Fülszöveg
Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek
be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos:
a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele
is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó
közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak
kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás).
Ám a 12/b., mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent
megtesznek azért, hogy az utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak
önmaguk, de a Szent Johanna gimi összes tanára és diákja számára is…
Gondolatok a könyvről
Az a szerencsém, hogy
eléggé lefoglalt a két intenzív nyári nyelvtanfolyam, így nem sok időm volt
unatkozni, vagy éppen lerágni a körmöm, hogy mikor lesz már következő szjg
kötet. Végül aztán a facebook-on csak utolért a beharangozó, vártuk a borítót,
aztán a fülszöveget, aztán a részletet. Bevallom engem a részlet egyáltalán nem
győzött meg, kicsit elkámpicsorodtam, mert sikerült az illetékeseknek a
legsemmitmondóbb, legunalmasabb két oldalt közölni, és féltem, hogy csalódni
fogok. Szerencsére nem így történt.
Olyannyira sikerült
beszippantania a regénynek, hogy teljesen úgy érzem magam, mint Reni, vagyis,
hogy most éppen ez a kedvenc könyvem, mert csak most fejeztem be. Hajnalig fent
voltam, mert képtelen voltam elaludni anélkül, hogy tudnám, hogyan végződik.
Utána meg azért volt nyűgös az elalvás, ahogy végződött.
Megkezdődött az utolsó
tanév a Szent Johannában. Zsolti most már egészen biztosan nem téved, hiszen
tényleg végzős lett a kis csapat. S bár a 12. b. osztály fő profilja mindig is
a komolytalankodás és a lazaság volt, most mégis komoly dolgokkal kell
szembenézniük. Többek között el kell dönteniük, hogy milyen irányba szeretnék
tovább terelni az életüket, ami bizony kemény dió. Honnan tudhatná egy 17 éves,
aki már nem gyerek, de még nem is felnőtt, hogy mit szeretne az élettől? Mivé
váljon? Legyen tűzoltó, vagy katona, netán vadakat terelő juhász? : ) Ráadásul,
ha sikerül végre megszülni a döntést, akkor nagyon keményen kell dolgozni
azért, hogy minden összejöjjön, miközben ezermillió akadállyal és
kisebb-nagyobb bosszúságokkal kell szembenézni.
Ez bizony még ezt a
híresen hírhedt bandát is megviseli. Kinga szokás szerint száz százalékig
biztos abban, amit csinál, mindenre kész terve van, és fel nem foghatja, mit bénáznak
a többiek. Például Reni, aki már megint kiakasztja saját magát, ezen kattog,
miközben végig az orra előtt van a lényeg.
– Nagyon tévedsz, hogy
ha azt hiszed, csak mert Zsolti a barátom, nem sorolom a hülyék közé.
Köztudott, hogy ő a „főhülye”. Ennek semmi köze a kapcsolatunkhoz. Ez tény.
Azt kell, hogy mondjam,
most tényleg érzékelhető karakterfejlődés történt a regényben. Igaz, hogy Reni
most is görcsöl mindenfélén, de nem annyit, mint korábban, sokkal lazább,
kiegyensúlyozottabb és boldogabb, mint régebben. Nyilván ehhez Corteznek is sok
köze van, aki maga a kiegyensúlyozottság mintaképe. Szerintem érzékelhető az
egy év előny, amivel bír, mert minden témához sokkal érettebben közelít. Bár
minden kamaszlánynak ilyen első szerelem és barát jutna, mint Cortez, mert
mellette tényleg csak fejlődni lehet. Végre az ő titokzatos érzelmi világát is
jobban megismerhetjük és megkapjuk a választ arra is, vajon Mr. Népszerű mióta
táplál gyengéd érzelmeket Miss Könyvmoly iránt. Tisztára bezsongtam ezektől az
apró utalásoktól, lépten-nyomon megmosolyogtattak. Az évekig tartó huzavona
után Reni és Cortez egyensúlyra leltek egymásban, és igazán kedvemre való volt,
hogy egy-egy jelenetben beleláthattunk a kapcsolatuk igazi mélységeibe.
Aztán ott van még ugye
Ricsi és Virág, akiktől megszoktuk, hogy oké együtt vannak, oké bolondosak, de
most, mintha hozzájuk is közelebb kerülnénk. Ricsi amellett, hogy mindenkit
szétütne, ebben a kötetben kinyilatkoztatja, hogy pontosan miért is szereti
Virágot. Természetesen mindezt a saját kis gyagyóca stílusában teszi, de lehet
olvadozni, somolyogni, sóhajtozni.
Pedzegették,
pedzegették, hogy egy páros szakítani fog, és ez valóban így is van, de nem
olyan drámai ám a helyzet, kis gondolkodás után könnyűszerrel kitalálható.
Ugyanakkor, hogy ne unatkozzunk, ha jól kinyitjuk a figyelő radarjainkat, akkor
a szemünk előtt, csendben settenkedve, titokban lopakodva kibontakozik egy új
szerelem. Akarom mondani kettő. Jól kell ám figyelni, mert rettentő alattomos
és egyszer csak ott van, mi meg tátjuk a szánkat, hogy jééééé azta, hűűűűű, tök
jóóóó.
