A kitiltottak viadala

Fecsegőposzáta
Forrás

Hosszas hallgatás után jelentkezem a blogban, de nem gondoltam volna, hogy az apropó egy ilyen orbitálisan nagy botrány lesz. Mostanság sok minden adódott az életemben, meg az ihlethiány és a lustaság is megtette a hatását, és bár még mindig tart ez az írásképtelenség, amiből úgy éreztem nem tudok kijönni, most mégis tollat, akarom mondani klaviatúrát kell ragadnom, mert szétfeszítik a fejemet a gondolatok, szóval jobban teszem ha ventillálok kicsikét, és kieresztem a gőzt.

Mint blogger, és mint közvetve és közvetlenül is érintett személy, reagálnom kell a moly.hu közösségi oldalon kirobbant botrányra (igen nevén nevezem a gyereket). Lehet, hogy egy blog, az csak egy blog, és nem olyan, mint az igazi sajtó, de attól még frissnek és naprakésznek kell lennie, így hát a szólásszabadság nevében én is nyilatkozom.

Többen összefoglalták már a lényeget, szerintem belinkelem ide, és akkor teljes képet kaphattok, de röviden annyi, hogy a már említett közösségi oldalon, egy karc (olyan, mint a facebook-on az állapotfrissítés, vagy más néven státusz) alatt kialakuló beszélgetésben (!) Nima egyik hozzászólása állítólag sértő volt, valaki úgy érezte sérti a vallását. Ezt nem tudnám megítélni, pedig éppen ott lógtam, teát hörpölve és néztem a frisseket (olyan, mint a facebookon a kis piros számok, amik jelzik jött-e kommented, vagy bejelölésed, csak itt karcok, kedvencelések, egyéb könyves dolgok vannak), amikor bekapcsolódtam én is a beszélgetésbe.

Igen. Beszélgettünk, és egyáltalán nem alakult ki parázs vita, sőt semmilyen vita. Nima mégis kapott egy figyelmeztetést, hogy névtelenek jelentették őt a moderátoroknak, jelezték a sérelmüket. Nima próbálta alkalmazni a normális konfliktuskezelést, ergo megbeszélni „személyesen” szemtől-szembe (már amennyire az interneten ezt lehet) az érintett személyekkel a dolgot, hogy tisztázhassák a nézeteltéréseiket, mint ahogy az felnőtt, szuverén egyénekhez illik. Neveket nem kapott, ezt követően megfogalmazott egy bejegyzést a SAJÁT blogján, ami szintén könyvesblog, mint például ez, amibe most én pötyögtetek:

Nima első bejegyzése: ITT

Mi bloggerek, szeretjük a visszacsatolást, csak úgy, mint bármilyen másik ember, jólesik, ha megerősítik a munkánkat, ha kiválthatunk az emberekből valamiféle reakciót. Szóval, mi, többi blogger, akik ugyanakkor olvasók is vagyunk, szépen elolvastuk Nima bejegyzését, majd a hozzászólások felületén hangot adtunk a véleményünknek. Ismételten kialakult egy kulturált párbeszéd, magunk között, a világháló egyik könyves zugában.

Itt jön aztán a fekete leves. A moly.hu-n valaki, vagy valakik úgy döntöttek sérelmezik ezt a dolgot, ezért kitiltottak 5 embert a molyról, Nimával egyetemben, azért mert a molyon KÍVÜL beszélgettek valamiről, ami érinti a molyt. A rend kedvéért róluk van szó: Gretty, Nima, Titti, Zenka és Hársfaméz_szeee. Ilyen leveleket kaptak, mint például ez:

Nima bejegyzése a levélről: ITT

Az érintettek reakciói:

