M. C. Beaton - Agatha Raisin és a spenótos halálpite

Fülszöveg:

Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre.
Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd…

A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin könyv – pompás, izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív remekül megrajzolt figuráját kritikusok és a rajongók egyaránt megszerették, a sorozat már a 21. kötetnél tart.

Gondolatok a könyvről

Nos, való igaz, hogy Agatha Christie magasra tette a mércét, már ami az angol krimi-irodalmat illeti. Nehéz mellette újat mutatni, vagy olyan csavaros és elmés megoldásokat kitalálni, mint amilyenekkel ő előrukkolt. Mégis az M.C. Beaton által útjára indított Agatha Raisin széria első kötete újabb üdítő színfolt ezen a területen.

A szigetországban a regény már 1992-ben napvilágot látott, és mára már több mint húsz kötetes sorozattá nőtte ki magát, kis hazánkban azonban 2011-ben adták ki először. Jómagam a könyvtári Sikerkönyvek elnevezésű polcon akadtam rá, és legelőször a kissé komikusan hangzó címe keltette fel a figyelmemet. Spenótos halálpite? Mi a csudáról szólhat egy könyv, amiben spenótos pitével ölnek meg valakit? A fülszöveg láttán rögtön mosolygás fogott el. Milyen más nemzet ehetne olyan förmedvényeket, mint pl. a spenótos pite, hát persze, hogy az angolok...

A történet egy vidéki angol falucskában játszódik, ahol Agatha Raisin beköltözése szolgáltatja a legfőbb hírt a helyi pletykafészkeknek, egészen addig, míg a falu egyik köztiszteletben álló személye mérgezés következtében el nem halálozik. A rendőrség balesetnek titulálja az esetet, amibe a helyiek belenyugszanak, nyugodalmas életük ugyanúgy folyik tovább, mint annak előtte bármikor. Agatha-t ellenben nem hagyja nyugodni az egész história és saját szakállára nyomozásba kezd.

Agatha karaktere nagyon érdekes. Kemény, érzelmek nélküli az üzleti életben edződött nőszemélyt képzeljünk el, akinek egyáltalán nincsenek barátai és csak a munkájának élt sok-sok éven keresztül. Se kölyke, se verebe, semmi. Gyermekkori álmát megvalósítandó, fogja magát, felszámolja londoni életét és leköltözik vidékre. Mire kettőt pislant, valaki máris elvileg az általa megsütött pitétől feldobja a bakancsát. Személyisége, életritmusa teljesen elüt a vidék lakóitól. Szembesülnie kell azzal is, hogy a helyiek még egy 20 éve ott lakó egyedre is képesek azt mondani, hogy betelepült. Bizony nincs könnyű dolga, ami a beilleszkedést illeti. Elsőként Wong a fiatal rendőr szegődik mellé, afféle barátként, aki jó tanácsokkal is ellátja.

A vidéki miliőhöz hozzátartozik a lelkész is, meg a lelkész felesége Mrs. Bloxby. Mrs. Bloxby kedvessége, barátságos természete lassanként kezdi meglágyítani Agatha kemény karakterét is. Végigkísérhetjük a történet során, ahogy Agatha fokról, fokra a részévé válik egy olyan közösségnek, melyből a regény elején még menthetetlenül kilóg.

Ebben a történetben is nagyon szerettem a mellékszereplőket. Ott van például Roy, aki Agatha reklámcégénél dolgozott, de igazán csak akkor lettek többé-kevésbé barátok, amikor Agatha vidékre költözött. Jópofa, vicces, kissé magamutogató fiatalember, akinek a szexuális beállítottsága kérdéses, bár azért lehet tippelni.

A faluban is akad jó pár díszpinty, mint például Ella, akinek a házában évszázados kupleráj és kosz található, erős vidéki akcentussal bír, és egy kis mellékesért bárkinek, bármilyen információt kiszolgáltat. Mrs. Barr testesíti meg a minden lében kanál, ízig-vérig rosszindulatú, szomszéd boszorkány személyét, aki ha megszólal, sok jóra nem számíthat tőle Agatha. Bár csak rövid szerepet kaptak, de üde színfolt a történetben a Boggle házaspár is, akik zsémbes, követelőző kis öregek, akik mindenféleképpen érvényesítik az akaratukat. Nekem személy szerint a takarítónő volt a kedvencem: Doris Simpson. Régimódi, szűkszavú asszony, aki megfogja mindkét végét a munkának, és bár keveset szól, de annak mindig veleje és fontos információtartalma van.  

Kiváló érzékkel festi le az írónő a vidéki élet hangulatát. Szemünk előtt megjelennek a kis angol házak a virágoskertekkel, lugasokkal, a különféle vásárok, rendezvények pedig a közösségi összetartásra, összefogásra hívják fel az olvasó figyelmét. Szinte nekünk is kedvünk lenne beugrani az istentiszteletre, vagy felkapkodni egy-két alig használt tárgyat, hogy hozzájárulhassunk az aukció sikeréhez. Annak ellenére, hogy egy krimit olvasunk, a legtöbb karaktert igen csak nehezünkre esne meggyanúsítani. A történet, a hangulat hasonlít a Kisvárosi Gyilkosságok címen futó filmsorozatra, ahol szintén vidéki kisvárosokban, falvakban történnek a rejtélyesebbnél, rejtélyesebb gyilkosságok. Ha szereted a filmet Kedves Olvasó, akkor ezt a könyvet is szeretni fogod, és ha tetszik a könyv, nézz bele a filmekbe is, mert érdemes, és ami a rejtély kulcsát illeti, nos, gondolunk rá, aztán nem gondolunk rá, és egyszerre ott van a szemünk előtt minden.

Kiadó: Ulpius-ház, Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 342

Fordította: Sárközy Elga