva, nem értem hogy történhetett ez. Mire észbe kaptam, már a második kötet lapjait faltam, csoda, hogy egyáltalán időben leszálltam a vonatról hazafelé jövet.

Elsőre tartottam kicsit a történettől. Rengetegen olvasták a molyon. Mondhatnám azt is, hogy mindenki olvas Moningot, aki számít. Mégis, nem voltam benne biztos, hogy igazán nekem való-e, vajon szeretnék-e valamit, ami ennyire fantasy.

Forrás: http://www.trulia.com

Úgy érzem, hogy egy különlegesen izgalmas regényfolyamatba csöppentem. A történet a napfényes és forró kisvároskában veszi kezdetét, Ashfordban, Georgia államban, Amerikában. Aki egy kicsit járatos az amerikai történelemben, annak mond valamit, hogy észak és dél. Polgárháború, nézetkülönbségek. Rémlik? Ashford egy provinciális déli városka, ahol a tradíciónak és a hagyománynak még mindig nagy szerepe van. Kisvárosi családok, élnek, kisvárosi medencés házaikban, az átlagosan kettő kisvárosi gyerekeikkel. Mosolygósak, segítőkészek, összetartóak. Egy napon a gyerekek felnőnek, tisztességes állást szereznek, megházasodnak, családot alapítanak és beköltöznek önálló, kisvárosi otthonukba, a fehér kerítéssel, virágoskerttel, úszómedencével.

Főszereplő leányzónk, MacKayla Lane is ilyen déli családból származik, és eme hagyományos déli értékeket vallja. Egész szívvel és mindkét tüdejével szívja magába a napfényt és vele együtt az élet legjavát. Kényelmes élete van, szerető szülei, és nővére a legjobb barátnője és bizalmasa is egyben. Más dolga sincs, mint verőfényes nyári napokon, munka után a hasát süttetni a medence partján, vagy csábosan mosolyogni a fess fiatalemberekre, illetve, hogy kitalálja, melyik ruhához melyik cipő illene a legjobban. Egészen addig, így megy ez, amíg nővérét brutálisan meg nem gyilkolják, mialatt Írországban, Dublinban tanul. Mac addigi világa összeomlik. Odautazik, hogy fényt derítsen a történtekre, és bosszút álljon a nővére halála miatt. Nem is sejti, hogy mindezzel szinte az összes hidat felégeti maga mögött.

Mac ugyanis nem hétköznapi ember, olyan valaki, aki képes meglátni a tündéreket, továbbá érzékeli azokat a különleges tárgyakat, és ereklyéket, amiket a tündérek készítettek, és amik egyúttal különleges képességekkel is rendelkeznek. Magánnyomozása során derül fény önmaga számára is minderre, illetve arra, hogy nővére is rendelkezett eme különleges képességgel, és emiatt kellett meghalnia. Rá kell ébrednie, hogy a szálak olyan magasságokba vezetnek, amely a hétköznapi ember számára felfoghatatlan. Újra kell értékelnie mindent, amit erről a világról tud, olyan, mintha élete eddigi 22 éve csupán mese lett volna, egy vicc, aminek a csattanóját most nagyon nehéz megérteni.

Forrás: http://shinhbang.deviantart.com

Szerencsére sorvezetőül szolgál egy különös alak, akinek a neve Jericho Barrons. Nehéz racionálisan és összeszedetten írnom róla. Barrons igazán karizmatikus és egyúttal roppant titokzatos jelenség. Fogalmunk sincs róla (ahogy Macnek sem), hogy kicsoda, végül kénytelenek vagyunk bevallani magunknak, hogy arról sem, hogy micsoda. Egy több mint 190 cm magas, hihetetlenül erős és izmos, egzotikusan jóképű, sötét tekintetű, arrogáns, parancsolgató tesztoszteronkupac. Tízből kilencszer képen törölnénk, bokán rúgnánk, püfölnénk a mellkasát mérgünkben, vagy jól elküldenénk a jó édes anyjába, mint ahogyan az Macnek is sokszor megfordul a fejében. Ennek ellenére a maga módján Barrons gondoskodó és oltalmazó lélek. Valami különleges bölcsesség lakozik benne, rendkívül művelt, kifejlett stílusérzékkel rendelkezik, mindig két lépéssel előttünk jár, nincs olyan helyzet, amiben ne tudná, hogy mit kell tenni, a titkait és a forrásait viszont megtartja magának.

