2014. július 21.

Amikor Anaria kilépett a komfortzónájából

  20 comments    
categories: ,

Kedves Olvasóim! 

Eme bejegyzés egy újfajta megmozdulás első szárnypróbálgatásainak tekinthető. Blogger barátosnéimmel közösen kitaláltuk, hogy időnként lesz egy-egy téma, amiről mindenki elmondhatja, leírhatja az egyéni szöttyögéseit, és ezekből a kis szubjektív morzsákból jobban megismerhettek minket, mi pedig elfilozofálgathatunk a világ dolgairól, így tulajdonképpen mindenki jól jár. Első témánk a komfortzónából való kilépés, hogy feszegetjük-e a határainkat az olvasás berkein belül, kipróbálunk-e más, tőlünk messzebb álló műfajokat, vagy maradunk a járt úton, és inkább biztonsági játékot játszunk.

"Minden, amit valaha is akartál, a komfortzónádon kívül esik."
Forrás
Ami engem illet, az hogy két és fél évvel ezelőtt elkezdtem könyvesblogot vezetni, már önmagában egyfajta kilépés volt a megszokottságból. Grafomán hajlamomat mi sem igazolja jobban, mint az, hogy vezettem sok évig kézzel írott, személyes naplót, aztán írtam folytatásos történetet 16 évesen az Im-net-en, de ez a könyvesblog dolog, ez egészen másfajta elköteleződés volt számomra. Egyrészt segített kitölteni az akkoriban rám szakadt temérdek időt, másrészt kinyílt előttem a könyves világ és ráébredtem, hogy korábban mennyivel kevesebbet láttam belőle.

Azelőtt soha nem figyeltem melyik könyvet melyik kiadó adja ki, nem voltak tehát efféle preferenciáim. Általában ha elmentünk mozizni a barátnőimmel a soproni plázába, akkor mindig belógtam a Libribe, és nagyon sokszor hazajött velem egy új könyv. Robin Maxwell műveiből, vagy esetleg Sandra Gulland, Tracy Chevalier. Sétáltam haza a buszmegállóból a langy nyári melegben, és már alig vártam, hogy beforduljak a kapun és elkezdhessem olvasni a legújabb szerzeményemet. Rengetegszer olvastam valamit újra, főleg Jane Austen műveiből, vagy az Elfújta a szelet, a Maxwell és a Gulland könyveket. Ezek különösen kedvesek a szívemnek, egyszer talán leírom miért és hogyan szerettem beléjük, és hogy bármikor visszahozzák nekem azokat a nyarakat, melyeknek már rég bealkonyult.

Forrás
Mióta blogolok rengeteg inger ér, már nem megyek Libribe, hanem vadászom az akciókat, fürkészem a kiadók honlapját a várólistám pedig egyre csak nő. Másfajta kedvteléssé, a hobbi egy magasabb szintjére emelkedett nálam az olvasás szeretete, s egyre többször vettem a kezembe olyan könyvet, amit régen lehet, hogy meg sem piszkáltam volna, le sem vettem volna a polcról. Ezen a téren akadtak sikertörténetek, s lettek bizony kudarcok is, de mindenképpen érdekes tapasztalás, folytatni fogom a barangolást.

Jól emlékszem még rá, hogy a gimnáziumi padtársam sorra falta a Stephen King regényeket, én pedig már a borítójuk láttán is megijedtem, a fülszövegektől pedig olykor még a hideg is kirázott. Mondtam is neki, én biztos hogy nem fogok egyet sem elolvasni. Aztán 2 évvel ezelőtt, amikor éppen egy betegségből lábadoztam, mégis csak kezembe vettem a Ragyogást. Egy kedves tanárom is ajánlotta, hogy ebből mennyire meg lehet érteni a bomlott elme patológiáját, gondoltam miért ne, ha ijesztő, akkor majd becsukom. Bár helyenként tényleg nyomasztó volt, de kellemesen csalódtam, örülök, hogy nem mulasztottam el ezt a történetet, sőt talán egyszer megcsipegetek egy másik King regényt is.

