Ahol homlokon csókol a múzsa

Nem is oly rég, kitettem a Facebookra egy cikket, amiben megtekinthető hol blogolnak a magyar „sztárbloggerek”. Meghánytuk-vetettük a dolgot blogger barátosnéimmel, és hát meglehetősen sterilnek, mesterkéltnek, művileg megrendezettnek találtuk a képek többségét (tisztelet a kivételnek). Az a sok Macbook és kellékbögre nagyon hipszter benyomást keltett. Találtam egy másik oldalt is a Tumblr-en, ahol külföldi bloggerek mutatják be a szentélyüket. Ott mindjárt ezerszer életszerűbb körülményekkel találkoztunk. Többedmagammal innen merítettem az ötletet, hogy én is megmutassam, hol is költözik a fejembe az ihlet, milyen környezetben pötyögtetem nektek szorgos munkával a bejegyzéseket.

A kék szütyőt anya kötötte, ebben szállítom a laptopom, és még pomponja is van :)

Ezek a képek az albérletemből származnak, hiszen itt lógok az időm legnagyobb részében, de majd ha hazautazom, ott is lefotózom a gubbasztós helyszíneket. Eme csodás kis asztalka az ágyam végében szobrozik, betölti a nem létező éjjeliszekrény funkcióját, mert általában kismillió dolog hever rajta. Most éppen rendrakás utáni állapotában még átlátható, ilyenkor odafér a laptop, pötyöghetek kényelmesen, ha akarok. Itt amúgy tényleg még egy kis ördög is szokott lenni.

Régebben, otthon a szobámban az íróasztal volt a kreatív káosz területe, majd később a kanapé. Mivel itt nincs íróasztal, sem kanapé, ezért ez a kis asztalka avanzsált át a kreatív káosz helyszínévé, továbbá a szobában található fotel. Egyszer azt olvastam, ha valaki az életterének csak egy bizonyos pontján rendetlen, az kreativitásra utal. Szoktam is mondani anno anyukámnak, hogy nem vagyok rendetlen, csak kreatív, mert a szobám többi részében rend volt.

Legtöbbször azonban keresztben telepedek az ágyamra, a hátam mögé teszek két párnát, ölemben a laptop, és már mehet is a körmönfont körmondatok gyártása. A kisasztalon kényelmesen elfér a bögre tea, esetleg egy kis csokoládé, vagy egyéb nassolnivaló. Garfield pedig bőszen lustálkodva mutatja nekem a pontos időt (Jéééé már éjjel 2 óra? Irány az ágy!).

Van, amikor sehol sem jó, szenvedek az írással, ilyenkor költözöm tovább, ki a hallba, ami tulajdonképpen folyosóféle, mert ide nyílnak a szobák, a konyha és a fürdő. Itt terpeszkedik egy nagy, ovális, asztal. Számtalanszor kanalazom itt az ebédemet, közben sorozatot nézek, vagy olvasok, vagy csak kijövök ide blogolni, hátha jobban áramlanak a kreatív energiák, mint a szobámban. Néha felállok, fel-alá mászkálok, abban reménykedve, hogy a mozgástól az ihlet is megmozdul végre bennem, és akkor a szavak végre megtalálják a kiutat a fejemből. Olykor igazi, több órás, nehéz vajúdás, mire megszületik egy bejegyzés, de a végeredményre legalább olyan büszke vagyok, mint az édesanyák újszülött gyermekükre.

Ez a fotel, olyan, mint a Chokito csokoládé, amit régen ezzel a szlogennel reklámoztak: „Chokito, ronda és finom!” Szóval nem egy dizájner tervezés, viszont annál kényelmesebb. Szintén a hallban található, nem rég toloncoltuk ide ki lakótársammal, mert nála már nem fért el. Mikor már unom az ágyam, unom az asztalt, akkor idekuporodom. Csuda jó hely, A tücskök éneke recenzió itt született meg az ekultura.hu számára.

Anya már korábban is mondogatta, hogy szereltet nekem könyvespolcot az otthoni fürdőszobába, mert valamelyik regényem mindig ott hentereg. Mióta ebben az albérletben lakom, egyik új hobbim, hogy olvasok a kádban. Ezt még akkor fejlesztettem ki, amikor beteg voltam, a doktornéni pedig forró fürdőt javasolt. Én viszont nem tudok csak úgy feküdni, és számolgatni a bárányokat, amíg kimelegszem, úgyhogy nem egy regényt, pl. a Tündérkrónikák első két részét is itt olvastam ki. Nem, még soha nem ejtettem bele egy könyvet sem, viszont így garantáltan repül az idő!

Végül, de nem utolsó sorban mutatok egy képet az itteni könyves sarkomról. Ez egy kétfunkciós komód, jobbra fehérnemű tároló, balra könyvespolc. A legalsó polc a pszichológiai szekció, egy kis angollal és Shakespeare kötetekkel megbolondítva, a felső két polc pedig az én budapesti minikönyvtáram. A kedvenc regényeim, valamint az elmúlt évek szerzeményei itt egyaránt megtalálhatóak, két oszlopban, dupla sorban, mert már alig férnek el. Majd csak lesz aztán 50 éves koromra körbepolcozott dolgozószobám. Az alapjai pedig már itt csücsülnek ezeken a polcokon.

Remélem tetszett a mai bejegyzés, most már tudjátok, általában milyen helyeken kucorgok, amikor nektek pötyögök, és hamarosan talán azt is megosztom veletek, hogyan születnek ezek az írások. Addig is, olvassatok gyorsan sokat!

Adieu:

              Anaria

Nézzétek meg a többiek hol blogolnak:

Titti

Angelika

Andalgócia

Ilweran