Mammama és Pappapa öröksége - Eric Kraft: Herb és Lorna

Füleld le, miről szól

"Az amerikai fikció egyik alulértékelt gyöngyszeme: szokatlanul gyengéd és összetett románc, bámulatosan humoros bravúrokkal, ráadásul fenemód szexi egy könyv." (Nashville Scene)

Herb Piper és életvidám felesége, Lorna a Long Island-i Babbington tengerparti városkájának idilljében élnek. Herb Studebaker autókat árul, odahaza a pincében barkácsolgat önjelölt feltalálóként, és igyekszik elkerülni a rossz befektetéseket. Napos délutánok és szépen ápolt pázsitok színesítik a párocska csöndes, szerény mindennapjait – elénk tárul Norman Rockwell Amerikája. Ám Herb és Lorna a házaséletük bugyraiban különös kis titkokat rejtegetnek egymás elől, melyek csak lassan sejlenek fel a szexualitás ezen univerzális misztériumát bemutató krónikában. Ez a humoros, megrendítő, szokatlan szerelmi történet finoman boncolgatja a rejtélyt, hogy mi az, ami képes együtt tartani két embert még hosszú évek múltán is. Amikor Peter Leroy-nak tudomására jut, hogy néhai nagyszülei voltak a mozgatható erotikus ékszerek megszületésének meghatározó alakjai, kénytelen módosítani a róluk magában kialakított képen. Rádöbben, hogy ez a férfi és nő nem csupán az ő Mammamája és Pappapája voltak, hanem élettel teli, szenvedélyes emberek sok-sok rejtéllyel. Amikor Peter elhatározza, hogy felfedezőútra indul a múltba, szép lassan megismeri a valódi Herbet és Lornát. Végigköveti a szerelmüket, az eseményeket, amelyek e felé az elképesztően valószínűtlen életút felé terelték őket, és megpróbálja megfejteni vidámságuk és derűjük titkát.

Gondolatok a könyvről

Forrás: http://blog.landofodds.com

Hogyan találtunk egymásra, nem is tudom már, de annyi bizonyos, hogy az irodalmi gyöngyszemekre érzékeny molyradarom egyszer csak bejelzett, s onnantól kezdve a tudatom hátsó fertályában mozgolódott az elhatározás, hogy valamikor, egyszer, el kell olvasnom ezt a regényt.

Már a megjelenése is különleges, a fényes fekete borítón, hamvadó, félig kinyílt rózsabimbó, és egy „óratoknyi csoda”, ahogy a könyvben is sokszor emlegetik. Van benne valami titokzatos, egy cseppnyi bujaság, az ember önkéntelenül is utánanyúl, hogy legalább egy töredéknyi pillanatra beledugja az orrát, kikémlelje, vajon milyen történetet rejtenek az oldalakon át kanyargó hangyabetűk.

Herb és Lorna. Már a nevük is pajkosan ránk kacsint, kuncogva felénk integet, s ahogy elismételgetjük magunkban a címet, szinte természetes, hogy ők összetartoznak, elválaszthatatlanul, s valahogy úgy vannak egymással, mint a borsó meg a héja. Történetük csaknem egy évszázaddal ezelőtt vette kezdetét, a távoli Amerika két külön kis szegletében, és mégis, az értékek, amiket képviseltek, a mentalitás, ahogyan leélték egymás mellett az életüket, ma is aktuális (kellene, hogy legyen).

Forrás: weheartit.com

Első ránézésre, olyan, mintha az író tényleg komolyan és szó szerint vette volna azt a kitételt, miszerint a történetünket el kell helyezni térben és időben, mert mégis csak tudjuk már, hogy merre is tartunk. Így aztán egy kicsit messziről kanyarodott rá arra az ösvényre, amin később végigvezetett minket. Mondhatnám, hogy Szűz Máriánál kezdte, mert híven beszámolt Herb és Lorna szülőhelyének történelméről, fontos ismertetőjegyeiről, illetve a jellegzetes emberekről, akik ott éltek ki tudja hány meg hány emberöltővel ezelőtt. Egy csöppet megijedtem, hogy végig ilyen krónika jellegű lesz-e ez a családregény, de szerencsére mindez csupán néhány oldalon keresztül tartott.