Én tényleg imádom a romantikus történeteket. Legyen történelmi regény, mai modern, régi klasszikus, egyszerűen nagyon ki tud kapcsolni. Az ifjúsági regényeket is kedvelem, főleg amelyeknek sajátos bájuk van (Meg Cabot és Szabó Magda forever), és hiszem, hogy ezek tényleg kimossák a feszültséget az emberből. Úgy termelődik közben a boldogsághormon hogy ihaj! Így hát magam sem értettem miért veszem le a polcról Kazuo Ishiguro művét, mikor már a kisugárzásából éreztem, hogy nem lesz egyszerű történet, meg kell emészteni, apró szavakként lehet csak befogadni, és olyan messze van a könnyed romantikus témakörtől, mint ide a Plútó. Most is megvan bennem az érzelemkupac, ahogy ott ülök a régi barna kanapénkon az ablak előtt és rácsukom a fedelet az utolsó oldalra. Az ilyen maradandó rögződések miatt szeretek annyira olvasni, úgy gondolom ez egyfajta kegy, hogy találkozhatunk olyan történetekkel, amelyek beleírják magunkat a lelkünkbe. S ezek miatt megéri kilépni a kényelmes és biztonságos választások árnyékából. 

Forrás
Amúgy az ételekkel is furán vagyok. Általában én csak a más tányérjáról kóstolok újat, magamnak sosem merek idegen kaját rendelni, mert mi van, ha nem ízlik és éhes maradok? Eddig a kínai ételekkel való kísérletezésre nem bírt rávenni senki és semmi, de nem ám úgy az irodalmuk! Megtalált engem Amy Tan könyve és még magam is meglepődtem, mennyire be tudtam fogadni ezt a kultúrát, s hogy így el tud bájolni engem valami, ami ennyire másmilyen. Szerettem, hogy egyre csak fokozta az érdeklődésem, és nem a pörgős cselekmény, hanem a kultúra, meg az apró-cseprő hagyományok ismertetése. Nem is volt kérdés, hogy olvasok még tőle mást is.

Mit ne mondjak, rám jellemző az is, hogy amikor nagy a felhajtás valami körül, és engem nem feltétlenül kap el az elején, akkor tologatom magam előtt, és ellenállás keletkezik bennem, hogy ugyan én csak azért sem olvasom el azt a könyvet (vagy nézem meg azt a filmsorozatot)! Ám egyszer csak adódik egy pillanat, vagy valami átkattan az agyamban, és akkor azonnal, és kell, és húúú! Karen Marie Moning Tündérkrónikáival úgy félben vagyok éppen, de nem lehetett ellenállni a kísértésnek, amikor 700 forintért vesztegették az első két kötetet a Könyvudvarban. Mondtam is magamnak, Anaria ez a végszavad, most már nem menekülhetsz. Feküdtem a kádban, és csak olvastam és olvastam, és nem értettem mi a fenéért nem vettem kézbe már sokkal korábban??? Beszippantott, lenyűgözött, levett a lábamról. Persze lehet, hogy ehhez az egyik címszereplőnek Jericho Z. Barronsnak is köze van, mert olyan nincs, hogy valakire Barrons ne lenne valamiféle hatással. Szóval itt nyünnyögök, már megvan a hármas, és merényletet tervezek, hogy valamiképpen szert kell tennem a 4-es 5-ösre is. Ennél jobban sikerült zónakilépésem még sosem volt : )

