Kalandok a könyvek körül

Forrás

No én aztán jól kimaradtam a kb. két héttel ezelőtti témázásból, és annyira az utóvédben vagyok, hogy szinte már a következő témázás elővédjének számítok. Pár évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy a felnőtt életvitel, a nagy mókuskerék annyira képes bedarálni az embert, hogy vagy ideje, vagy kedve nem marad a kedvenc dolgaira. Nem szeretem ezt az állapotot. Ugyanakkor maximalista is vagyok, nem tűrném el, hogy slendrián megfogalmazásban ácsorogjanak itt a gondolataim a blogban, mint rosszul öltöztetett kisgyerekek. Akkor inkább nem írok, de ne érződjön a szavakon a fásultság, és a szürke egyhangúság. No de most itt fekszem az ágy tetején és durmolás helyett én is megosztom veletek a kedvenc történeteim, amik a könyveimhez kapcsolódnak.

 

Élőben sokkal különlegesebb kék
Forrás

Szerintem én már anya hasában is jó kapcsolatot ápoltam a könyvekkel, mert ő is nagyon szeretett olvasni. Saját magamtól kamasz koromban kezdtem beszerezni őket. Amikor a barátaimmal elbuszoztunk Sopronba mozizni - vagy a film előtt volt időnk, vagy utána a busz indulásáig - olyankor mindig a Libriben grasszáltunk és nézegettük a kínálatot. Én pedig nagyon sokszor sétáltam haza egy-egy Robin Maxwell kötettel. Egy napon azonban megláttam a legszebb kék borítójú könyvet, amire valaha is ráemeltem a tekintetem: Tracy Chevalier – A kék szűz. Lehetetlenség volt ott hagyni, annyira szép az a szín, ami természetesen a történet egyik központi eleme. Fogalmam sincs miért ragadt meg bennem ez a nyári este. Tébláboltam haza a könyvemmel, könnyű szellő fújt, a nap lemenőben, az egész utcánkban virágillat, anya a kertben öntözött, mikor befordultam a kapun. Most is érzem a gondtalanságot, ahogy becsattogtam a házba, feliszkoltam a lépcsőn, fent az új parketta és a fa ablakok illata keveredett a kinti levegővel, én pedig alig vártam, hogy belekezdhessek a történetbe.

 

Forrás

Nem is én lennék persze, ha ebben a bejegyzésben nem lenne Harry Potteres anekdota is. Főleg mivel abszolút büszke vagyok rá, hogy fülszöveg alapján vettem meg 2012 elején, és szimplán így is megfogott. 13 éves voltam akkor. Vásároltunk Budapesten a szüleimmel, és az Auchan előterében ott a folyosón voltak szuper kis boltok, az egyik pedig egy eldugott könyves kuckó volt. Őgyelegtem ott, mert akkor is érdemes megnézni a kínálatot, ha nem akarunk venni semmit. Leemeltem az első kötetet, el nem tudtam képzelni miért van rajta egy seprűn lovagoló, szemüveges fiúcska. A hátoldalán meg még zöldebbeket írtak: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola? Nagyon kíváncsi lettem. Az eladó mondta, hogy folytatásos, ott csücsült a polcon a négy kötet, de én óvatos voltam, csak az első kettőt vettük meg, mert mi van, ha nem is tetszik? Amatőr hiba! A másnapot pizsamában gubbasztva az ágy tetején olvasva töltöttem. Apunak nem sok választása volt, a következő pesti körútjáról haza kellett hoznia a 3-4. kötetet, hogy aztán a vesszőfotelben kuporogva szorongjak ama bizonyos temetői jelenet közepette, amikor Féregfark Voldi körül ügyködik, Harry pedig csillagokat lát a fájdalomtól. Mindenesetre: Csíny letudva!

 

Cutty Sark
Forrás

Az egyik legkedvesebb történetem azonban kétségkívül, ami Londonban esett meg velem. Talán csütörtök lehetett, Greenwichben töltöttük a napot, ugráltunk a parkban, láttunk féllábú galambot, és a Cutty Sark hajó is ott magasodott előttünk. Esőre állt az idő, de aztán mégsem lett belőle semmi. A szabad lődörgés alatt rátaláltunk a hajó közelében egy kis könyvesboltocskára, ahol aznap minden, de minden könyv csupán csak két fontba került. Azt sem tudtam hová kapjam a szemem, végül az egyik zsúfolt polcon valami kékség ragadta meg a figyelmemet. Gyönyörűséges, puha, kék bőrborító, rajta finom arany keretben a betűk: Jane Austen-Emma. Fogalmam sem volt róla, ki ő, ki ez az Emma és miért akarom egyáltalán megvenni, de megbabonázott. A vendéglátónk később elmagyarázta, hogy milyen szép kiadású angol klasszikust sikerült vennem. A könyv nyelvezete akkor persze még nagyon nehéz volt nekem. Otthon aztán, ahogy anyám könyvespolca előtt ácsorogtam a világirodalom remekeinek színes kupacát szemlélve, egyszer csak ott volt Jane Austentól a Büszkeség és Balítélet. Azt hiszem az elolvasása egy csodálatos barátság kezdete volt.

Talán ez volt a bolt, de nem biztos

Hasonlóképpen jártam egy másik nagy klasszikussal, Charlotte Bronte-val is. Kedvenc nagynéném Ketti előszeretettel támogatta kiművelésemet az irodalom terén, szinte mindig kaptam tőle valamilyen klassz könyvet, ami aztán nagy kedvenc lett. Így történt hát, amikor egyik alkalommal a lowoodi árva mályvaszínű példánya landolt a kezemben. Jó ideig ott csücsült a polcon, mert nem volt kedvem, holmi árvákról olvasni, akik küszködnek az élettel. Valamikor aztán mégis csak ráálltam a dologra, hogy elolvassam, és igazán tetszett, de akkor még szívesebben olvastam volna többet a bentlakásos iskoláról. Mr. Rochester és Jane szerelme csak kamasz koromban ragadott meg, szintúgy akkor jöttem rá mennyien szeretik ezt a regényt, illetve, hogy tulajdonképpen egy örök klasszikussal van dolgom. Nem hiába, menthetetlenül romantikus vagyok, egyszerűen rám találnak az ilyen történetek.

 

Forrás

Mikor meghallottam ennek a témának az ötletét, azt hittem nem lesz mit írnom ide, erre most úgy szökkennek szárba a fejemben a gondolatok, hogy alig tudok lépést tartani velük. Eszembe ötlött, hogy a legelső tanító nénim, alsós osztályfőnököm Piroska néni mennyire szeretett minket, és amikor kitavaszodott az idő, kiültünk az udvarra, és hangosan felolvasott nekünk a Két Lottiból. Ott kuporogtunk a padon, talán székeket is kivittünk nem tudom már, és hallgattuk, ahogy mesél. Majd legnagyobb meglepetésünkre 2. év végén, búcsúzóul mindenki megkapta tőle a picinyke könyvecskét, az elején kedves ajánló sorokkal. Most is előttem áll, finom mosollyal, nyakában az a különös, rombusz alakú aranymedál lóg, jóságos arca ragyog, remélem a mostani kicsik is találkoznak még ilyen elhivatott pedagógusokkal.

Bízom benne, hogy tetszett ez a kis összeállítás a könyves-kincsesládámból. Ezek a legkedvesebb történeteim, anekdotáim, amik könyvekhez kötődnek, de ígérem, ha eszembe jut még valami, meg fogom osztani veletek. Ha még olvastok, ha ez elég.

Adieu drágáim,

                               Anaria

Ők is írtak:

Bill, Miamona, Nima, Ilweran, PuPilla, Titti, 

Utóvéd: Bookwormgirl, Zakkant, Nita, Andi, tigi,