A szív útjai kifürkészhetetlenek - Charles Martin: A tücskök éneke

Szeretem azt a jelenséget, amikor szinte magához énekel engem egy könyv. Meglátom a borítót, átböngészem a fülszöveget, ízlelgetem a címet, és egyszer csak megszületik bennem a konok elhatározás, hogy nekem már pedig el kell olvasnom ezt a regényt, sőt a polcomon akarom tudni örökre. Furcsa, intuitív vonzódás ez, mégis eddig soha nem kellett csalódnom az ösztöneimben, mert rendre kincsekhez vezérelt engem. Valahogy így jutottam hozzá Charles Martin művéhez is: szirénénekével arra csábított, hogy semmiféleképpen sem hagyhatom őt ott a könyvhéten egyedül árválkodni a többi kiadvány között.

Nagyon nehéz megtalálnom a megfelelő szavakat, amikkel ki tudom fejezni miről is szól ez a nagyszerű történet. Ebben a regényben ugyanis szó szerint, és átvitt értelemben is szívügyekről van szó. Amikor az élményre gondolok, amit adott, akkor érzelmek és érzetek ugranak be: szívdobogás, gyász, félelem, eltökéltség, szeretet, gátoltság, kétségbeesés, együttérzés, barátság, empátia, mosoly, remény. Nem a fejünk, valamint a gondolataink által értjük meg ezt a történetet, sokkal inkább az érzéseinken keresztül a szívünkkel olvassuk.

Forrás

Képzeld el, hogy egy festői kisvárosba csöppensz, ami egy tó köré épült. A reggeli kávé szürcsölgetése közben megfigyelheted a tavon szikrázó napfénypöttyöket, hallgathatod a madarak énekét, magadba szívhatod a zöld pázsit meleg, tavaszi illatát, miközben mosolyogva integetsz a szomszédnak, aki a tornácon ugyanezt a műveletet hajtja végre. Lehet, hogy eme bizonyos szomszéd éppen Dr. Jonathan Mitchell, de ahogy mindenki, te is csak Reese néven ismered.

Visszavonultságban élő, zárkózott, hallgatag ember, aki legtöbbször a sógora Charlie társaságában múlatja az időt: régi hajókat csinosítanak ki, s ha idejük engedi, akkor kint eveznek a vízen rendületlenül, s csak ők tudják milyen célok felé, vagy éppen mi elől iramodnak oly sebesen. Fogalmad sincs róla, hogy Reese nem egyszerű kétkezi munkás, hogy a kézügyessége nem csupán hajótestek restaulására termett, hanem képes visszaadni az életet, dobbanást csiholni egy kongó mellkasban: meggyógyítani a beteg szíveket.

Forrás

Miközben a városközpont felé igyekszel, biztosan találkozol Annievel, aki minden nap, szorgosan ott áll aprócska limonádés standja mögött, és téged is frissítővel, valamint bűbájos mosollyal kínál. Tudod, hogy elfogadod a limonádét, akkor is, ha nem vagy szomjas, és többszörösen megfizeted az árát: ahogy mindenki, úgy te is néhány cent helyett, pár dollárt csúsztatsz a dobozkába. Úgy érzed, bár többet tehetnél. Ha lenne két szíved, az egyiket biztosan Annie-nek adnád, hogy meggyógyuljon, és végre úgy élhessen, mint a többi egészséges kislány az ő korában. Ehelyett azonban minden nap megveszed a limonádét, azért imádkozva, hogy eljöjjön a nap, amikor összegyűlik a pénz az operációra. Imádkozol, hogy Annie megérje ezt a napot. Nem tudod, hogy Annie milyen makacs, és éles eszű, nem tudod, hogy Annie még nem választott orvost, vár az igazira, akiről érzi, rábízhatja picinyke életét. Csak azt tudod, hogy Annie-nek mindehhez a legfontosabb dolog hiányzik: az idő.

Forrás

Az idő, valamint az időzítés bizony kulcsfontosságú szerepet tölt be ebben a regényben. Többféle idősík váltja egymást: Reese gyermekkori élményei, Reese felnőtt, gyakorló orvosként, és Reese napjainkban remeteként, amikor a sors végül összehozza Annievel, s még egyikük sem sejti mekkora szükségük van egymásra. Ezek a kalandozások az idővonal mentén, olyanok, mint valamiféle éles, színes álomképek, vagy mintha egy fotóalbumot nézegetnénk, és abból próbálnánk meg kitalálni a fényképen szereplők sorsának alakulását.

Roppant filmszerűek ezek a jelenetek, akárcsak a villanófény-emlékek: érezzük az illatokat, halljuk a nevetést, megéljük a könnyeket, miközben egyre azon töprengünk mi történhetett Reese-el? Hogyan és legfőképpen miért lett Dr. Jonathan Mitchellből hajóács? Zsigeri szinten, valahol a tudatunk mélyén persze sejtjük az igazságot, ám kerülgetjük, mint macska a forró kását, mindenféle elterelő hadműveletbe bonyolódunk, amit az ügyes történetvezetés kellőképpen megtámogat. Charles Martin érzi, mikor kell elkapni a képet, mikor kell a figyelmünket egy másik mozaikdarabkára irányítania.

Forrás

Minden találkozásban, minden szereplőben, minden egyes helyszínben van valami mélység, egy új szín, ami tovább árnyalja a képet, s mindezek mélyén, az egyéni szívekben megannyi ki nem mondott érzés és titok lappang. Ahogy haladunk előre a történetben, megértjük, hogy nem csupán Annienek van szüksége szívátültetésre, hogy végre szabaddá válhasson, és nagyokat lélegezhessen, hanem Reesenek is be kell foltoznia a szíve közepén tátongó lyukat. Fizikai értelemben a kislány a beteg, mégis mintha helyette Reese haldokolna. Annieben van az életerő és a kitartás, Reese pedig a szükséges tudást hordozza. Kölcsönösen megmenthetik egymást, vagy örökre elbuknak.

„Ha él minden, ahol a vér áramlik, akkor a halál az, ahol nem.”

Számomra olyan volt ez a történet, mint amikor a szív szabálytalanul össze-vissza verdes. Az események néha felgyorsultak, s túl hirtelen, túl gyorsan kaptam nagy érzelemcsomagokat a hozzájuk társuló adrenalinlökettel, máskor pedig lassan csordogálva, szinte a pillanatba fagyva lamentáltam a dolgok alakulásán, az élet értelmén, hogy mi végre, s honnan szorul a szívünkbe ennyiféle érzés, ha nem mindig tudjuk őket kiadni, ha egyszer már nincs miért, kinek, hová dobogni. Mégis minden nap ver ez az öklömnyi kis szerkezet, életünk fundamentuma, s ellentétben önmagunkkal, még megtörten, betegen sem adja fel soha.

Napfénybe, zöldárnyalatokba, víz csobbanásába, valamint a fa illatába burkolt, olykor érzelmektől fülledt atmoszférába csomagolt látomás ez a történet, emberekről, kapcsolatokról, összetört és meggyógyított emberi szívekről. A tóparton, vagy a saját tornácodon, meleg takaróba burkolózva, ezt a regényt olvasva te is megtudhatod, miről énekelnek a tücskök, és talán a végén a szívnek sem kell megszakadnia.

A fenti írást az e-kultúrának írtam, de gondoltam ide is felteszem, hadd olvassátok minél többen.

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2013

Fordító: Kiss Annamária

Kategória: szépirodalom

Eredeti cím: When Crickets Cry

Oldalszám: 328

Ára: 3200 Ft.