„Megtanultam, hogy ugyanolyan sok mindent meg lehet tudni abból, amit az emberek elhallgatnak, mint abból, amit kimondanak.”

Oldalakat lehetne írni róla, és mégsem mondanánk vele semmi lényegeset, mert szinte semmit nem tudunk Barronsról, eme felszínes dolgokat kivéve. Olyan ez az ember, mint egy feneketlen kút, aminek, ha a mélyére nézel, a mélység visszanéz rád és a hatalmába kerít. Erőteljes kisugárzása mellett, valami csendes magány érződik az aurájában. Barrons magányos farkas, valamiért mégis kiáll Mac mellett és folyton megmenti a lány életét.

„Lehuppant a velem szemben lévő székre: méretre készült fekete nadrágba, fekete csizmába és fehér selyemingbe bújtatott elegancia és arrogancia.”

Moning olyan fantáziavilágot épített fel, ami akár igaz is lehetne. Az emberek élettere mellett, egy másik nem is olyan távoli dimenzióban élnek a tündérek, akik valamilyen oknál fogva, most ismét elárasztották az emberek világát. Ügyesen felhasználta az ír legendákat és a mitológiát, majd egy jó nagyot csavart az egészen. Írországban ugyanis a mai napig sokan hisznek a tündérekben. Például mielőtt kiöntik a vödör vizet az udvaron, elrikkantják magukat, nehogy összevizezzenek egy tündért, aki sértődöttségében még valami balszerencsét hoz a fejükre.

Forrás: weheartit.com

Most azonban ne a megszokott, csillámporos szárnyú, bájos arcú, apró kis lényeket képzeljük magunk elé, akiket a gyerekek is úgy szeretnek. Moning tündérei kétfélék: vannak a világos és a sötét tündérek, ám mindkettőjük veszélyes az emberi fajra nézve. Régen vadásztak az emberekre, különösen az olyan sidhe-látókra mint Mac, akik a hétköznapi emberekkel ellentétben érzékelik és látják a tündéreket. Elvileg ma már nem csinálnak ilyet, ám a sötét tündérek gonoszsága nem ismer határokat, és elárasztották az emberek világát, hogy mindenféle borzalmas dolgot tegyenek velük. Legtöbbjük hatalmas, formátlan, rettentően undorító és csúnya külsővel van megáldva, a trollok hozzájuk képest fess fiatalembereknek számítanak. Álcájuk azonban rendszerint gyönyörű, érzéki, csábító külső, ami mögött elrejtik a ronda valóságot. Némelyikük ellopja az emberek szépségét, mások egyszerűen csak kiszívják belőlük az életet. Mindazonáltal fenyegetést jelentenek erre a világra, és csakis az olyan sidhe-látók, mint Mac tehetnek bármit ez ellen a probléma ellen.

„– Minden mítosznak van valami igazságalapja, Ms. Lane. (…) Abban a valóságban, amelyet mi ismerünk, sok más rejtett valóság létezik. A legtöbben tudatlanul élik le az életüket, soha nem látnak tovább az orruknál. Vagyunk néhányan, akik viszont igen.”

Manapság sok mindent kifiguráztak már: átértelmezték a vámpírlétet, mindenféle mitológiai és fantasy lény próbál hozzánk olvasókhoz is közelebb férkőzni. Számomra ez a tündérvilág azért ennyire megdöbbentő és izgalmas, mert egy eleve kedves és aranyos lényből az írónő alkot valami nagyon gonoszat és félelmetest, képes arra, hogy a pozitív viszonyulásunkat egy szempillantás alatt átfordítsa valami nagyon mély és masszív megvetéssé.

Forrás: weheartit.com

Írország ehhez kellően misztikus és titokzatos helyszín. Számtalan legenda, történet áll rendelkezésre, hogy megtámogassa ezt a világképet. A misztikum, a titokzatosság, az árnyékos oldal szinte tapintható, az állandó eső és a köd pedig tovább erősíti bennünk a könyv hangulatát.