A világvége történetekből, a disztópiás, posz-apokaliptikus regényekből is Dunát lehetne rekeszteni. Olvastam az Éhezők viadalát és gondoltam a csúcson kell abbahagyni, ekkor jött a Geopen kiadó regénye: Benjamin Percytől a Vörös Hold és tudtam, hogy elvesztem. A Geopenes könyveknél garancia a szépirodalmi igényesség, és engem ezzel meg lehet venni kilóra, de azért féltem ettől a történettől. Mi van, ha túl fiús? Ha egyáltalán nem tetszik? Nem is szoktam én ilyeneket olvasni, há’ noooormááááliiiis???? Mégis annyira szuper, hogy megtettem, mert bár fura, hogy nekem tetszhet egy ilyen, de ez a könyv mégis tetszett. A műfajának egyik elegáns példája, és sokkal több van benne, mint amit a borítóra aggattak, vagy amivel beharangozták. Nincs agyonreklámozva, nem jön veled szemben minden sarkon, de attól még iszonyat jó!
Mindazonáltal, az ember néha beletrafál, amikor idegen ösvényeken lépked. Nekem is voltak sikertelen kísérleteim. Például, amikor a fejembe vettem hogy olvasok magyar csajos könyvet, mert miért ne? Nem számítottam rá, hogy Fejős Éva ennyire alulmúlja a tonnányi marketinget, hogy ennyire nincs mögötte semmi. Ám valljuk be, akkor még zöldfülű, kis kezdő blogger voltam, éppen nem jól működött a szűrőm, beugrottam a cselesen szép borítónak. Ugyanakkor van az úgy, hogy ismerősnek tűnő terepen is ingoványba tévedhetünk. John Banville Végtelenek c. regényébe kissé beletört a bicskám. Nem nőttem még fel hozzá, vagy csak túl nagyot akart mondani, aztán végül nem mondott semmit, nem tudom melyik verzió az igaz. Azt hiszem az ilyen túlságosan filozofikus és elvont síkokon mozgó könyvek nem az én világom, de legalább már ezt is tudom. Bizony mondom nektek, ha nem is koronázza minden próbálkozásunkat siker, attól még rengeteget tanulhatunk belőle. Na, és akkor ott van még Junot Diaz, a sok díjával, és mindenki, de mindenki imádta a környezetemben. Nekem meg bűntudatom volt, hogy miért nem tobzódok én is a sorok között? Annyira akartam, hogy nekem is bejöjjön ez a kultúrsokk, ez a másfajta világ, és mivel előolvastam, ezért ez még tovább növelte a szorongásomat, hogy nem tudom szeretni. Próbáltam diplomatikusan írni róla, de ez az a könyv, amiről az idő távlatában még inkább tudom, hogy engem hidegen hagyott. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

"Megtaláltam a 'nemtetszik' gombot,de még mindig keresem az 'utálom' gombot."
Forrás


Egyébként, manapság a mindennapi életemben kellett többszörösen kilépnem a megszokott kereteim közül, és hála Istennek a legtöbb jól sült el. Talán ezért is lehet, hogy most vágyom valami ismerős melegségre, ha olvasok valamit. Lehet, hogy most jön egy korszakváltás, és megint visszatérek a könyvtári polcok elé barangolni, vagy megállok otthon anya polca előtt és kutakodok az ásatag kötetek közt, netalántán újraolvasom a nagy kedvenceimet, a hangulatkönyveimet, mert bár a bloggal számos idegen vizet behajóztam, sok-sok lélekmorzsát kapva, látókört tágítva, de a nagy nyitás közepette elkezdett hiányozni a régi varázs. Elkezdett hiányozni, hogy szimat alapján, benyomások, ösztönös megérzések alapján bökjek rá valamire, hogy ne kutassam fel hetedhét határon, mi lesz a következő, vagy hol lehet legolcsóbban megszerezni. A polcomon is lapulnak még olvasatlanul regények, némelyik újabb kihívás lesz számomra, ledöntenek falakat, esetleg újakat emelnek, de mégis, valahogy most rá kell találnom újra arra a szökdécselő, barnahajú lányra, aki langymeleg nyárestéken könyvekkel settenkedett haza. S amikor rátaláltam, lehet, hogy újabb kalandozásokba kezdünk a számunkra különcnek tűnő könyvek erdejében, mert új felfedezéseket tenni, s közben kincsekre bukkanni felbecsülhetetlen tapasztalás. 


A többiek szöszmörgéseit itt tudod megkukucskálni:

 

20 megjegyzés:

  1. Istenem, a Ragyogás! Két kedvenc SK könyvem közül az egyik. A Holtsáv a másik, ha egyszer lesz kedved újra Kinget a kezedbe venni. :)

    VálaszTörlés
  2. Most kedvet kaptam Amy Tan-hez/hoz, egy ideje már kerülgetem. :)
    Szerintem a saját szimatot követve is lehet új dolgok felé nyitni, én szeretek mindenfélét olvasni, olyat is, amit azelőtt nem, de azért nem árt, ha kapcsolódik a személyiségemhez és az ízlésemhez, meg általában bejönnek az előérzeteim a könyvekkel kapcsolatban. Nem jó olyat erőltetni, amit nem kívánunk, simán lehet, hogy fél év múlva pont ingerenciánk lesz egy könyv olvasására, amire most rá se bírunk nézni, és én ezt úgy élvezem! :)

    VálaszTörlés
  3. Amy Tantől én ajánlom még a Száz Titkos Érzéket. Egy nagyon bájos és kicsit misztikus történet szerethető szereplőkkel és sok-sok Kínával. Engem is meglepett, hogy mennyire tetszik.

