Maria Murnane - Papíron Príma

Fülszöveg

Waverly Bryson a húszas évei végén járó sikeres fiatal nő, akinek majdnem mindene megvan: álomállás a sportpíár területén, két igazi barátnő, és egy bár, ahol mindenki ismeri. Ami hiányzik viszont: egy jegygyűrű. Miután azonban faképnél hagyják az oltáránál, már nem is hiányzik neki annyira.
Nem mellesleg rengeteg dolog köti le szabad vegyértékeit: távol élő kissé problémás papája, új munkahelyi riválisa, és a szűnni nem akaró félelem, hogy az élete nem úgy alakul majd, ahogy ő tervezte…, vagy ahogy kellene. Hogy megőrizze humorérzékét, Waverly édes-keserű, a szingli életet kifigurázó, vicces „Édesem-üzenetek” írogatásába kezd, melyből reményei szerint egy nap talán képeslapsorozat születhet. Amint Waverly visszabotorkál a randik porondjára (kalandorok és farmersortosok kíméljék!), magán- és szakmai élete majdnem összecsattan. A „Papíron príma” finoman emlékezteti az Olvasót, hogy mindenkinek beeshet egy rosszul sikerült randi (vagy akár egy tucat), és hogy mindannyiunknak szüksége van egy jó barátra, aki megnyugtat: „Édesem, nem vagy egyedül.”

Kapcsolatom a könyvvel

Az úgy volt, hogy tulajdonképpen egészen mást kezdtem el olvasni a Cor Leonis Kiadótól. Éppen Diana Peterfreundtól az Ébredj velünk című könyvet bújtam, amit egy játékban nyertem, ám az utolsó pár oldal teljesen olvashatatlan volt, mivel a nyomdahiba miatt egymásra nyomtattak két fejezetet. Olyanok voltak az oldalak, mint valami zizzent hangyaboly. Teljességgel kibogozhatatlanok. Ám a kiadó nagyon kedvesen megígérte, hogy kicseréli nekem a könyvet egy kifogástalan példányra, ha tiszteletemet teszem a zsidófesztiválon felállított standjukon.

Felkerekedtem hát, mint a mesékben a legkisebb királyfi, miközben elhitettem magammal, hogy le tudom győzni a háromfejű sárkányt, vagyis, hogy nem vásárolok egyetlen egy szál könyvet sem. Felhappolom eme remeket, és iszkiri haza. Köd előttem köd utánam. Igen ám, de ott kuksolt ez a színes, szemet gyönyörködtető, karcsú kis csoda. Rögtön a kezembe simult, a fülszöveg is tetszett, mondhatnám, hogy megvett kilóra. Olyan ez, mint másnak a leértékelt cipő. Befektetés. Méghozzá szellemi befektetés. Alig vártam, hogy megtudjam, vajon a szép külső mögött, milyen belbecs rejtőzik. Nos, nem kellett csalódnom.

Gondolatok a könyvről

Mostanában az agykapacitásom legnagyobb részét komoly kérdések, problémák kötik le, ezért szinte szomjazom a habkönnyű, magával ragadó, pozitív kicsengésű történeteket. Lehet, hogy az én lemerült aksimat ezek töltik fel, mindenesetre nincsenek véletlenek, mert nekem éppen erre a könyvre volt szükségem. Megvidámította a napjaimat, amikor olvastam.

Itt van például ez a Waverly Bryson, akinek elég menő állása van, a szupermenő San Fransiscoban lakik, és éppen készül hozzámenni egy menő ügyvédhez, aki a társadalmi ranglétrán igen csak előkelő helyet foglal el. Kell ennél több? Ám mindez csak papíron príma, mert Aaron ráébred, hogy elhamarkodták a döntést, és még az ásó, kapa, nagyharang előtt kisétál Waverly életéből.

„Nem egészen olyan benyomást keltesz, mint amilyet szeretnél?

Édesem, az egyetlen benyomás, ami miatt aggódnod kell, az az, amit a díványon hagysz. Ha túl mély, gyakrabban kellene felkelned róla.”

Szerintem minden nő - aki még keresi az igazit, azt a társat, akivel el tudja képzelni az életet – azonosulni tud Waverly kétségeivel, vívódásával, a sohanemtalálokrá pánikrohamaival, illetve a béka feneke alá csúszott önértékelésével. Nagyon kedveltem a karakterét, olyan igazi bolondos, tökéletlenül tökéletes virágszál, aki más szemüvegen keresztül szemléli a világot, és emiatt úgy érzi nem normális, pedig éppen ettől válik egyéniséggé. Fogalma sincs róla, hogy a csetlései-botlásai bizony megremegtethetik a megfelelő férfiszíveket, és hogy éppen ennek köszönheti majd, hogy mégis csak helyes vágányra terelődik az élete.