Nima: második kör

Zenka: ITT és egy Beszámoló

Gretty: első reakció  majd második reakció

Titti: ITT

Szeee: első reakció, tények közlése

Miért?
Forrás

Érdemes végigolvasnotok, mert én sem gondoltam, hogy a mai világban ilyen megtörténhet. Döbbenten néztem, hogy olyan embereket golyóztak ki, mondvacsinált indokokkal, akik szerves részét képezték az oldal közösségének, akik véleményt alkottak, könyveket értékeltek, építették az adatbázist, szállították a híreket, első kézből hoztak nekünk sok-sok információt, felkarolták az újakat, mindenkit, aki barátkozni akart, aki odatévedt, aki nyitott volt, azt is, aki nem, aztán azt, aki nem tudott valamit, aki segítséget kért, mert ők ilyenek. Közösségszerető egyéniségek. Húzóemberek, így is fogalmazhatnék.

Másfél évvel ezelőtt regisztráltam a molyra, mert úgy éreztem jó helyem lesz ott. Végeztem az egyetemen, munkám még nem volt, hirtelen sok időm lett. Belevágtam ismételten a blogolásba (16 éves korom óta hellyel-közzel mindig volt valamiféle blogom) és ezzel együtt a molyolásba is. Grettyék olyan egyéniségek voltak már akkor, többedik éve tagjai a molynak, hogy nem kellett keresnem őket, egyszerűen az utamba akadtak. Szokták mondani, hogy „A jó bornak nem kell cégér.” Velük is valahogy így van.

Kismolyként nézegettem az értékeléseiket, azt, hogy micsoda kitartással, mennyi energiát belefektetve írják a blogot, szolgálják a közönséget, és a moly közösségét is. Én is találtam barátokat a molyon, többek között bennük is. Jó érzés volt, hogy az olvasásmániámmal végre nem kilógok, hanem tartozok valahová, hasonszőrű emberekkel eszmét cserélhetek a könyvekről. Beilleszkedtem. Lettek követőim, olvasótábort szereztem, az olvasmánylistám pedig csak nőtt, és nőtt.

Úton útfélen lelkendeztem mindenkinek, hogy „Te figyelj, hallottál már a Molyról?”. Úgy neveztem, hogy a moly, az olvasók facebookja. Ötletesnek tartottam az egészet, hogy lehet virtuális könyvespolcom, vezethetem az olvasmányaimat évekre lebontva, kívánságlistát szerkeszthetek, kihívásokban vehetek részt. Mondhatom, hogy ezáltal az általános műveltségem is nagymértékben emelkedett. Javult az ízlésem a könyvek terén, felvettem egy szemléletmódot, amit itt a blogban kamatoztatok. Egy szó, mint száz, sok jó dolog történt velem ott. Ugyanígy, a már említett öt emberrel is, akik kétszer, háromszor annyi időt töltöttek ott, mint én.

Ám akkor történik egy ilyen csapás. Érthetetlenül álltam a történtek előtt, valamiféle mélabú költözött belém, aztán indulatok fortyogtak bennem, hogy meg lehet ezt tenni bárkivel? Beszélgettünk órákon át, taglaltuk a dolgokat, mérlegeltük a lehetőségeket, engem pedig elöntött a szentimentális énem. Ihletett állapotba kerültem, és úgy döntöttem szerkesztek egy karcot, amivel némán kifejezem, hogy mellettük állok, és talán még sok más moly, a rajongóik is megteszik majd ezt, elvégre mi egy közösség vagyunk. Az ötletet az Éhezők viadala c. regénytrilógia adta, aminek az első részéből film is készült (ITT és ITT írtam róluk). Tegnap írtam egy másik bejegyzést (ITT), ami sokatok számára érthetetlen lehetett, nos, ez volt a tisztelgés az 5 ember előtt. Az ominózus karcom is ezeket a képeket és videókat tartalmazta, és öt darab nevet (akkor még annyi volt).