Csakúgy, mint Mac, mi olvasók is fokozatosan merülünk bele az események sodró folyamába. Elindulunk egy úton, aminek a vége a semmibe veszik, határozott célunk van, meg akarjuk tudni ki Alina gyilkosa és Mac oldalán el akarjuk őt tüntetni a föld felszínéről. Ám olyan kaliberű és súlyú információkkal szembesülünk, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Az első kötet egy lassú felvezetés, szoktatnunk kell magunkat a történethez, a változásokhoz. Mondhatom azt is, hogy Mac lelkiállapotát tükrözi mindez. Nem árul el túl sokat, több benne a titok és a kérdés, mint a válasz, de elülteti bennünk a kíváncsiság csíráját, csakúgy, mint Mac, mi is tudni akarjuk, szinte követeljük, hogy mégis mi a fitty fene folyik itt?

Ekkor nyergeltem át azon nyomban a második kötetre. Reméltem, hogy itt már nem csak arról lesz szó, hogy Mac és Barrons ide-oda utazgat és megy, különféle tündérrelikviák után nyomozva, mert másodszorra már untatott volna. Nos, ebben a kötetben kicsit megiramodik a tempó, tovább bonyolódnak a szálak, emberi kapcsolatok mélyülnek el, szereplők jönnek-mennek, titkok lepleződnek le, ám a helyükbe újabb és újabb rejtélyek kerülnek. Záporoznak a kétségek, senki nem bízik senkiben, semmi nem az, aminek látszik, szinte meg lehetne tenni a téteket, ki mire voksol, vajon ki lehet a fő gonosz, mozgatja-e valaki a szálakat, vagy minden csupán a véletlenek különös összjátéka? Mindig csak épp az orrunkig látunk, tovább nem, Moning tartja a lámpást, és néha bizony bevezet minket az erdőbe, hogy aztán halálra rémítsen, vagy éppen ledöbbentsen.

Még ízlelgetem magamban ezt a történetet, mindenesetre az érdeklődésemet felpiszkálta, mert mondanom sem kell, de már elkezdtem a harmadik kötetet is. A világkép még erősen hiányos, több dolgot nem tudunk, mint amit igen és lehetne benne több leírás Írországról, Dublinról, hogy még inkább beszippantson minekt ez az atmoszféra.

„Akit Jericho Barrons kedveskedve megérint, az úgy érzi magát, mintha ő lenne a legkülönlegesebb ember a világon. Olyan ez, mint odamenni a dzsungel legnagyobb, legvérszomjasabb vadállatához, lefeküdni mellé, a szájába tenni a fejed, és ahelyett hogy megölne, megnyalogat és dorombol.”

Forrás: http://calliopedomain.blogspot.hu

A titokzatosság és a rejtélyesség a legnagyobb húzóerő ebben a történetfolyamban. Na meg persze Jericho Barrons, akinek különleges karizmája és vonzereje engem is kezd utolérni. Rá vagyok a leginkább kíváncsi, vajon megtudom-e valaha is, hogy kicsoda ő és milyen szerepet játszik a világ körforgásában? Remélem igen. Addig pedig képzeletben bevackolom magam a Barrons Könyvek és Apróságok bolt hátsó fertályába a kandalló elé, és ezer meg ezer csendben figyelő kötet társaságában megpróbálok a végére járni ennek a rejtélyhalmaznak. Ha kedvet kaptál, tarts velem te is Kedves Olvasó, de jól vigyázz, mert lehet, hogy még én sem az vagyok, akinek látszom : )

A facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/anariamatthewsblog nyomj egy lájkot, ha szereted a blogot, vagy szeretnél még kényelmesebben értesülni az új bejegyzéseimről! :)

Keserű Ébredés:

Kiadó: Kelly kiadó

Tündérkrónikák sorozat

Oldalszám: 300

ISBN: 9789639943858

Álom és valóság:

Kiadó: Kelly kiadó

Tündérkrónikák sorozat

Oldalszám: 300

ISBN: 9789639943810