„Eltűnődsz néha azon, hogy mit is akarsz az élettől?

Édesem, én egyelőre azon tűnődöm, hogy mit akarjak ebédre.”

Waverly két barátnője, McKenna és Andie is nagyon eleven karakterek. McKenna az elkötelezett nő, aki nemsokára férjhez megy, mégsem csavarodott be, és nem határolódott el örök szingli barátnőitől. Andie pedig igazi carpe diem csajszi, aki nem aggódja agyon az életet, egyszerűen csak élvezi. Szerettem a közös jeleneteiket, amikor kitárgyalták a világ dolgait, és még a legcikibb helyzeteket is a lehető legtermészetesebb módon kezelték. Olyan témákat is kifejtenek egymás között, amire sokan kíváncsiak vagyunk, de néha még a legjobb barátaink előtt sem merünk előhozakodni velük. Nos, ezek a lányok nem szívbajosak, bizony megtárgyalják még azt is, mennyire ciki, ha az éppen aktuális adonisz szellent a randin. Bevallom őszintén ezeknél a részeknél hangosan kacagtam, és ebben még a vonaton mellettem tartózkodó vadidegen emberek sem gátoltak meg.

Lépten-nyomon előbukkannak ebben a regényben érdekes mellékszereplők, akik finoman fűszerezik az eseményeket, mégsem válik nyomottá, vagy nehézkessé a történet. Igaz eleinte kicsit sok volt a név, mivel Waverly a foglalkozásából kifolyólag rengeteg emberrel kerül kapcsolatba, ám az igazán fontos szereplők mindig rendelkeztek valami markáns megkülönböztető jeggyel. Ez mutatja igazán egy író zsenialitását, mivel ebben a regényben egyik szereplő sem volt agyonjellemezve, túllihegve, mégis mindegyikük egyedi, lélegző valakivé válik a szemünkben és nem okoz gondot a megkülönböztetésük sem. Az én kedvencem Scotty volt, a meleg riporter. Itt-ott felbukkan, alakít ezt-azt, majd újra eltűnik, de még így is érzékelhető, hogy sziporkázó egyéniség, tele van energiával, aki Waverly mellett, minket is felráz a tespedtségből.

Az édesem üzenetekről pedig annyit, hogy szerintem zseniálisak. Amennyire ironikusak és viccesek, tulajdonképpen annyi igazság is van bennük. Kicsit olyan, mint valami pszichológiai módszer: segít átkeretezni a rossz gondolatokat, és még a hangulatunkat is feldobja.

„Te is érezted már azt, hogy semmit nem tudsz?

Édesem, gratulálok! Most legalább ezt már tudod.”

Szóval igazi svédasztalt kapunk és kedvünkre csipegethetünk, mert van itt minden: kapcsolati válság, szülő-gyerek konfliktus, útkeresés, önmegvalósítás, triumvirátus, versengés, utazás, cseppnyi romantika. Erről a regényről igazán híven vall a borítója, mert sokrétű, sokszínű, magába sűrít ezerféle dolgot, mint maga a való élet, mégis habkönnyű, akár egy tollpihe. Külön kedvemre való, hogy a szingliségnek egy reálisabb oldalát mutatja, szóval nem kell megbuggyannunk, mint Bridget Jonesnak és nem kell mindig úgy kinéznünk, mintha skatulyából léptünk volna elő (Sex és New York), ahhoz, hogy egyenesbe hozzuk az életünket. Piros pont azért, mert nem a Hogyan fogjak magamnak megfelelő férfit, mielőtt megcsúnyulok szisztémát követte a cselekményfolyam, hanem egy reális útkeresést mutat be, valamint a fő igazságot, miszerint: nekünk kell magunkat boldoggá tenni, nem pedig mástól várni ugyanezt.

Karcsú kinézete ellenére ez a kötet egy tartalmas történetet rejt, mégsem fekszi meg a gyomrod. Édesem, láss hozzá az olvasáshoz, és ne mondd, hogy nincs időd, hidd el a mosogatnivaló nem szalad sehová ;)

A facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/anariamatthewsblog nyomj egy lájkot, ha szereted a blogot, vagy szeretnél még kényelmesebben értesülni az új bejegyzéseimről! :)

Kiadó: Cor Leonis

Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 306

Eredeti cím: Perfect on Paper

ISBN: 9789638889126