Cenzúrázott
Forrás

Érkeztek is szép sorjában a molyon a tetszésnyilvánítások, mert aki tudta miről van szó, az egyetértett, aki meg nem, azt hidegen hagyta, mert kontextus nélkül valóban értelmét veszti az egész. Ám nagyon hamar a moly letiltotta a karcot a friss aktivitások közül. Beindult a cenzúra. Feltettem újra, és ismét. Nem csak velem történt mindez. Bárki, aki tudósítani akart arról, mi is folyik itt, mi történt az 5 emberrel, ugyanide jutott. Törölték a karcot, amit írt, a blogokra mutató linkeket, bármit, ami érintette a témát. Azon hozzászólásokat is törölték, amiben a többi moly érdeklődni kezdett, hogy mégis mi a fészkes fene folyik itt? Ennyi volt minden megmozdulásom.

Az ominózus blogbejegyzés alá, ahonnan elkezdték szórni az embereket én is írtam, sok más moly is írt, mégis csak ezt az 5 embert pécézték ki. Tisztogatás szaga volt a dolognak, bár hogy miért, kinek mi oka lett volna erre, azt mi sem értjük. Letiltották két karcomat, és ennyi. Ekkor privát levelezést folytattam néhány mollyal, akiknek beszámoltam röviden a dolgokról (vagy már úgyis tudták), és megkértem őket, ha mellénk állnak, linkeljék ők is a képeket a blogjukba, amiket én is kitettem IDE. Utána már csak azt vettem észre, hogy nem tudok levelet írni, nem tudok hozzászólni semmihez, nem tudom használni a közösségi funkciókat. Két hét korlátozást kaptam a profilomra mindenféle figyelmeztetés, vagy jelzés nélkül arra nézve, hogy mit követtem el. 

"Hazudsz Dolores, és hazudni bűn"
Forrás

Három dolog lehetséges: későn jöttek rá, hogy én is beszélgettem a többiekkel az ominózus blogban, de ez már csak azért sem nagyon valószínű, mert még többen voltunk ott, velük nem történt semmi. Második lehetőség a két darab képes-videós karc. No de hát abban nem is volt szöveg, csak előzetes tudással lehetett értelmezni, ergo nem sértettem vele senkit, se a közösségi irányelveket. Harmadik lehetőség: átnézik a privát levelezést is, így sértette őket, hogy kiállok az általam tisztelt bloggerek mellett (lehet, hogy Dolores Umbridge professzor is molymoderátor? :D [utalás a Harry Potter és a Főnix rendje c. regény egyik szereplőjére]) Negyedik lehetőség, és egyben ráadás: Orwell írja az 1984-ben a gondolatbűn fogalmát. Lehet, hogy most már a fejembe is belelátnak? :) 

Ekkor már egy napja tartott a banzáj, minket sikeresen lekorlátoztak, vagy kicsaptak, mindezt úgy állítva be, hogy ők lehetőséget adtak a kommunikációra, de visszautasította őket az öt blogger (mert velem meg már nem is kommunikáltak). KetKet molyt, azért tiltották ki, mert utólag kommentelt Nima blogbejegyzése alá, hogy lássa, tényleg megfigyelik-e az ott zajló eseményeket. Kapott levelet ő is, azon nyomban, esküszöm még a roxforti baglyok sem repülnek ilyen gyorsan. 

Fű alatt, itt-ott a sok cenzúra ellenére is elkezdtek kiszivárogni a történések, a többi moly zizegett, tudni akarta mi a fitty-fene folyik itt. Ekkor a moderátorok egyike (s később sem nagyon bukkant fel a többi, amikor az ellenállás szelében kellett volna hajlobogtatva rázni az öklüket) közhírré tett egy közleményt, melyben semmitmondóan üres, ezerféleképpen értelmezhető mondatokban közölte, hogy mi történt. Persze a molyok ezután sem lettek okosabbak (IDE kattints a közleményért).

Miután sikeresen meggátolták abban a kitiltott bloggereket, no meg persze engem is, hogy elmondjuk a véleményünket, szabad volt az út, hogy belesulykolják mindenkibe, hogy SZERINTÜK mi történt.

