Nem is
tudom, hol kezdjem. Épp most estem túl egy szerelmi történetbe ágyazott
történelem leckén, vagy történelemleckébe ágyazott szerelmi történeten? No de
ne szaladjunk így előre. Hosszú utat tettünk meg együtt: a könyv és én. Heverészett
mindenütt, az ágy mellett, a táskámban, felrángattam a vonatra munkába menet,
ott volt velem az állásinterjún, mint idegnyugtató és szerencsehozó talizmán, s
miközben a szereplők élete olykor hányattatott fordulatot vett, az én életem is
inkább hasonlított egy rém-hullámvasútra, mint sima víztükörre.
Maga a
történet olyan aprólékos, sűrű szövésű, sallangoktól mentes, tárgyilagos, a
valóságos eseményeket hűen bemutató, hogy csak kis adagokban tudtam
fogyasztani, mert nem mindig volt hozzá lelki erőm, hogy a saját nyomorúságom
mellé, rég letűnt alakok gyötrelmeit is a nyakamba vegyem. Mindazonáltal
hősiesen kitartottam. Körülbelül a zsidó kitelepítéseknél, a koncentrációs
táborokba való elhurcoltatásuknál időztem, amikor az én kötetemet is elhurcolta
valaki. Napokig nem tudtam összerakni, hová szívódhatott fel teljesen
nyomtalanul, végül rájöttem, hogy egy utazás alkalmával a vonaton felejtettem.
Senki sem adta le a MÁV talált tárgyak osztályán, szóval a pillanatnyi
figyelmetlenségem valakinek biztosan örömet okozott. Kedvemet ez sem szegte,
mindenképpen meg akartam tudni, hogyan alakul a szereplők sorsa, így hát
megszereztem e-könyvben, és a karácsonyra kapott új e-olvasómon gyűrtem tovább
az oldalakat.
Kedvelem
a régi történeteket, legyen szó akár híres történelmi alakokról, vagy csupán
hétköznapi emberekről, dédnagyapákról, dédnagyanyákról, a padláson porosodó,
szépia fotókról ránk tekintgető, megkopott egyéniségekről, akiknek egyszerű
élete is lehet felbecsülhetetlen érték, motiváció és útmutatás az újonnan
született generációk számára. Szabó Magda például mesteri a hétköznapi alakok
fennkölt ábrázolásában, a szerteágazó családi szálak, és gubancok
kibogozásában, miközben könnyed kézmozdulatokkal, szinte költői magasságokba
emel szokványos történeteket. Aki arra számít, hogy Szegedy-Maszák Marianne
regényének képében az ő stílusára hajazó finoman átszőtt, irodalmi és történelmi
utalásokkal tarkított elbájoló hangulatú művet fog a kezében tartani, az bizony
csalódni fog.
Ez a
regény amennyire csak a szerzőtől telik tárgyilagos, sokrétű és hiteles információt
tartalmaz, és tulajdonképpen egy történelmi korszakot, egy politikai érát mutat
be a Weiss, a Kornfeld, a Chorin, illetve a Szegedy-Maszák család életén
keresztül, akik a második világháború előtt az ország élén álltak, és
meghatározó szerepet töltöttek be a politikai és a gazdasági életben egyaránt. Itt a történelmi szféra tehát nem csupán holmi
aláfestő zeneként szolgál, mely megteremti a hangulatot két szerelmes
összeborulásához, sokkal inkább Kornfeld Hanna és Szegedy-Maszák Aladár gyöngéd
kapcsolata szolgál nekünk olvasóknak sorvezetőül, hogy eligazodjunk ebben a
cseppet sem könnyen emészthető korszakban, és az ő történetükön keresztül
megértsük azokat a társadalmi változásokat, melyeken az akkori kor embere
keresztülment.
