Fülszöveg
Justin Hitchcock, a
jóképű, ám morózus amerikai művészettörténész még nem jutott túl a válása
okozta sokkon, kiábrándult és depressziós. Az ír fővárosban tart előadást,
amikor rábeszélik, hogy vegyen részt egy anonim véradáson. Nem is sejti, hogy
önzetlen tettével örökre megváltoztatja az életét…
Joyce Conway, a
harmincas évei elején járó, rossz házasságban élő ír fiatalasszony balesetet
szenved, az életét egy vérátömlesztés menti meg, ám elveszíti azt, amire a
világon a legjobban vágyott: a kisbabáját. Amikor magához tér, különös érzés
keríti hatalmába: mintha valaki más életét élné… Az ismeretlen férfi emlékei
uralják álmait, de vajon a nyomára bukkanhat valaha az idegennek, hogy
megfejtse a rejtélyt?
Gondolatok a könyvről:
Cecelia Aherntől
legelőször a Bárcsak láthatnál c. könyvet olvastam. Annyira megragadott a
stílusa, illetve a fantáziája, hogy úgy döntöttem a többi művére is vetek egy
pillantást. Így esett a választásom erre a regényre.
Az egész történet egy
vérátömlesztés következményei köré szövődik: Justin és Joyce a két főszereplő
mindennapjai gyökeres fordulatot vesznek, és olyan élményekkel szembesülnek,
amelyekről nem is gondolták volna azelőtt, hogy lehetségesek.
Maga a témafelvetés
érdekes, tele van vicces „véletlenekkel”, van benne konfliktus, illetve a
„kötelező” elcsúszások, amikor a szereplők szándékai elkerülik egymást, ezzel
is tovább borzolva az olvasók idegszálait.
A regényben minden
karakter szerethető, ugyanakkor számomra a főszereplőkkel ellentétben az egyik
mellékszereplő - történetesen Joyce 75 éves édesapja - sokkal érdekesebbnek és
kidolgozottabbnak hatott. Egyébként is hajlamos vagyok megkedvelni a
mellékszereplőket, de ez az öregember egyszerűen imádnivaló. Hajlott kora
ellenére tele van élettel, rendkívül bölcs és fergeteges humorérzékkel
rendelkezik. Egy-egy mondatán hangosan kacagtam, üdítő élmény volt olvasni
azokat a részeket, amelyekben szerephez jutott. Kétségkívül az ő karaktere a
legélénkebb a regényben, szinte megelevenedik a szemünk előtt, ahogy járás
közben imbolyog és cinkos szemeivel ránk kacsint. A másik eleven karakter, akit
megkedveltem Doris, Justin öccsének a felesége. Talán a leopárd mintás ruhák
iránti vonzalma, valamint a hatalmas lakkozott hajkorona teszi, de engem PeggyBundy-ra emlékeztetett a Rém rendes családból. Dorisnak mindenről van
véleménye, és vasakarattal igyekszik térdre kényszeríteni hites ura egekbe
szökő koleszterinszintjét, miközben sógora Justin szerelmi életét is
megpróbálja a helyes vágányra terelni.
Ha a történet egy
színházi előadás volna, azt is mondhatnám, hogy ez a két karakter lejátssza a
színpadról a többit. A főszereplők számomra kevésbé kidolgozottak, kevésbé
elevenek, és a vérátömlesztés bizarr következményeiből is lehetett volna még
mit kihozni. Az ember valahogy folyton vár arra a bizonyos fordulatra, ami jó
ideig csak nem akar eljönni, míg végül azért bekövetkezik. Mindazonáltal
mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szeretne egy könnyű olvasmány
társaságában kikapcsolódni, aki szereti a humort, illetve kedveli a játékos, eredeti
mellékszereplőket.
Kiadó: Athenaeum 2000
Könyvkiadó Kft.
Oldalak száma: 392
Borító: Puhatáblás,
ragasztókötött
ISBN: 9789632930145
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2009
Fordító: Hussami Péter
Nekem nagyon tetszett anno ez a könyv amikor olvastam. Következőnek a Bárcsak láthatnál-t néztem ki az írónőtől.
VálaszTörlésAz nagyon jóóó évekkel ezelőtt olvastam, teljesen elvarázsolt. Most olvasom újra :)
VálaszTörlés