Rádiócsend, betegvakáció és a hét Potter

Forrás

Bizony hogy régen pötyögtettem már ide a blogba, mélységes elnézéseteket kérem Kedves Olvasóim ezen cselekedetem miatt. A helyzet az, hogy nagyon elfoglalt voltam, ráadásul az elmúlt héten sikerült lebetegednem.
Itthon sátoroztam az ágyikómban, miközben komótosan pusztítottam egyik papír zsebkendőcsomagot a másik után. A doktornéni azt mondta, hogy orrmelléküreg-gyulladás, sok folyadék, homlokmelegítés és pihenés. Így hát a nap nagy részében egy picinyke szőlőmag párnát nyomkodtam a fejemhez, miközben trombitáltam, és olyankor semmi más nem tartotta bennem a lelket, csak Hagrid (a Harry Potter sorozatban szerepelő óriás vadőr) bölcsessége, miszerint jobb kint, mint bent (és én még örülhettem, hogy nem csigát böfögök, mint Ron).

Semmi máshoz nem volt erőm ezen felül, mint feküdni és filmeket nézni, ami ugyebár az agykapacitásomnak csak egy kis százalékát veszi igénybe, szemben az írással, ahol gondolkodni is kell. Most viszont már látom az alagút végét, hétfőn csatasorba állok újra és irány a munka, elmondom hát, mire számíthattok itt a blogon.

Amint visszanyertem az ihletem, valamint fogalmazási képességeim és agykapacitásom legjavát, rögtön kifejtem nektek a véleményemet, hogy mit is gondoltam a Szent Johanna gimi befejező duplakötetéről, ami az ágyam mellett víkendezik és sok kis sárga post-it lapocska kandikál ki belőle.

Az elmúlt hetekben két Szabó Magda regényt is elfogyasztottam, amikről mindenképpen írnom kell Nektek, hogy ha eddig még nem olvastátok, vagy úgy gondoltátok nem a ti korosztályotoknak íródott, akkor azonnal pótolni tudjátok a lemaradást, mert hát elöljáróban csak annyit, hogy mindkét történet zseniális, léleksimogató energiabonbon.

Továbbá az elkövetkezendő héten fogom ünnepelni a negyedszázados évfordulóját annak, hogy erre a világra csöppentem, és ez okból kifolyólag prezentálom nektek a legszuperebb ajándékok egyikét, amit valaha birtokoltam.

Harry Potter mániám immáron több mint 10 éve tart, minden évben ki szoktam olvasni az összes kötetet, vagy legalább valamelyik részét. Az első négyet több mint tízszer olvastam, szerintem van az már húsz is. Minden filmet láttam, a legelsőt tudom szóról-szóra, szóval elmondhatom, hogy Rowling anyánk eme ifjúsági történetfolyama 13 éves koromban magába szippantott, és azóta sem engedett el.

Szóval eljött az ideje, hogy rajongásom nemzetközi vizekre evezzen, és születésnapom alkalmából a polcomra vándoroljon mind a hét kötet angol verziója, méghozzá díszdobozban! Nézzétek csak, hát nem gyönyörűségesek? 

Elképzelhető, hogy az angol újrázásnál indítok egy Pottersarkot a blogon, ahol kifejtem a miérteket, s ha van még olyan unikornis ebben az országban, aki bele sem dugta az orrát ebbe a történetbe, akkor talán majd most megteszi.

Szóval maradjatok gépközelben, hamarosan jelentkezem újra, addig pedig olvassatok gyorsan, sokat!