2011. december 15.

Meg Cabot – Olthatatlan vágy (Insatiable)

Fülszöveg:

Rosszul vagy a vámpíroktól? Meena Harper is.

A főnökei miatt azonban írnia kell róluk, még ha nem is hisz a vérszívókban.

Pedig Meenától nem áll távol a természetfeletti. Tudja, hogyan fogsz meghalni. (Persze, úgysem hiszel majd neki – ahogy más se.)

De hiába a jóstehetsége, elköveti a hibát, hogy beleszeret egy modern kori hercegbe. Lucien Antonescu sötét titkot rejteget. Olyan titkot, ami miatt sokan – köztük egy ősi vámpírvadász társaság is – a halálát kívánják.

Csakhogy Lucien már eleve halott. Talán ezért ő az egyetlen pasi, akivel Meena el tudja képzelni a jövőjét. Ugyanis a lány mindenki más sorsát képes megjósolni, csak a sajátját nem.

Bár Luciennél jobb pasit álmodni sem lehet, Meena talán mégis egy rémálomba csöppent.

Elérkezik az idő, hogy a saját jövőjébe lásson…

Már ha van jövője.

Gondolatok a könyvről:

Nagy rajongója vagyok Meg Cabotnek, a Neveletlen hercegnő szériát oda-vissza tudom, legalább ezerszer olvastam minden darabját. Másik nagy kedvencem tőle a Heather Wells sorozat. A két irányvonal nagyon hasonlít egymáshoz abban, hogy Meg mindkét történetfolyamban tökélyre fejlesztette a belső aggódó-monológokat, amit komikus köpenybe burkolva tálal, így a Miához hasonló görcsölő mesterek, mint például én is, könnyebben nevetünk a problémákon és saját magunkon is.

Kíváncsivá tett vajon mit kezd Meg az utóbbi évekre jellemző vámpírőrülettel? Kifigurázza, karikatúrát rajzol belőle? Esetleg valami vicces anti-vámpír történettel áll elő? Nehéz újat alkotni ezen a téren, amikor a tévéből, a könyvekből, a moziból is vámpírtörténetek folynak, a maguk édes-bús, jó vagy éppen gengszterlelkű, női lelkeket elszédítő vámpírhőseivel.

A történet New Yorkban játszódik és a hercegnő szériával ellentétben Meg most egyes szám harmadik személyben mesél, ami elsőre furcsa volt számomra, de aztán beszippantott a történet és már nem is foglalkoztam ezzel. Megben az a jó, hogy a főszereplők mellé mindig ír egy-két zseniális mellékszereplőt is, akik szintén megérnének egy misét, vagy akár önálló történetet is.

 Ebben a regényben Meena áll a középpontban, aki már nem tinédzser, botladozó szürke egér*, nem is gondolatolvasó tünde-pincér**, hanem a harmincas évei felé közelítő, felnőtt nő, aki dialógusokat ír egy szappanoperába. Ja, még valami: előre látja ki, mikor, hogyan fog meghalni. Bizony nem kis gubancot okoz az ember életében egy ilyen „adomány” vagy inkább „átok”. Így, amikor felbukkan Lucien Antonescu és megmenti Meenát egy csipet-csapat húsevő denevér támadásától, Meena igen csak meglepődik, hogy egyáltalán nincsenek víziói a férfival kapcsolatban. Természetesen ez a körülmény, illetve az életveszélyből történő szerencsés megmenekülés óhatatlanul a férfira irányítja Meena érdeklődését. Elindul a történet.

Személy szerint én szerettem Lucien figuráját. Az én fejemben férfias és izmos, mint Kellan Lutz, karizmatikus és sármos mint az Ian Somerhalder által megformált Damon Salvatore, ugyanakkor csendes, intellektuális, visszahúzódó jófiú, mint Edward Cullen, és talán még egy kissé overprotektív is. Egy kicsit mindenkire, ugyanakkor senkire sem hasonlít.

Férfifronton a másik oldalt képviseli Alaric Wulf, foglalkozását tekintve vámpírvadász. Nagydarab, izmos, szőke haj, kék szem, még sem a herceg fehér lovon, hanem egy munkamániás, önbizalommal kellőképp megáldott morgós medve. Eleinte az ő karaktere rendkívül idegesített: miért kell olyan makacsnak és önelégültnek lenned Alaric? – kérdeztem magamtól. A történet előrehaladtával azonban jobban megismerjük a hátterét, bepillanthatunk a nagy ego mögé és máris rezeg Lucien alatt a léc. Vajon akkor most kinek is szurkoljunk? Nehéz döntés…Meena karakteréhez valamiért nem tudtam közel kerülni, de Alaric és Lucien további olvasásra késztetett. Na meg persze a zseniális mellékszereplők.

Mary Lou és Emil Meena szomszédai. Szerintem Mary Lou kis szösszenetei sok színt visznek a történetbe. Ő jeleníti meg a gazdag, vásárlásmániás, szőke, de nem butácska, inkább egyszerű, de kedves lelkületű nő szerepét, akinek kedvenc hobbija, hogy kerítsen egy valamirevaló udvarlót Meena számára. Folyton előbukkan a semmiből, és képtelenség úgy beszállni a liftbe, hogy frissen manikűrözött körmeivel, lábán a legújabb dizájner cipővel be ne tipegjen a liftbe, és megkezdje a 11 emeletnyi pszichoanalízist és faggatózást.

Meena bátyja is szerepet kap a történetben, akivel együtt élnek. Róla nem sokat tudunk, de vele kapcsolatban úgy érzem talán a második kötetben kibontakozik majd a valódi személyisége, mindenesetre így is üdítő színfoltja a történetnek a kissé infantilis, ám de jóravaló természetével.

Véleményem szerint tehát ebben a regényben is akadnak szép számmal szerethető karakterek, akik miatt érdemes elolvasni a történetet. Nagy csodára persze ne számítsunk, se tűzijátékra, vagy óriási katarzisra, mindössze egy szórakoztató, izgalmas történetre, vámpírokkal, akcióval, szerelemmel fűszerezve. Kellemes hétvégi kikapcsolódás, megerőltető gondolkodás nélkül.

*utalás Bella Swanra a Twilightból

** utalás Sookie Stackhouse-ra a Truebloodból.

Ciceró Könyvstúdió Kft., 2011
500 oldal
Kötés: papír / puha kötés
ISBN: 9789635397297

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése