A csokoládé utóíze

Fülszöveg (magyar fordítás)

Nora Darkin, egy gazdag vállalkozó egyetlen lánya, a saját esküvője előtti vacsorán ébred rá arra, hogy vőlegénye nem egészen az az ember, akinek eddig hitte. Abban a pillanatban, amikor édesapja szólásra emelkedik, Nora bejelenti, hogy nem lesz semmiféle esküvő, nem fog feleségül menni az apja jobb kezének számító fiatalemberhez.

Nora és az apja között megromlik a viszony, ezért Nora egy különös kis ír városkába Drearaba költözik, hogy felejtsen. Abbéli elszántságában, hogy a saját életét élje, Nora új barátokra tesz szert, sőt még egy régi álmát is igyekszik megvalósítani: szakács szeretne lenni. Mindeközben a szintén szívfájdalmakkal küzdő szomszéd, Ethan Danes próbálja begyógyítani Nora sebeit.

Amikor Nora már épp kezdi megtapasztalni mi is az a boldogság, s lassan, de biztosan szerelembe esik Ethannel, akkor felbukkan egy titokzatos nő Ethan múltjából, s mindent a feje tetejére állít…

Kapcsolatom a könyvvel

Az elszánt könyvmoly számára az országhatárok sem szabnak korlátokat. A www.goodreads.com hasonló oldal, mint a www.moly.hu. Olvasmánylistát, kívánságlistát lehet szerkeszteni, könyveket értékelni, barátokat szerezni stb. Ugyanakkor ezen az oldalon lehet jelentkezni különféle könyvekre is. Számos író, népszerűek és pályakezdők egyaránt, felajánl néhány példányt a frissen megjelenő, vagy már megjelent műveiből, melyeket aztán kisorsolnak a jelentkezők között. Aki szerencsésnek bizonyul, néhány héten belül kezébe foghatja az adott példányt. Ezt követően mindössze annyi a dolga, hogy elolvassa a művet és legjobb tudása szerint értékelje, ezzel is segítve az író munkáját, valamint támpontot ad a többi olvasónak, vajon érdemes-e a regényt elolvasni, avagy sem.

Kezdetben egy kicsit szkeptikus voltam, mert az érdekesebb könyvekre nem hogy több száz, hanem sokszor még ezernél is több jelentkező volt. Mégis belevágtam és lelkesen kattintgattam a nekem első blikkre tetsző regényekre. Végül elég váratlanul ért, hogy nyertem.

El is feledkeztem az egészről, aztán egyszer csak találtam egy értesítőt a postaládámra ragasztva. Először azt hittem, hogy a Corleonis játékában nyert könyv lesz az (erről majd egy másik alkalommal írok), de a dátum szerint az értesítés néhány nappal korábbi. Hátra arc, lakásba felcaplat, gép bekapcsol és voilá: tényleg megnyertem az egyik könyvet, amire jelentkeztem. Miután kimódoltam, hogy melyik napon szállítsák ki újra, hamarosan meg is érkezett a dedikált példány, két ajándék könyvjelzővel. Kezdődhetett az olvasás.

Gondolatok a könyvről

Ez az első alkalom, hogy olyan műről kell nyilatkoznom, amit angolul olvastam. Egy kicsit nehezebb dolgom van, mert a stilisztikai jellemzőket nem egyszerű így megfogni és értékelni.

