Andrew Gross: Ahogy vesszük

Fülszöveg

A connecticuti Greenwich elegáns elővárosában egy ártatlan járókelő életét követelő autós lövöldözés kelt döbbenetet. Ty Hauck nyomozó beleveti magát az ügybe, amely először alvilági leszámolásnak tűnik. A szálak aztán egy játékterembe vezetnek, ahol a háttérben nagyon piszkos játszmák is folynak.

Nemsokára feltűnik egy éppen új életet kezdő, csinos, fiatal vendéglős, Annie Fletcher, aki szemtanúja lesz valaminek, amit nem kellett volna észrevennie… A nyomozó pillanatokon belül egy akkora szélvihar kellős közepén találja magát, amekkorára ő maga sem számított. Kiderül, hogy Greenwich jó néhány, köztiszteletben álló, gazdag és befolyásos polgára nyakig benne van a határokon is túlnyúló piszkos ügyekben. Érdemes-e, szabad-e tovább nyomozni, ha magának Haucknak a családtagjait is veszélyezteti?

Amerikában külön műfajként tartják számon a szereplők pszichológiai feszültségére alapozó krimit, a suspense-t, s ennek egyik mestere Andrew Gross, aki a New York Times sikerlistájára már több regényével is felkerült. Az 1952-ben New Yorkban született írót a magyar olvasó a Kék zóna és a Sötét idők című thrillerből ismerheti.

Gondolatok a könyvről

Forrás: http://blackjackcard.co.uk/

Kikeveredvén egy kicsit a misztikus fantasyk és ifjúsági regények erdejéből, egy kis időre most más vizekre eveztem. Ezúttal egy bűnügyi regényt kaparintottam a mancsomba, melyet a Geopen Kiadó ajánlott igen jó szívvel. Szeretem a jó krimiket, és mivel ezen a téren le vagyok maradva – legalább is, ami a könyves formájukat illeti – ezért úgy döntöttem belevágok.

A tévécsatornák ontják magukból a krimisorozatokat mindenféle formában. Van, ahol olyan régimódi nagy koponyák szórakoztatnak minket, mint például Columbo hadnagy, Miss Marple vagy Poirot, akik még mindenféle szuperszonikus kütyük nélkül, pusztán éles eszükkel és kiváló logikai képességeikkel göngyölítik fel az ügyeket. Máshol pedig pörög a cselekmény ezerrel, az ember csak kapkodja a fejét. Nehéz tehát ebben a műfajban újat mondani, mind a filmvásznon és a könyvek lapjain egyaránt, mert már annyiféle és oly sokféleképpen elmesélt csavaros történetet láthattunk, hallhattunk, hogy csuda.

Számomra ez a könyv egyesítette magában az írott szó, valamint a mozivászon mágikus erejét. Regény létéből kiindulva, sok olyan részletet, mozzanatot követhetünk nyomon, amire egy filmben nincs idő, viszont mindez szinte képszerűen van ábrázolva, fordulatos, akár egy akciódús film, vagy sorozatepizód.

A kötet egy Ty Hauck nevű nyomozóhoz fűződő regénysorozat második része. Kezdetben aggódtam, hogy nem fogok érteni bizonyos utalásokat, mivel nem olvastam az első részt, de ez a félelmem hamar szertefoszlott. Az író gondolt a hozzám hasonló könyvmolyokra, és kellően informatív, ám cseppet sem terjengős részletekben adagolta számomra mindazt az információt, amit már tudnom kéne, de a fent említett okoknál fogva mégsem tudok.

Forrás: weheartit.com

Ebben a kötetben Hauck nyomozó maga is részesévé válik a szövevényes nyomozást kirobbantó nyitánynak. Éppen egy benzinkúton vásárolgat kamasz lányával, amikor egy furgonból kihajolva egy hispánó suhanc géppuskával szitává lövi a benzinkutat. Az áldozat nem egyszerű hétköznapi ember, hanem egy köztiszteletben álló államügyész. A lavina tehát elindul, s útja során sok mindent és mindenkit maga alá temet.

