Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő
reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét és leköltözik a mesés
nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan
unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre.
Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd…
Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd…
A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin
könyv – pompás, izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki
életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr
detektív remekül megrajzolt figuráját kritikusok és a rajongók egyaránt
megszerették, a sorozat már a 21. kötetnél tart.
Gondolatok a
könyvről
Nos, való igaz,
hogy Agatha Christie magasra tette a mércét, már ami az angol krimi-irodalmat
illeti. Nehéz mellette újat mutatni, vagy olyan csavaros és elmés megoldásokat
kitalálni, mint amilyenekkel ő előrukkolt. Mégis az M.C. Beaton által útjára indított
Agatha Raisin széria első kötete újabb üdítő színfolt ezen a területen.
A
szigetországban a regény már 1992-ben napvilágot látott, és mára már több mint
húsz kötetes sorozattá nőtte ki magát, kis hazánkban azonban 2011-ben adták ki
először. Jómagam a könyvtári Sikerkönyvek
elnevezésű polcon akadtam rá, és legelőször a kissé komikusan hangzó címe
keltette fel a figyelmemet. Spenótos halálpite? Mi a csudáról szólhat egy könyv,
amiben spenótos pitével ölnek meg valakit? A fülszöveg láttán rögtön mosolygás
fogott el. Milyen más nemzet ehetne olyan förmedvényeket, mint pl. a spenótos
pite, hát persze, hogy az angolok...
A történet egy
vidéki angol falucskában játszódik, ahol Agatha Raisin beköltözése szolgáltatja
a legfőbb hírt a helyi pletykafészkeknek, egészen addig, míg a falu egyik
köztiszteletben álló személye mérgezés következtében el nem halálozik. A
rendőrség balesetnek titulálja az esetet, amibe a helyiek belenyugszanak,
nyugodalmas életük ugyanúgy folyik tovább, mint annak előtte bármikor. Agatha-t
ellenben nem hagyja nyugodni az egész história és saját szakállára nyomozásba
kezd.
Agatha karaktere
nagyon érdekes. Kemény, érzelmek nélküli az üzleti életben edződött nőszemélyt
képzeljünk el, akinek egyáltalán nincsenek barátai és csak a munkájának élt
sok-sok éven keresztül. Se kölyke, se verebe, semmi. Gyermekkori álmát
megvalósítandó, fogja magát, felszámolja londoni életét és leköltözik vidékre.
Mire kettőt pislant, valaki máris elvileg az általa megsütött pitétől feldobja
a bakancsát. Személyisége, életritmusa teljesen elüt a vidék lakóitól.
Szembesülnie kell azzal is, hogy a helyiek még egy 20 éve ott lakó egyedre is
képesek azt mondani, hogy betelepült. Bizony nincs könnyű dolga, ami a
beilleszkedést illeti. Elsőként Wong a fiatal rendőr szegődik mellé, afféle
barátként, aki jó tanácsokkal is ellátja.
A vidéki miliőhöz
hozzátartozik a lelkész is, meg a lelkész felesége Mrs. Bloxby. Mrs. Bloxby
kedvessége, barátságos természete lassanként kezdi meglágyítani Agatha kemény
karakterét is. Végigkísérhetjük a történet során, ahogy Agatha fokról, fokra a
részévé válik egy olyan közösségnek, melyből a regény elején még menthetetlenül
kilóg.
Ebben a
történetben is nagyon szerettem a mellékszereplőket. Ott van például Roy, aki
Agatha reklámcégénél dolgozott, de igazán csak akkor lettek többé-kevésbé
barátok, amikor Agatha vidékre költözött. Jópofa, vicces, kissé magamutogató
fiatalember, akinek a szexuális beállítottsága kérdéses, bár azért lehet
tippelni.
A faluban is
akad jó pár díszpinty, mint például Ella, akinek a házában évszázados kupleráj
és kosz található, erős vidéki akcentussal bír, és egy kis mellékesért
bárkinek, bármilyen információt kiszolgáltat. Mrs. Barr testesíti meg a minden
lében kanál, ízig-vérig rosszindulatú, szomszéd boszorkány személyét, aki ha
megszólal, sok jóra nem számíthat tőle Agatha. Bár csak rövid szerepet kaptak,
de üde színfolt a történetben a Boggle házaspár is, akik zsémbes, követelőző
kis öregek, akik mindenféleképpen érvényesítik az akaratukat. Nekem személy szerint a takarítónő volt a kedvencem: Doris Simpson. Régimódi, szűkszavú asszony, aki megfogja mindkét végét a munkának, és bár keveset szól, de annak mindig veleje és fontos információtartalma van.
Kiváló érzékkel
festi le az írónő a vidéki élet hangulatát. Szemünk előtt megjelennek a kis
angol házak a virágoskertekkel, lugasokkal, a különféle vásárok, rendezvények
pedig a közösségi összetartásra, összefogásra hívják fel az olvasó figyelmét.
Szinte nekünk is kedvünk lenne beugrani az istentiszteletre, vagy felkapkodni
egy-két alig használt tárgyat, hogy hozzájárulhassunk az aukció sikeréhez. Annak
ellenére, hogy egy krimit olvasunk, a legtöbb karaktert igen csak nehezünkre
esne meggyanúsítani. A történet, a hangulat hasonlít a Kisvárosi Gyilkosságok
címen futó filmsorozatra, ahol szintén vidéki kisvárosokban, falvakban
történnek a rejtélyesebbnél, rejtélyesebb gyilkosságok. Ha szereted a filmet
Kedves Olvasó, akkor ezt a könyvet is szeretni fogod, és ha tetszik a könyv,
nézz bele a filmekbe is, mert érdemes, és ami a rejtély kulcsát illeti, nos,
gondolunk rá, aztán nem gondolunk rá, és egyszerre ott van a szemünk előtt
minden.
Kiadó:
Ulpius-ház, Budapest
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 342
Fordította:
Sárközy Elga
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése