Kerstin Gier - Rubinvörös

A karácsonyi készülődés közepette kissé elhanyagoltam a blogolást. Ezennel most bepótolom a lemaradásom és máris jön az ismertető Kerstin Gier könyvéről, fogadjátok sok szeretettel.

Fülszöveg:

Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket.
Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…

Gondolatok a könyvről

Töredelmesen be kell, hogy valljam, először elektronikus formátumban olvastam a könyvet. Történt ugyanis, hogy csak lődörögtem egy nap, és egyszer csak belebotlottam egy könyvajánlóba, és annyira megtetszett, hogy azonnal meg kellett szereznem. Így történt, hogy először a számítógépemen estem neki, aztán persze megvettem most karácsonyra a Zafírkékkel együtt, és úgy is elolvastam.

A borító szerintem csodálatosan szép, és még soha nem olvastam olyan könyvet, amit nem feketével nyomtattak, hanem jelen esetben rózsaszínes-lilás betűkkel (a Zafírkéket pedig kékkel). Először azt hittem furcsa lesz, de egyáltalán nem zavarja a szemet.

A regény központi szereplője Gwendolyn, aki a történet elején csupán egy hétköznapi 16 éves tinédzser, akinek olyan normális gondjai vannak, mint például a lehetetlen iskolai egyenruha, egy tudálékos unokatestvér, illetve a házifeladat. Az élete azonban fenekestül felfordul, amikor kiderül, hogy nem a családi figyelem középpontjában álló Charlotte, hanem ő örökölte az időutazásért felelős gént. Gwendolyn spontán látogatásokat tesz a múltban, miközben mindenki árgus szemekkel figyeli Charlotte minden egyes lélegzetvételét, arra várva, hogy mikor szívódik fel a semmiben. Gwen tehát egy különleges élet sűrűjébe csöppen, tele sok izgalommal, kérdéssel, és még annál is több titokkal.

Gwen azonban ebből a furcsa társaságból is kitűnik még valamivel: látja a szellemeket. Nem csupán közönséges emberi szellemeket, hanem például a vízköpő démonokat is, akik rendre szóba elegyednek vele, mihelyt rájönnek, hogy Gwen látja és hallja is őket. Mindeközben megismerkedik Gideonnal, aki szintén időutazó, bár sokkal több tapasztalattal rendelkezik mint Gwen.

Gideon igazán jó karakter. Jóképű, sármos, elbűvölő, és azok a hihetetlenül zöld szemek még képzeletben is elvarázsolják a női olvasókat. Persze fölényét kihasználja, mindent jobban tud és állandóan rendreutasítja Gwent, amitől a lány – és persze minden normális nő – falra mászik. Önbizalomban egyáltalán nem szenved hiányt az biztos.

Gwenről egy darabig valamiért azt éreztem, hogy nem 16 éves, hanem inkább 13-14. A szóhasználatából, illetve a narrációból kifolyólag ezt a benyomást keltette bennem. Később aztán ő maga is megfogalmazza, hogy kissé lemaradt a kortársaitól például a szerelemben. Úgy gondolom nem gyerekes, csupán gyermeki szemlélettel is rendelkezik, ami viszont hasznos tulajdonság, segít rácsodálkozni a világra minden egyes nap.

Izgalmasnak tartottam a mellékszereplőket is, mint mindig. Ebben a regényben jó néhány van belőlük. Az írónő kedves, bensőséges, amolyan igazi milliőt tud teremteni ezekkel a karakterekkel. Ott van például Gwen családja: a nagymamája Lady Arista, aki még a rég elkopott nemesi kultúra 21. századi maradékát képviseli kimért modorával, és arisztokratikus tartásával. A titokzatos családi komornyik Mr. Bernhard szintén ezt a vonalat erősíti. A bolondos, hajadon Maddy nagy-nagy néni, aki hajlott kora ellenére olyan, mint egy fiatal lányka: sokáig alszik, cukorkafüggő, úgy tesz, mint, aki kettőig sem tud, de persze adandó alkalommal hegyezi a fülét. Gwen édesanyja Grace, kedves, melegszívű, gondoskodó, igazi anyatípus és Gwen testvérei is igazán eredeti figurák. Glenda néni és a lánya Charlotte fennhordják az orrukat, úgy gondolják különbek mindenkinél, mígnem rájönnek, hogy tévedésben éltek 16 éven keresztül, de még azontúl is felsőbbrendűnek képzelik magukat. Gwen legjobb barátnője Leslie is egy csudapofa. 

A Temple-beli titkos páholyban is sok érdekes személlyel ismerkedhetünk meg. Madame Rossini készíti az időutazásokhoz szükséges korhű jelmezeket, ruhákat. Francia akcentusával, gömbölyded alakjával én mindig egy alacsony termetű, kirúzsozott, pirospozsgás arcú nőt képzelek el, aki fontoskodva izeg-mozog, alkot, beszél, tervez, kreál egyszerre. Mr. George amolyan megfontolt, szemüveges, nagypapa típus, aki a szárnyai alá vesz mindenkit és igazán meleg szívvel fogadja Gwendolynt. Dr. White, morózus, goromba személyiségét enyhíti a lábszárába kapaszkodó szellemkisfiú, akit csak Gwen lát. Folyton ott van a levegőben Lucy és Paul, itt-ott felbukkannak, beleszövik magukat a regény hátterébe, miközben egy súlyos titok formálódik az olvasó fejében, amely még nem került leleplezésre.

A karakterek mellett nagyon szerettem a helyszíneket. A történet Angliában játszódik. Hová máshová képzelhetnénk egy időutazással, rengeteg történelmi utalással, titokkal, kapcsolatos történetet, ha nem a jó öreg Londonba? Gwenék háza tele van régiségekkel, titkos folyosókkal, több generáció történetét suttoghatnák el a falak, ha tudnának beszélni. A tetőtér ugyanakkor meghitt kis burok, Gwen családjának külön kis szigete. És persze ott a Temple negyed, a titokzatos földalatti járatokkal, fontoskodó Őrzőkkel, adeptusokkal, akik titkokat őriznek, és még több titokról nem tudnak.

Az írónő kiváló érzékkel festi meg a helyszíneket, jól váltogatja a különféle helyzeteket. Igyekszik a megfelelő helyeken komikus részletekkel oszlatni a cselekmény feszültségét. A kellő mértékben adagolja a humort, a komolyságot, a kalandot és a romantikát. Igen, merthogy az is van benne, romantika, szerelmi szál nem is egy, de hogy mindez hová vezet, azt csak a későbbiekben tudjuk meg.

Minden fejezet elején van idézet, versike, mondás, ami valamiféleképpen kapcsolatban áll a történet egészével. Azontúl, hogy ez az egész időutazásos história rettentő izgalmas, az írónő ügyesen sejteti, hogy valami nagyobb egészről is szó van itt, nem csupán egy különleges képességekkel rendelkező lány útkereséséről, illetve egy bimbózó szerelem kibontakozásáról.

A rubinvörös egy jól megírt, izgalmas, kellemes, érdekes, kikapcsolódást nyújtó olvasmány, telis tele szerethető karakterekkel, váratlan fordulatokkal. A csodálatos öltözékekről pedig még nem is beszéltem. Nem tudtam várni, rögtön el kellett olvasnom a Zafírkéket is, de arról majd egy másik bejegyzésben beszámolok :) 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalak száma: 334

Kiadás éve: 2010

Fordította: Szakál Gertrúd