A nyomozás egy kész rejtélygubanc, mert amikor már azt hinné az ember, hogy tudja, miről van szó, akkor egy jól irányzott csavar, és máris visszacsúszik oda, hogy halvány fogalma sincs róla, mi a fittyfene folyik itt. Mindig új és új emberek csöppennek bele az események sodrásába, egyre bővül a paletta. Egy ideig kicsit darabosnak érezhetjük az új alakok felbukkanását, a jeleneteknek szinte semmi közük egymáshoz, ám ahogyan a hurok egyre inkább szorul, ezek a szituációk, mozzanatok is összefonódnak, elkezdenek mintába rendeződni, de mégis egy jó darabig az embernek fogalma sincs mi fog kisülni mindebből. Ehhez kapcsolódik az is, hogy engem mindig megijeszt a töméntelen új név áradása, és szorongok olvasás közben, mert félek, hogy nem bírom befogadni őket. Szerencsére itt a legtöbb karakter, aki szerepet kapott, valamilyen módon egyedivé válik, mindig akad egy-egy apró mozzanat, ami segít az emlékezésben, így térben és időben is el tudjuk őket helyezni.

Amit igazán kedveltem a könyvben, az, hogy nem csupán a nyomozási szálra fekszik rá az író, nem ez az egyetlen, amivel a figyelmünket próbálja lekötni. Apró utalásokat, adalékokat is beletesz a szereplők magánéletére vonatkozóan. Számomra ettől sokkal személyesebbé válik egy-egy karakter. Hauck nyomozó nem csupán egy öltönyös fakabát, hanem apa, volt-férj, áldozat, főnök, barát, testvér, szerető. Eleget tudunk róla ahhoz, hogy kötődni lehessen hozzá, ám ezek a részletek mégsem válnak terjengőssé, nem szaporítják feleslegesen az oldalak számát, mégis valami apró pluszt adnak a történethez, amire igenis szükség van.

Forrás: weheartit.com

Maga a rejtély pedig olyan, mint amikor beledobunk egy kis kavicsot a tóba, ám egyre nagyobb és nagyobb hullámokat kavar, egyre messzebbre érnek a koncentrikus körök a vízben. Amolyan igazi, amerikai stílusú összeesküvés elmélet: egy csipetnyi csalás, egy adagnyi politika, egy uncia nyereségvágy, sok pénz, mérhetetlen hatalomvágy.

Mint már említettem, személyes vonatkozásokat, belső vívódásokat, kapcsolati szálakat is találunk a regényben, melyek megtörik egy kicsit a nyomozás olykor monotonnak tűnő folyamatát. Nem minden a hajszáról és a szálak felgöngyölítéséről szól, és ezt nagyon kedveltem a történetben.

A lelepleződés lassú hullámokban érkezik, én mégis úgy éreztem, egy kicsit korán elsütötte az író a csattanót, mintha idő előtt kiszökött volna a lufiból a levegő. Lehet persze, hogy csak én vagyok ilyen: hozzászoktam az utolsó oldalakig terjedő és felhalmozódó feszültséghez, ami a végén robban egy nagyot. Itt inkább a lassú víz, partot mos verzióról beszélhetünk. Ekkor konstatáltam, hogy még mindig van hátra több mint tíz oldal, és el nem tudtam képzelni mi jöhet még.

Kellemes meglepetésként ért, hogy az író szépen eldolgozta a szálakat, megmutatta milyen az élet egy ügy megoldása után. A filmekben hamar bedobják a stáblistát, miközben mi még mindig agyalunk, nézünk ki a fejünkből és próbáljuk feldolgozni, hogy na, akkor hogy is volt? Itt azonban volt idő a levezetésre, a feldolgozásra, és egy kicsit betekinthetünk abba, hogyan tovább.

Fél téglányi mérete miatt leginkább otthon, ágyban, párnák közt olvastam, tehát nem éppen az az ideális utazókönyv, de külön ki kell emelnem, hogy a puha kötés ellenére, rendkívül jó minőségű lapokból áll, nem törik, nem deformálódik, jó érzés kézbe venni. A borító számomra kicsit kaotikus. Észrevettétek, hogy a legtöbb krimi, vagy thriller borítója nem olyan részletgazdag, mint a más típusú regényeké? Plusz állandóan azok az óriási betűk…no, de nem lehet minden fenékig tejfel, és különben is: a belbecs számít, nem a külcsín.

Kedves Olvasó, ha kedved támadt, egy kis könnyed kikapcsolódásra, és szereted a nyomozós történeteket, megspékelve valamiféle egyedi fűszerrel, akkor ne habozz, látogass el a Geopen Kiadó honlapjára és szerezz magadnak te is egy példányt! Sikeres nyomozást kívánok!

A facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/anariamatthewsblog nyomj egy lájkot, ha szereted a blogot, vagy szeretnél még kényelmesebben értesülni az új bejegyzéseimről! :)

Kiadó: Geopen

Oldalszám: 378

Eredeti cím: Don’t Look Twice

Fordító: Kállai Tibor

ISBN:9789639973725