Troll
Forrás

Ezután, mivel voltak olyan kis oktondi tapsifülesek, hogy lehetőséget biztosítottak hozzászólások írására, elindult a komment-cunami, legalább hetes erősségű földrengésekkel kísérve. Jöttek persze a zöldfülű molycsemeték, mint amilyen én is voltam annak idején, éltették a készítőket, csúnya, gonosz szemöldökráncolások, és sóhajtások közepette szidták a gonosz trollokat, akik a moly dicsőségét sárba merészelték tiporni. Ó ha tudták volna, hogy olyan prominens személyekről van szó, akiket ők is követnek molyon, akiket olvasnak, akikre bloggerként esetleg hasonlítani szeretnének, vagy fele olyan jól akarják csinálni, mint ők. De nem tudták, és kezdetben senki nem mondta, nem tudta elmondani nekik mi történt. 

Hál’ Isten megérkezett a kételkedő, gondolkodó, dolgoknak utána ásó réteg is, akiknek már volt valamiféle halvány segédfogalma arról, mi a fityfiritty zajlik itt. Ezek az emberek pedig kiálltak nem csak az 5 blogger és a lekorlátozottak mellett, hanem olyan eszmék mellett, mint a véleményformálás szabadsága, mint a szólásszabadság. Egyre több és több ember érkezett, aki felemelte a hangját mellettünk, és releváns érveket, adekvát, építő jellegű hozzászólásokat és kritikákat fogalmazott meg, kulturált, olvasott emberhez méltó formában. Ezúton is köszönjük nekik, hogy merték vállalni a véleményüket.

A hatalom azonban veszélyes palást, leginkább annak a vállára illik ez a köpeny, aki nem kérte, csak kapta (Dumbledore professzor bölcsessége valahogy így szólt). Minden bizonnyal moderátori túlkapás történt, a molyon amúgy sem volt kismiska manapság véleményt mondani, anélkül hogy valaki meg ne ütötte volna a bokáját. Sok felhasználó zsebében kinyílt a bicska, számos olyan ténnyel, személyes tapasztalattal tudtak szolgálni, amik megerősítették azt az érzést, hogy valami nem jó irányba ment el a molyon.

Forrás

Írtak és írtak, miközben a már említett moderátor (becsülendő hogy kiállt a tömeg elé, amolyan „come at me bro” stílusban,  de más pozitívumot nem tudok mondani róla) még mindig megpróbálta elhitetni, hogy ezek a bloggerek ártani akarnak a molynak, ezért a legsúlyosabb megtorlást érdemelték. Képtelen volt mást szajkózni, mint hogy ártani akartak a molynak, rágalmazták az oldalt, uszítottak stb. Folyamatosan az ÚJ közösségi irányelvekre hivatkozott, mégis visszamenőleg utalgatott kőkorszaki dolgokra, amik még az irányelvek előtti időkből származtak (ha léteztek egyáltalán). Mindezt bármiféle bizonyíték felmutatása nélkül tette. Olyan képet akart felállítani ezekről az emberekről, mintha egyenlők lennének valamiféle rasszista agresszorokkal, szexuális bűnözőkkel, akiket azon nyomban ki kell tiltani egy közösségi portálról, mert veszélyesek.

Forrás: Gretty :)

Jelzem, mindezt mindenféle bizonyíték nélkül tette. Mi ez, ha nem rágalmazás? Ez vajon nem minősül hitelrontásnak, a személyiségi jogok megsértésének? A közösség követelte a magyarázatot, kérdéseket tett fel, mert erre lettek buzdítva, hogy itt nyugodtan lehet kérdezni. Más kérdés, hogy a válaszokat a legtöbb esetben a hölgyemény ügyes csűrés-csavarással kikerülte. A közösség tagjai bizonyítékokat akartak, hogy legalább tanuljanak belőle, ők ne kövessenek el olyan hibát, amiért kicsaphatják őket. Meg akarták érteni a helyzetet, hallani akarták a másik oldalt, de közben nem tudták, hogy a másik oldalnak, az érintetteknek már köpni-nyelni sincs lehetősége.  A hátuk mögött szedték le róluk a keresztvizet és ők nem tudták megvédeni magukat. Szerencsére sok szimpatizáns akadt, aki ezt megtette helyettük, én is megtettem volna, ha nem korlátoztak volna ebbéli szabadságomban, de így csak némán figyeltük az ámokfutást.