Fel kell
készülni, hogy nagyon tömény történelmi anyagot kapunk a nyakunkba. Látszik,
hogy az írónőnek rengeteg munkája van benne, s ez az epilógusból, illetve a
kötet végén található forrásjegyzékből is kiderül. Hosszú évek kutatómunkáját
öleli fel ez a regény: poros levéltárakban való ődöngéseket, hosszú órákon
keresztül folytatott interjúkat a család még megmaradt tagjaival, családi
levelezések, kivágott cikkek, megőrzött emlékfoszlányok kirakós darabjainak
összekapcsolását. Mindazonáltal, dacára annak, hogy kiváló eredményeket
mutattam fel a történelem tantárgy tanulása során, még soha ilyen jól nem
sikerült megértenem a második világháború körüli és az azt követő időket.
Hallhatunk itt a pókháló hadműveletről, a meghiúsult kiugrási kísérletről, és
fokról-fokra követhetjük végig a demokrácia eltűnését Magyarországon, illetve, hogy
a megmaradt, józan gondolkodású értelmiségi politikusok erőfeszítései ellenére,
hogyan válik ez a kicsi ország a nagyhatalmak játékszerévé. Egyetlen egy történelemkönyv sem magyarázza
el ilyen pontosan és érthetően ezeket a dolgokat.
 | ||
| Budapest, Lánchíd 1945 Forrás |
S mikor
már kezdené megfeküdni a gyomrunkat a politikai szféra, akkor mindig jön egy
olyan vonulat a történetben, amikor közelebbről megszemlélhetjük ennek a családi
dinasztiának a mindennapi életét. A szerző saját szüleinek szerelmi történetén
keresztül, már felnőtt fejjel szülei olyan oldalát ismeri meg, mely egészen
eddig számára is rejtve maradt. Hanna és Aladár kapcsolata példaértékű, éveket
vártak egymásra a politikai helyzet alakulása miatt, két évig egyetlen szót sem
tudtak váltani, mégis kitartottak egymás mellett. Visszafogott levelezéseikből
és találkozásaikból is átsejlik az a fajta mély kötődés, ami az igaz
szerelmesek sajátja. Ugyanakkor a regény utolsó harmadában megmutatkozik az is,
hogy a kiterjedt családi kolónia, nem csak áldás lehet – hiszen ha baj van,
akkor mindig akad egy rokon, aki segíthet –, hanem egyben átok is, ha a fiatal
generációra rátelepszik, és nem hagyja lélegzethez jutni. Végigkísérhetjük,
ahogy Magyarországról indulva, a koncentrációs táboron és Portugálián, Svájcon
keresztül, egészen Amerikáig ér a sorsuk, s legutolsó megmérettetésként az
emigráció nehézségeivel kell megküzdeniük, mely szándékaik ellenére végül
élethosszig tart.
Egy
szónak is száz a vége, nehéz feladat egy ilyen volumenű műről frappáns
összefoglalót írni, így aki kedvet kapott hozzá, vegye kézbe, és lépjen be a
Patterson utcai ház ajtaján. A szerzővel karöltve, szobáról-szobáról járva,
révedjen vissza a múlt századi Magyarország történetébe, ahol a macskaköves
utcákon ugyanúgy szorgos cipősarkak siettek a dolguk felé, politikusok és
diplomaták vívták szócsatáikat, miközben a fronton a katonák vérre menő
küzdelmet folytattak. Mindeközben olyan volt Budapest a többi háborúban
résztvevő országhoz képest, mint valami nyugalmas buborék, mely lassacskán két
tűz köré szorul, s előbb-utóbb kipukkad. Ebben a buborékban azonban benne élt
egy Kornfeld Hanna nevezetű hölgy és egy Szegedy-Maszák Aladár nevezetű
úriember, akik életüket egymás kezébe helyezvén folyvást bíztak egy szebb jövő
ígéretében, mely más lesz, mint amilyen a tegnap volt.
A könyvismertető az Ekultúra oldalán is megjelent.
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2014
Fordító: Rakovszky Zsuzsa
Kategória: életrajzok,
visszaemlékezések
Eredeti cím: I kiss your hands many
times: hearts, souls and wars in Hungary
Oldalszám: 500
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése