John Grisham: Theodore Boone 3. - A vádlott

Fülszöveg

Theodore Boone nagy nagy bajban van. Miközben Strattenburg város polgárai a hírhedt vádlott, Pete Duffy gyilkossági ügyének új tárgyalására várnak, a kölyökügyvédnek a saját problémáival kell megbirkóznia. Rablás történt, és Theo a vádlott.
A jó híre forog kockán, s miközben gyűlnek ellene a terhelő bizonyítékok, egyre több veszélyes fenyegetést kap. Theo bármit megtesz, hogy bizonyítsa az ártatlanságát, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy meg kell szegnie bizonyos szabályokat.

Kapcsolatom a könyvvel

Még néhány hete, amikor a Geopen Kiadó irodájában lézengtem és felhappoltam a saját Kör példányomat, akkor akadt meg a szemem egy nagy csomag, frissen a nyomdából érkezett könyvkupacon. Nyújtogattam is a nyakam, hogy milyen regény lapulhat többedmagával a fólia alatt. Végül kezembe foghattam az egyiket. Nem csoda, hogy vonzotta a tekintetem, mert ez a piros-sárga-szürkéskék színösszeállítás igen csak vidám és figyelemfelkeltő. Pontosan olyan, amilyennek egy fiataloknak szóló könyvnek lennie kell.

Gondolatok a könyvről

Forrás: weheartit.com

Sohasem olvastam még John Grishamet, de annyit tudok, hogy ő a jogi krimik és regények egyik koronázatlan királya. Ilyenkor rögtön bevillan az ember fejébe valami irodaféleség, meg öltönyök, akták, törvénytervezetek, paragrafusok, szakkifejezések. Egyszóval aktiválódik egy sztereotípia, egy séma, ami mentén körülbelül behatároljuk, milyen típusú regényeket is írhat ő. Én is így voltam vele.

Éppen ezért őszintén meglepődtem, hogy jelen kötet bizony ifjúsági regény és a fiatalabb korosztályt igyekszik megcélozni. Az volt az érzésem, hogy ebből vagy valami nagyon jó sül ki, vagy pedig teljes katasztrófa az egész, mert nagyon nehéz az írói vénát különböző területeken ugyanolyan jól működtetni. Szerencsére az előbbi vált valóra.

Ez a történet szintén egy lazán kapcsolódó regényfolyam harmadik része. Mindegyik kötet más kalandokat beszél el, ezért nem okozott gondot, hogy az első kettőt még nem olvastam. A kapcsolódási pontot a kötetek között Theodore Boone és családja jelenti.

Theodore nyolcadik osztályos tanuló, egyedüli gyermek, és kicsit talán komolyabb is, mint a kortársai. Szülei mindketten ügyvédek, bár eltérő területeken praktizálnak, így Theodore mondhatni már az anyatejjel szívta magába a paragrafusok és törvények iránti szenvedélyt, valamint a kitűnő érvelési és következtetési képességeket. Testvér híján leghívebb pajtása egy Prókátor nevezetű eb, aki lelkes farokcsóválgatás közepette kíséri el Theót mindenhova, ahová csak kutyák betehetik a lábukat. Akarom mondani a tappancsukat.

Forrás: http://www.parducradio.com

Theodore eddig – amennyire tudom – mások ügyeit segített megoldani, kibogozni a csomókat, nyomra bukkanni ott, ahol még a felnőttek is gondolkodóba estek. Ám most valaki gonosz és alattomos módon őt magát hálózta be, és igyekszik minél nagyobb slamasztikába keverni Theót. Ebben a kötetben végigkövethetjük, ahogy Theó megpróbál rájönni ki és miért akar ártani neki, s vajon hogyan tudná elkapni a tettest, mielőtt még őt vonják felelősségre olyan vétségek miatt, amiket el sem követett.

Olyan volt nekem ez a regény, mint egy falatka nosztalgia. Előbújt belőlem is a 13 éves kislány és szurkoltam Theónak, hogy sikerüljön megoldást találnia a problémáira. Ha most lennék ennyi idős, biztosan még jobban izgultam volna, és a kötetet a kedvenc színes, ifjúsági könyveim között tartanám számon.

Véleményem szerint Theó igazán szerethető karakter és több ponton azonosulhatnak vele a gyerkőcök. Valakit bizonyára megfog az egykesége és teljesen átérzi a helyzetet, míg másokat az intelligenciája, komolysága nyűgöz le és megértik, hogy ezek a képességek néha bizony eltávolítják az embert a kortársaitól. Azok a gyerekek is találnak kapcsolódást, akiket bántanak, zaklatnak, esetleg kiközösítenek valamiért a társaik és nem látnak belőle kiutat.

Ugyanis nem tolakodóan és az arcunkba mászóan, de azért felhozza a könyv azt a sarkalatos iskolai problémát, amikor egy, vagy több gyerek kipécéz magának egy diákot, és valamiféleképpen megkeserítik az életét. A legtöbb esetben a felnőttek erről mit sem tudnak, mert a gyerekek nem mernek előhozakodni a problémával, esetleg próbálják egymaguk megoldani, ami sokszor bizony elégtelennek bizonyul és marad a feszültség és a félelem.

Theó szerencsésnek mondhatja magát, mert van sütnivalója, nem ijed meg olyan könnyen, de azért az író érzékelteti, hogy mégis csak egy 13 éves gyerekről van szó, s bármennyire felnőttes is, ilyen helyzetben ő is csak egy rémült kiskamasz, aki segítségre szorul.

Forrás: http://www.theage.com.au

Első ránézésre azt gondolnánk, hogy ezek a szülőfigurák megtestesítik a 21. századi rohanós, alig odafigyelős, hajszolt apukákat és anyukákat, hiszen rengeteget dolgoznak, néha még otthon is tanácskoznak erről-arról. Ugyanakkor nem csak erről van szó, mert igenis képesek valós támaszt nyújtani Theónak. Megvannak azok a rituálék, családi kapcsolódási pontok, állandó elemek az életükben, amiből a gyermek töltekezhet, erőt meríthet, és tudomásul veheti, hogy a szülei szeretik és féltik őt, s bármikor számíthat a segítségükre. Egy kicsit tehát mintát is ad a történet, hogy a keretek nem mindig rosszak, sőt biztonságot jelentenek, és a nagy rohanás mellett is lehet és kell is időt szakítani a gyerekekre.

Összességében véve jól szórakoztam, olvastatja magát ez a regény, és tényleg nagyon szép a kivitelezése. A történet egyszerű és nagyszerű, nincsen túlbonyolítva, a terjedelme éppen megfelelő, ezért bátran ajánlom azoknak is, akik kicsit, vagy nagyon, de hadilábon állnak az olvasással. Én pedig úgy teszek, mint a csalafinta pók, hátrafelé iparkodok, és vélhetőleg behálózom az első és a második kötetet is.

A facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/anariamatthewsblog nyomj egy lájkot, ha szereted a blogot, vagy szeretnél még kényelmesebben értesülni az új bejegyzéseimről! :)

Kiadó: Geopen Kiadó

Oldalszám: 198

Eredeti cím: Theodore Boone 3., The Accused

Fordító: Wertheimer Gábor

ISBN:9789639973756