2012. szeptember 14.

Svéd tájakon gyöngyszemre akadtam



Már egy ideje itt lapult a gépemen az első 140 oldal. Bokros teendőim közepette mindig halogatnom kellett az elolvasását, mert azt viszont nem szeretem, ha valamit hetvenhétmillió apró kis szösszenet időkben tudok magamévá tenni, miközben folyton megzavar valami. Kivártam hát a megfelelő pillanatot, ami ezen a hétvégén érkezett el.
Éjszaka, csönd, hűvös őszi levegő árad be az ablakon, mindenki más alszik, csak 1-2 sziréna vijjogása töri meg a békés hangulatot, miközben én a Kör trilógia bevezető sorait ízlelgetem. Ritkán van olyan különleges élményben részem, amikor már a legelején megnyer magának az olvasnivaló, belebújik a lelkembe és lassan kényelembe helyezi magát. Itt még nincs hívogató borító, nincs kézzelfogható jelenés, csak a sok fekete betűhalmaz egy kis képernyőn. Egyértelmű, hogy a tartalom az, ami vonz, de nagyon.
Olyan, mint amikor felütünk egy doboz különlegesen finom csokoládét, nagy gonddal mérlegelünk, melyik bonbont kapjuk be elsőként, de valahol tudjuk, hogy egészen mindegy, mert az összes észbontóan finom lehet.
Lehet, sokan úgy gondolják, hogy ebben a fantasztikus elemeket, különleges lényeket, teremtményeket felvonultató olvasztótégelyben már nem lehet új a nap alatt. Boszorkányok? Ugyanmár! – legyintenénk rögtön, de ne tegyük, mert később megbánnánk, úgy hiszem.
Svédország számomra valami misztikus hely a földtekén. Bizonyos helyeken sokáig van sötét, nekik a 20 fok már kánikula, miközben mi egy enyhébb 25 fokban is képesek vagyunk vacogni. Néhol a napközbeni világos és sötét órák száma is merőben más arányú, mint itt Európa közepén, és van olyan város, ahol egész évben karácsony van, a sötétség és a fények miatt. Ezért ha misztikumról, boszorkányokról, legendákról, rejtélyekről és különös esetekről olvasunk a fülszövegben, akkor kéretik nem megijedni, mert egy kósza megérzés azt súgja, nem az amerikai klisék elpuffogtatásáról lesz szó.
Amit én olvastam, az még egy szerkesztetlen, szinte nyers szöveg, de már ebből is kitűnt számomra az írói zsenialitás. Szinte egy tollvonás nélkül teremtik meg a hangulatot, fél szavakkal elérik, hogy egész sor dolgot magad elé tudj képzelni, miközben szép lassan barátságossá teszik számunkra a környezetet. Szinte otthon érezzük magunkat olvasás közben és a kíváncsiság feltámad bennünk a szunnyadó homályból.
Két aranyos idézetet is kiemeltem, amikből árad a szeretet és teljesen valóságossá teszi számunkra a helyszínt, életet lehel a szereplőkbe, akik nem csupán papírra hányt nevek, és nem kizárólag a nevük egzotikus, hanem az egyéniségük is figyelemre méltó.

„Fogja a ruháit, és kilép a folyosóra. A szülei hálószobájának ajtaja csukva, a fürdőszobában a papája borotvája kis víztócsában fekszik a mosdókagyló szélén. Minoo arra gondol, hogy már valószínűleg elment itthonról. A mamája törülközője nyirkos, biztos felkelt már, pedig ma szabadnapos.”

„A dohányzóasztalon egy pizzás karton és néhány sörös doboz hever. Frasse, a németjuhász a padlón szundít egy napfolt közepén.”

Lehetne ennél aranyosabban, hívogatóbban írni egy sima alvó ebről? Ezek azok az apró integetések, kacsintások a szövegben, amik engem elvarázsoltak. Továbbá, mivel párhuzamosan látjuk a történéseket több szereplő szemén keresztül, ilyenkor fogas kérdés, hogy mennyire tudjuk megjegyezni őket, társítani hozzájuk egy identitást, egy személyiséget, valamit. Anélkül, hogy bő lére eresztett leírásokkal fárasztanának minket a szerzők, mégis mindenki a helyére kerül. S ha rágondolunk a nevekre, ujjainkon számolgatva, hogy mindenki megvan-e, rögtön beugrik hozzájuk egy vázlatos kép, egy érzés, egy hangulat.
Ezért van az, hogy bár utálom a hideget, a borzongatós ködös reggeleket, ahogy szép lassan átcsúszunk októberből novemberbe, mégis epedve várom ezt az időszakot, mert akkor végre teljes valójában kezembe foghatom ezt a remekbeszabott regényt és a fennmaradó közel 400 oldal bebizonyíthatja számomra, hogy minden itt leírt reménykedésem igaznak bizonyult.

A kötet a Geopen Kiadó gondozásában kerül megjelenésre.

Füleld le, miről szól:

Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott lányt találnak a suli egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra a túléléshez. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.
A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…
Kiállhatatlan szülők, iskolai gondok, barátság, szerelem, varázslat és halál tölti be az ifjúsági regénytrilógia első kötetének lapjait.

Megjegyzés: szerintem egyébként igaziból a halott diák, fiú, mert Eliasnak hívják és több utalásból is úgy tűnt, hogy ő fiú

Várható megjelenés 2012. október 25.

Az eredeti trailer:


A magyar díjnyertes változat:



A facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/anariamatthewsblog nyomj egy lájkot, ha szereted a blogot, vagy szeretnél még kényelmesebben értesülni az új bejegyzéseimről! :)

2 megjegyzés:

  1. Fülszöveg alapján nálam ez nem kerülne fel a kivilistára. :( De majd figyelem a véleményeket róla.

    VálaszTörlés
  2. Nos igen, de én ugye beleolvastam és a belbecs eddig tetszett, szóval biztos hogy elolvasom és fogok még írni róla, hátha a következő írásom végleg megnyeri a hozzád hasonló szkeptikusokat ;)))

    VálaszTörlés