    VálaszTörlés
  4. De jó poszt lett! :)
    Amy Tant én is szeretnék olvasni, meg is van A száz titkos érzék, meg talán még valami más is (gyűjtögető hörcsög vagyok...) :)

    Milyen érdekes, hogy sokaknál feljön Stephen King és az ódzkodás, vagy félelem tőle! nálam is megvan, bár nekem elég kötélidegeim vannak, a Misery című filmtől rosszul vagyok, és talán ezért is nem vettem nagyon nagyon sokáig Kinget a kezembe - még most sem, de pont a Miseryvel szeretném majd kezdeni, fel kell oldanom ezt a nagy rettegést :)

    Néhol mintha saját magam olvastam volna, én is hasonlóan voltam régen a könyvekkel, a "Librizéssel", az alig várom hogy olvassammal, és a könyvtárral. Egy időben amikor becsuktam a könyvet, a padlásszobám olvasófotelkájában, én meg is pusziltam a hátát és megköszöntem a szerzőnek az élményt. :) Ajj, a kis gyerekkori apróságok, de mennyire megmaradt egy-egy ilyen pillanat, tűpontosan nekem is az emlékezetemben, érdekes. :)

    VálaszTörlés
  5. tigi: Köszönöm az ajánlatot, az erősen megfontolandó kategóriába tettem :D néha viszont jó parázni kicsit.

    katacita: Igen persze, nekem mindig is jó volt a szimatom, én inkább arra értettem, hogy régen nem nyomoztam ennyi forrásból és annak is volt egyfajta varázsa, kicsit visszább kell vennem a kötöttségekből ezen a téren mert az életem más területein van belőlük elég. Akarom a régi varázst ^^ Amy Tan pedig nagyon jóóó mindenképpen ajánlom!

    Szee: Igen nekem is az került fel először a várólistámra, ezért mondtam igent amikor lehetőségem nyílt írni a másikakról, mert tudtam hogy valamiért nem lesz tévedés. El fogom olvasni ezt is végül :)

    Pupilla: Látod akkor nem csak a nevünk közös, hanem ez is. Olvass csak Amyt nagyon jól lenyugtatja az elmét, legalább is az enyémet biztosan. Szerintem Kingtől a Ragyogás az simán menne neked is, az inkább ilyen pszichó szinten idegzsibizőő nem undorítóan félelmetes vagy ilyesmi. Jaj hát..ilyen kucorgós élményeim nekem is vannak, én mindig a radiátor előtt szerettem ülni egy párnán a földön :)

    VálaszTörlés
  6. ez a könyvesboltról netre való áttérés velem is így volt, és én is azóta tudom, hogy milyen kiadók vannak egyáltalán, mióta blogolok.

    tök jó, még egy Moning-fan. akarsz még hasonlót olvasni?

    VálaszTörlés
  7. Nima, Chance-ra gondolsz? :D

    Ana, Amy Tan és Stephen King olvasás is mindenképp lesz, köszi az ajánlást, a Ragyogás egyelőre nincs meg, csak a Misery, de amúgy a fiával fogok kezdeni, Joe Hillel és A szív alakú dobozzal, aztán jöhet majd apuci :D

    VálaszTörlés
  8. Stephen King tizenévesen nagyon nem jött be, és azóta arra gondolok, most jött el az ideje. Szóval már rég tervben van, de még nem tartok ott, miközben a Ragyogást filmben imádtam. :)
    De különben furcsa, hogy te vagy talán a harmadik, aki szóba hozza. Egy ez jel! Csak azt nem tudom, mire... :D

    VálaszTörlés
  9. Hogy Stephen King mindenkinek kívül esik a komfortzónáján :D

    VálaszTörlés
  10. Kinget csak azért olvastam ezer éve, hogy jófejnek tűnjek. Kábé akkor, amikor horrorfilmes időszakom volt. :)
    Anaria, amennyire virtuálisan megismertelek, imádsz olvasni, sorozatot nézni, tornázni, beszélgetni és beszélni, és mindenhez vagy véleményed. Ha belevágsz a zóna átlépésekbe, tuti, hogy azt is teljesen erővel és lelkesedéssel teszed. Így a jó, de még nem tudom, hogy irigyeljelek-e? :D :P

    VálaszTörlés
  11. Nima: Még Moninggal is félben vagyok, de szerintem igen, biztos fogok/szeretnék még olvasni a témában :)

    Pupilla: Nem is tudtam hogy a kisfiacskája is ír hmmm érdekes vajon mennyire követi le apucit?

    Reea: Lehet arra, hogy végre elolvasd, nekem meg végre meg kellene néznem, Jack bácsi überhatalmasat alakít benne azt tudom :)

    Andi: irigyelni? engem? miért? :D Na ja előbb tudtam beszélni mint járni, és nem szeretek kukán ülni tényleg mindenhez szeretek hozzászólni és semmit sem csinálok félgőzzel. Anya szerint olyan vagyok mint egy tornádó :D Ami igaz mert ha én közlekedek otthon minden szőnyeg másfelé áll, fene tudja miért :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát vajon jó-e a tornádóknak? Ha igen akkor nem csak a szellőséget vállalnám be- ha képes lennék rá :-D

      Törlés
  12. Jajj a Ragyogást én is egy betegségből való felépülés során olvastam :D, micsoda közös pont.
    Annyira jó volt ezt a bejegyzést olvasni,a cím meg külön tetszett.

    VálaszTörlés
  13. Zenka: Olyan gyenge voltam mint a lepkefing, anyunak fel kellett utaznia hozzám ápolni aztán amíg az ágyat nyomtam és esténként ő már diszkréten szuszogott akkor eme biztonságos légkörben cidriztem king bácsin. Még hogy csak a kétévesek merítenek erőt a mama jelenlétéből:D

    örülök ha tetszett, gyere máskor is ^^

    VálaszTörlés
  14. Pedig elvileg az ilyen félős filmek-könyvek gyengítik az immunrendszert :D de én is 1984-et néztem most legutóbb, amikor beteg voltam, hát nem beszarós film, de nem is vidám :)
    Lepkefing ez jó :D

    Igen, ír a fia, csak ugye álnéven, Joe Hill :)

    VálaszTörlés
  15. Pupi: nem sokat ér az álneve akkor kb. mint Rowlingé :D

    Andi: nem tudom én nem értem úgy hogy rossz lenne miért szerinted igen?

    VálaszTörlés
  16. Ez is be jó lett! :)
    Most esik csak le, hogy írtad, hogy valóban csak nők csacsogunk, sehol egy férfi, hogy döntögessen :D
    A ragyogást nem becsukni kell, hanem a hűtőbe tenni Joey módra! :)
    Maradandó érzelemkupacok forevör!
    A mennyei örömök nekem is mennyei örömöket okozott :D
    Azt hiszem tőled is fogok szemezgetni :)
    Végül Junot Diaz. PuPitól kaptam, de szánom-bánom, nagyon nem tudom rávenni magam, mert nekem meg sokan elszidták... :S Talán majd valamilyen falat ledöntök vele... Vagy felépítek :D

    VálaszTörlés
  17. A férfiak biztos a monitorok mögött csendben filozofálnak :)

    Jaaaaj már el is felejtettem hogy Joey a hűtőbe tette a könyvet hihi az mekkora poén volt.

    Diaz hát..de lehet hogy neked mégis bejön, sose tudhatod mi hat rád másképpen. Én inkább csak messziről csodálom ezentúl :D

    VálaszTörlés
  18. Moning! Ennél jobbal tényleg nem is léphettél volna ki a komfort zónából :)
    Chevalier pedig... Ahogy olvasom a bejegyzéseiteket, egyre inkább azon töprengek, hogy folytatnom kellene, hogy minél több könyvét olvassam :)

    VálaszTörlés
  19. Dehogy baj! Nem erre gondoltam Ana, hanem arra, hogy úgy érzem, mindig teljes erőbedobással csinálsz mindent. AMit tkp.csodálok így távolról, de én nem lennék képes rá. Irigyeljelek vagy sem? Képes lennák rá vagy sem? Valószínű nem, még megpróbálni sem, ahhoz lusta és más vagyok. Szóval miatt írtam.

    VálaszTörlés