Egyre inkább úgy éreztük, talán nem baj, hogy nem tudunk megszólalni, mert ez a húzás, ez a közlemény a visszájára sült el, és a moly, ezen belül is a fent említett moderátor saját magát fojtotta bele egy kanál vízbe. Az egész folyamat már túlnőtt ezen az öt emberen, sok molynál megeresztették a vízcsapot és beszélt, és közölt, és véleményt formált. Mindeközben a vezetőség mélyen hallgatott, és azóta, sem történt semmiféle kísérlet a dolgok elsimítására, a probléma megoldására.

Személy szerint úgy érzem, mély szakadék keletkezett. A moly attól jó, hogy közösség tartozik hozzá, ez a közösség élteti a rendszert. Mondhatnám azt is, a moly volt a csontváz, a tagok pedig rajta a hús. Tagok nélkül az egész csak egy kupac csont. Már pedig számos tag fontolgatja a kilépést, mert nem ért egyet ezzel a szellemiséggel, ahol a véleményformálást önhatalmúlag korlátozzák. Mert mondanom sem kell, a közösségi irányelvek (ITT láthatod) eléggé homályosak, és nincs világosan lefektetve, hogy a molyhoz hozzárendelt blog molyterületnek számít. Már pedig mindenki beírja a profiljába, akinek van blogja, és a molyon is megjelennek a bejegyzések. Ez mindkét félnek reklám, no de a blog ettől még nem a molyé, a blog a blogger személyiségének kiterjesztése, eszköz önmaga kifejezésére, eszköz a problémákkal való megküzdésre és még sok minden másra (írtam ebből szakdolgozatot is), tehát senkinek nincs beleszólása abba, hogy oda mi kerül fel, elvégre a saját házunk udvarának elrendezésébe se szólhat bele a szomszéd, akkor se ha világítótornyot építünk oda, vagy toronyórát lánccal.

Mégis itt azért szankcionáltak embereket, mert egy külső blogba írtak, és kommenteltek. Minden bizonyíték emellett szól, és minden hőzöngés és hárítás, meg utolsó szalmaszálba kapaszkodás üres próbálkozás ennek tagadására, és elkendőzésére. Szakmai szemmel úgy éreztem, hogy az említett moderátor, saját negatív érzéseit projektálta ki erre az öt emberre, és ellenségnek kiáltotta ki őket. Szűklátókörűségében nem vette észre, mennyire megfordult a szélirány, és hogy itt már nem elég erőből fellépni, gép módjára unos-untalan ugyanazt szajkózni, és ,,akinek nem tetszik, el lehet menni” frázisokkal dobálózni. Az elnyomottak egyszer csak mégis az elnyomók fölé kerekednek, mert már nincs mit veszíteniük. Mindezzel pedig tömegek értenek egyet, akkor is, ha nem mernek szólni, vagy ezt nyíltan felvállalni.

Nem tudom, hogy lesz ezután, mondják, hogy ahhoz, hogy valami új jöhessen létre, előbb le kell rombolni a régit. Talán most is éppen ez történik. Nem bánok semmit, meglátjuk mi történik. Kíváncsian várom a fejleményeket, ja és, hogy stílusos legyek: Akinek nem tetszik eme írás, nyomja meg a szűrés gombot, esetleg el lehet menni :D:D (egy humor Herold veszett el bennem, tudom én:D )

Köszönöm a figyelmet, egyúttal tisztelgés az öt blogger előtt, és mindenki előtt, aki támogatott, és kiállt az ügyért. „Sose hagyjon el benneteket a remény/May the odds be ever in your favour!” (Effie Trinket – Az éhezők viadala)