A kedvenc momentumaim
között mégis a legelőkelőbb helyet Gábor foglalja el. Gábor végre megszólal, és
nem tőmondatokban beszél, hanem kommunikál is másokkal. Nem csak le van írva,
hogy Gábor beszél, hanem tééényleg beszél, és kiderül, hogy ő is szuper jó fej,
nem véletlenül jár ebbe az osztályba. Régóta reménykedtem benne, hogy majd kezd
vele valamit az írónő és lám kezdett, de még milyen jó kezdeményezés ez.
Szerintem Laura nagyon
jól megragadta a végzős év velejét, amikor az embert hirtelen temérdek dolog
kezdi el egyszerre nyomasztani. Nap, mint nap a diák szemére hányják a
kötelességeit, unalomig ismétlik az érettségi közeledtét és sokszor a tanárok
elfelejtik motiválni a gyerekeket. Bennem is rengeteg emléket előhívott ez a
történet, szinte újra 17 évesnek éreztem magam, mintha az egész világ súlya az
én vállaimon nyugodna.
Az osztály még közelebb
kerül egymáshoz ebben a kötetben, negyedik év vége felé közeledve egy nagycsaládot
alkotnak, amiben mindenki elfér, még egy-két külsőst is befogadnak, ami nagy
szó a kezdetekhez képest. A sok stresszelnivaló, valamint az egyre
valóságosabbá váló elszakadás rémképe mellett, ebben a kötetben volt eddig a
legtöbb vicces helyzetkomikum, poén, nevetséges szituáció. Szinte minden ötödik
oldalon hangosan felnevettem valamiért. Persze szokás szerint Zsolti viszi a
prímet, megtalálta a saját hangját és csak úgy sziporkázik és ontja a
viccesebbnél viccesebb poénokat. Ha másért nem is, de a Zsolti kontra Máday
párharcért már érdemes végigolvasni a kötetet.
– Mi van Kingával?
Tiszta idegbeteg – szólt oda Ricsi, akinek Kinga arrébb rúgta a gitártartó
állványát.
– Berágott rám, mert nem
tudtam, hogy mindig állatorvosnak készült.
– Mi? – röhögött fel
Zsolti – Mit akar meggyógyítani, lótetűt? Muhahaha.
Lehet, hogy sokan úgy
találják majd, hogy na, megint nem történik semmi eget rengető, de szerintem
igenis mozgalmasabb kötet ez az előzőnél. Bár a legtöbb csavar kiszámítható és a
gyakorlott olvasók és összeesküvés-elmélet kiagyalók hamar kitalálják, de mégis
elszórakoztat bennünket az események alakulása. Még az olyan dolgok felett is
sikerült elsiklanom, hogy Cortezre még mindig nem sikerült más jelzőt
kitalálni, mint hogy a homlokába hulló fekete hajtincs alól kikandikáló szemei
mennyire kékek. Netán, hogy még mindig tudtunkra van adva, mikor mit eszik Reni
és Virág.
Nagyon erős a regény hangulati
töltete, ez a rész megint húz magával minket, ha lehet még mélyebb,
nosztalgikusabb érzéseket ébreszt bennünk, mint eddig bármikor. Hiszen mindenki
a szívünkhöz nőtt, mi is tizenkettő b-sek lettünk újra, menekülünk Máday elől,
nyögünk az órákon, nincs kedvünk tételt kidolgozni, folyton próbáljuk a
keringőt, mind a két bal lábunkkal, na és persze szerelmesek vagyunk ezerrel és
nem akarunk elválni egymástól.
Én sem akartam elválni a
regénytől, mégis hamar véget ért, na, de milyen véget??? Hogy is lehet ezzel
várni fél évet? Ide nekem az oroszlánt, vagyis a nyolcadik kötetet, de azonnal!
Valóra válnak-e a reményeink? Ezt csak a következő és egyben a legutolsó
kötetből fogjuk megtudni, amikor a 12 b-nek utoljára csengetnek. Ajj már….
A facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/anariamatthewsblog nyomj egy lájkot, ha szereted a blogot, vagy szeretnél még kényelmesebben értesülni az új bejegyzéseimről! :)
Kiadó: Ciceró
Kiadás: 2012
Oldalszám: 544
Nyelv: magyar
ISBN:9789635397907
Jó láttam, hogy nem láttam a molyos értékelésed??? :)))
VálaszTörlésigen, mert oda még nem volt erőm beszúrni valamit :)
VálaszTörléshello. nagyon tetszik a blogod de itt most valamit muszáj leszólnom: cortezre nincs jobb jelző annál h feketehajú, kékszemű srác??? :o konkrétan, úgy 3 oldalanként ömleng róla egy kicsit reni, meg amúgy is... ő annál sokkal, sokkal több <3
VálaszTörlésKedves Névtelen:) Örülök hogy tetszik a blogom, én is szeretek ide írni. Nos igen én is ezen akadtam fel párszor, mint azt meg is említettem,csak ebben a részben elsodortak más események. De ja ezt én is nehezményezem..Cortez ennél sokkal összetettebb figura, de hát ilyenek a kamasznaplók =)
VálaszTörlés