Első

Első bejegyzés itt és most. Évekkel ezelőtt már írtam blogot: kitörölték, aztán egy másikat: kitöröltem. Most viszont úgy döntöttem indítok egy félig-meddig tematikus blogot. Komoly előkészületeket tettem: például kitaláltam ezt a frappáns művésznevet, átnéztem kismilló sablont, töprengtem rengeteget melyik passzolna a hangulatomhoz, meg a bloghoz. Jelenleg ez a virágos-színes a befutó, de még meggondolhatom magam. Egyelőre magyarul, mert anyanyelvén a legsziporkázóbb az egyén, de aztán kitudja, ha a múzsa is úgy akarja, írhatok még angolul is.

Kisgyerekkoromtól kezdve rettentően szeretem a történeteket. Nem is alakulhatott volna másképp: menthetetlen könyvmoly lettem. Mindenkinek van kedvenc illata. Valakinek a frissen nyírt gyep, a virágillat, vagy éppen a kávé. Nekem az egyik kedvenc illatom az új könyv illata. Első dolgom átlapozni őket és megszagolni vajon milyen illatot árasztanak. Teljesen mindegy, hogy tankönyv, mesekönyv, vagy regény. Az új könyv illata mindig varázslatos.

Mára már odáig jutottam, hogy fegyelmeznem kell magam, különben minden spórolt pénzem könyvekre költeném. Idős koromra szeretnék felhalmozni több polcnyi kötetet, melyek körbekanyarognak a dolgozószobám falán.

A hangulatunkhoz nem csak zenéket, filmeket, hanem könyveket is lehet társítani. Nekem is vannak kedvenceim, amelyek különböző hangulatokban találnak meg. Az egyiket akkor olvasom, ha elcsüggedek és erőre van szükségem, a másikat akkor, ha beteg vagyok, a harmadikat pedig, ha újra gyerek szeretnék lenni. Több hangulatkönyvem is van, mindegyik nagy kedvencem.

Tehát a könyvek. Tehát a könyvek. Róluk írok, töretlen szenvedéllyel, mert hiszem, hogy van, ami soha nem megy ki a divatból, s azon vagyok, hogy minél többen kedvet kapjanak ahhoz, hogy újabb és újabb történeteket ismerjenek meg, hogy Te is felfedezd a szavak titkos mágiáját Kedves [leendő] Olvasó, s ezáltal fantáziád és kreativitásod legjavát.