A történet Írországban játszódik, főszereplője pedig Nora, a harmincas évei legelején járó, csinos, dekoratív nő, aki szerencséjére, vagy éppen szerencsétlenségére egy gazdag, tehetős vállalkozó egyetlen leánya. Édesanyját 13 éves korában elveszítette, s talán ezért ragaszkodik annyira a kemény, határozott és kontrollmániás édesapjához. Igyekszik mindenben apja kedvére tenni, olyan szakmát tanulni, olyan emberekkel barátkozni, olyan férfit választani, akit, és amit apja is jóváhagy. S olybá tűnik ez így rendben is volna Nora számára, de az apjának valahogy semmi sem elég, s teljesen átvette az irányítást Nora élete fölött. Amikor aztán Nora felfedezi, milyen titkot rejteget Liam a vőlegénye, akkor végre megembereli magát és lefújja az egész esküvőt. Mivel apja nem érti meg, ezért legjobb barátnőjénél Clairenél húzza meg magát, végül pedig elköltözik Dreara-ba. Dreara egy kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit, semmi sem maradhat titokban, mindenki mindenkinek szegről-végről rokona, földije. Mégis minden lehetőség adott hozzá, hogy Nora végre önmagára találjon, és eldöntse, merre akar haladni az életével. Persze nem kell sokáig várnunk és felbukkan egy potenciális jelölt, aki ebben igen nagy segítségére van Norának. Ethan Danes, a jóképű regényíró a szomszédból, aki bár ezen a helyen nőtt fel, most mégis csak egy rövid időre tért vissza alkotni. S íme, kezdetét veszi a történet.

Ami a karaktereket illeti, Nora vőlegénye Liam, külön is megér egy misét: igazi öltönyös, jóképű, jól fésült, kockafejű irodakukac. Megjelenése mindig kifogástalan, mosolya ragyogóan fehér, remek állása és fizetése van, állandóan siet valahová, vagy a blackberryjén pötyögtet. Ilyen ez a mai rohanó világ – gondolnánk – hogy is vágyhatna az ember lánya ennél többre? Ám ha jobban megnézzük, csak a mosolya vakítóan fehér, belül azonban koromfekete. A jelleme bizony hagy némi kivetni valót maga után, én már az első két oldalon le akartam csapni, arcába önteni a boromat és jól faképnél hagyni, de hát nem én vagyok Nora. Azt is mondhatnánk, hogy Liam stabilabb „párkapcsolatban” élt Nora apjával, mint magával Norával. Ahogy haladunk előre, nagyon hamar rájövünk, hol van a kutya elásva, mik ennek a fiatalembernek a motivációi a közelgő házasságot illetően: hát nem a boldogan élünk, míg meg nem halunk verzió…azaz csak papíron.

Bevallom Nora az elején idegesített. Nem értettem, hogy lehet ennyire erőtlen, miért engedi meg, hogy Liam semmibe vegye, hogy bárdolatlan viselkedését rendre elintézze valami ajándékkal. Az apja és Liam mindent eldöntenek helyette, napokon belül férjhez megy, de fogalma sincs a részletekről, mert mindent kivettek a kezéből. Mindenki érzi, hogy valami nem stimmel: Claire a legjobb barátnő, Maria a házvezetőnő, aki anyja helyett anyja Norának, és még Nora is, ám rendre lepisszegi és elhessegeti a belső hangot, ami azt kiabálja, hogy „Ne csináld ezt!”. Amikor elköltözik, akkor erőre kap, de valahogy végig haloványnak éreztem őt.

Ethan, a szomszéd igazán megnyerő férfi, de ezt inkább csak sejtjük, érezzük, mintsem tudjuk. Alapjáraton a regényben számomra kevés volt a karakterábrázolás, illetve úgy ám-blokk a leíró rész. Annyit tudunk, hogy Nora szőkehajú, Ethan pedig barnahajú és izmos a karja. Ez persze egyfelől jó, mert ha túl sok a leírás, akkor az író szinte a szánkba rágja, mit gondoljunk, mit képzeljünk, és nem hagy teret a saját fantáziánknak. Ugyanakkor, ha túl kevés a támpont, akkor nagyon fellazul a történet szövedéke, és ez sok olvasót elbizonytalaníthat. Én azért kitöltöttem a hézagokat, mókás volt, de az is felemelő élmény, amikor annyira élethű egy személy ábrázolása, hogy szinte kimászik a könyvből. Itt sajnos nem ez történt. Ezzel szemben bizonyos dolgokat túlzottan kihangsúlyozott a történet. Mikor már az ezredik ember mondta el Norának ugyanazt, hogy igenis vegye kézbe az életét, mert az jót fog tenni neki, akkor már egy kicsit morgolódtam, aztán amikor még vagy kismilliószor megtárgyalódott a döntésének helyessége, akkor megkérdőjeleztem, hogy tényleg egy harmincéves nőről olvasok? véletlenül nem csak tizenkettő?

Talán a legélettelibbre egy mellékszereplő sikeredett: Maeve. Ő egy igazi belevaló ír csajszi. Néha polgárpukkasztó ruhákban flangál, állandóan rágózik, és magasról tojik a férfiak fejére. Pár hétnél tovább nem randizik senkivel, szerinte a szerelem csak túlbonyolítja a dolgokat. Vibrál belőle az energia, szívesen vettem volna, ha többször felbukkan és megcsillogtatja a nyilvánvalóan fergeteges humorérzékét is.

Mindemellett ott van még a helyszín. Írország csodálatos hely a sok zöld mezőjével, házikóival, koboldjaival, manóival, hiedelmeivel, és az ottani emberek is energikusak és életvidámak. Sajnos ezt az ütőkártyát az írónő nem használta ki. Dreara leginkább azzal varázsol el minket, amivel bármely más kisváros Európában: nyugalmas, barátságos, tele van szeretettel és melegszívű emberekkel, de ennyi. Slussz-passz. Pedig milyen jó lett volna egy-két hangulatfestő bekezdés, egy csipetnyi környezetábrázolás, hogy élettelivé tegye a történetet.

Az egész regény legfőbb részét párbeszédek teszik ki, illetve cselekményleírások, vagy a szereplők gondolatfolyamatait, érzéseit taglaló bekezdések, ám ezek is rendkívül aktívak és sodrók. Úgy éreztem, mintha egy kibővített forgatókönyv lenne, egy film betűkben, ahol nem kell sokat cicózni az ábrázolással, hiszen látjuk, a szemünk előtt peregnek a kockák. A difi csak az, hogy ez mégis csak egy könyv.

A másik fő szempont, hogy a regény klisékkel dolgozik. Ezzel nem is lenne probléma, hiszen nincs új a nap alatt, meg néha az embernek szüksége van egyszerű, átlátható történetekre, amik teljesen kikapcsolják pár órára a zajos mindennapok forgatagából. A lényeg mindig a tálalás, a csűrés-csavarás, mert ahány elme, annyi féleképp formálható meg ugyanaz a dolog. A történetet mégis darabosnak éreztem, ahogy egyik kommersz helyzet követte a másikat.

Sokszor a szereplők motivációit, reakcióit sem tudtam átérezni, annyira éles váltásokban történtek. Egyik pillanatban még Nora és Ethan is szerelmi bánatban senyved, aztán meg már egymásért vannak oda. Na és a tili-toli, amit a drága szépszemű és izmos karú Ethan művelt, már nekem is sok volt. Ám ezt még Nora megfejelte, amikor felbukkant a múltjából Shane, és rögtön összezavarodott, mint a lusta diák feleléskor, hogy most akkor kit szeret, mit szeret, mit kellene tennie?

Noha úgy tűnhet, hogy még a keresztvizet is lehántottam erről a regényről, azért mindent összevetve nem volt olyan rossz ez a könyv. A végére értem, és tényleg érdekelt, hogy milyen is lesz a végkifejlet, mert azért egy ponton még nekem is sikerült elbizonytalanodnom (vagy csak erősen rárezonáltam Nora lelkiállapotára). Úgy vélem több leírással, ábrázolással, még több színt és árnyalatot lehetett volna adni a történetnek, így azonban megreked egy átlagos, romantikus, egynyári olvasmány szintjénél.

A kivitelezés egyébként szép. Igényes, finom, aranysárga lapokra nyomtatott, nagy, kerek gyöngybetűk, amit még a rövidlátók is könnyen kibogarásznak. Van súlya is, szóval nem változik szamárfüles, megtört papírhalmazzá. Éppen ezért szépen helyet foglalhat majd leendő könyvbirodalmam egyik polcán.

Kiadó: CreateSpace (?)

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 362

Nyelv: angol