Kellemesen hangulatosnak találtam azt, hogy minden fejezetnek volt valamilyen beszédes címe. Egy félmondat, picinyke felvillantása annak, miről is lesz szó az adott részben. Éppen egy árnyalatnyit felcsigázza a kíváncsiságunkat, belénk plántálja a tovább olvasás vágyát, így aztán könnyen és gyorsan haladtam a regénnyel. Lehetőséget ad, hogy apróbb adagokban fogyasszuk, fejezetenként csemegézve akár, mert minden külön epizód kerek egész, nem zavarodunk bele hol is tartottunk.

A 20-as, 30-as, 40-es  50-es évek Amerikája elevenedik meg előttünk, amikor az álmoknak csak az ember önnön korlátai szabtak határt, amikor egy Isten háta mögötti kis faluból elindulhattál, mint a legkisebb királyfi, vagy királykisasszony, s ha volt sütnivalód sokra vihetted. Nem üldöztek folyton azzal, hogy van-e papírod arról, mit tudsz, nem korlátozott megannyi sületlen szabály, ha tehetséged volt valamihez, szerencsét próbálhattál, s vagy bejött, vagy nem.

Forrás: weheartit.com

Herb és Lorna ebben a korszakban voltak fiatalok, alapítottak családot, neveltek gyermeket, s boldogultak a maguk módján úgy, ahogy tudtak. Sorsuk még az égben köttetett, s annyira egy hullámhosszon voltak mindvégig, olyan békés, boldog harmóniában élték az életüket, egymás lélegzetvételére, s apró mozdulataira rárezonálva, hogy olvasóként nem volt más választásom, mint velük rezegni. Teljesen át tudtam élni minden örömüket, bánatukat, töprengéseiket, sikereiket. Mindeközben formálódni kezd bennünk is valami kósza érzés, igény, szükséglet, hogy igen így kellene élni ma is, így kellene kötődni a párunkhoz, tisztelettel, megbecsüléssel tekinteni rá, huncutul összekacagni vele kortól függetlenül, odabízni magunkat, s elfogadni őt úgy, ahogyan van, minden kis bogarával és fonákságával egyetemben.

Komikus vonulatot adott a történetnek, hogy Herbnek és Lornának bizony van egy kis takargatnivalója a másik előtt. Ó, ha csak sejtették volna már korábban is, hogy nem csak a szívük, hanem a titkuk is egy. Mókás volt a kívülálló, mindentudó szemével végigkísérni a belső gondolatmeneteiket, amikor épp a társukat akarták megkímélni valami kellemetlentől, vagy elöntötte őket a szégyen, amiért olyasmivel foglalatoskodnak, mint a kis mozgatható, erotikus ékszerek gyártása. A butuska félelmeik, hogy a másik esetleg megvetné őket mindezért, holott mondhatom azt a kapcsolatuk olyan stabil és szilárd volt, hogy még egy hurrikán sem szaggathatta volna szét.

Forrás: weheartit.com

Rendkívül élveztem ezt a kis korszakos kitérőt, a visszautazást nagyanyáim és dédanyáim korába, amikor még az emberek emberibbek voltak, s a horizont oly végtelennek és csábítónak tűnt, hogy még a legmeggyökeresedettebb ember fiának is kedve támadt útra kelni, világot látni, felfedezni magának az életet, megkovácsolni a szerencséjét.

Letelepednék én is a babbingtoni Nincshíd utcában, dolgoznék serényen, hogy takaros kis otthonom lehessen, jóízűeket nevetnék és táncolnék a barátaimmal, és ezer meg ezer szívvel szeretném a gyermekeimet és a férjemet. Mernék nagyokat álmodni, s el is hinném, hogy képes vagyok megvalósítani őket. S, hogy ezek az álmok óratoknyi csodák-e, esetleg valami mások, az csak rajtunk múlna.

Bár, ha jobban fülelek, mindezt talán ma is megtehetem, legalább is erre bíztat Herb és Lorna, azaz Mammama és Pappapa. 

A facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/anariamatthewsblog nyomj egy lájkot, ha szereted a blogot, vagy szeretnél még kényelmesebben értesülni az új bejegyzéseimről! :)

Kiadó: Cor Leonis

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 372

Eredeti cím: Herb ’n’ Lorna

Nyelv: magyar

ISBN: 9789638889164