Amikor még diák voltam,
a bekötőpapír és a füzetek kiválasztása, valamint az első becsengetés
jelentette számomra az ősz kezdetét. Mióta dolgozom, megint csak tanévekben
kell gondolkodnom (nem vagyok tanár), viszont jobban figyelek a környezet
változására, apróságokra, hangulatokra. Miközben ülök a villamoson, vagy a
vonaton, rengeteg időm van megfigyeléseket tenni, s bár alapjáraton meleg
évszak párti vagyok – felőlem örökké lehetne tavasz és nyár váltakozva – egyre inkább
felfedezem az ősz szépségeit, kezdem megszeretni, s olykor már-már azon kaptam
magam, hogy várom is kicsit. Ez biztos az öregedés jele (már csak a téllel
kellene valamit kezdenem).
Régóta készülök már rá, hogy ide a blogba is
becsempésszek egy kis igazi őszi harmóniát, lélekmelengető képeket, hogy
megkönnyítsem azok számára is az átmenetet, akik búnak eresztik a fejüket a
hideg idő, valamint a ködös reggelek beköszöntével.
Ilyenkor sokkal
érdekesebb a szabadban ücsörögni, mert színpompás látványban lehet részünk,
akár a legegyszerűbb városi parkban is. Mélázásunk közben pedig igazán jót
pihen az agyunk, a testünk és a lelkünk is.
A kertünkben is üldögélhetünk, meleg takaróval,
harapnivalóval, illetve forró teával, kávéval felszerelkezve.
Forrás
Ha már kanna és pokróc,
akkor nincs is annál kellemesebb, mint bevackolni magunkat a fotelbe, vagy
bármilyen zugba a házon belül, és olvasni, közben pedig forró teát
kortyolgatni. Az én kedvenc helyem a régi szobámban a tetőablak alatt volt, az
ágyam végében. Nekidőltem a radiátornak egy párnán ülve, és úgy olvastam. Végül
is egy kanapé, és egy pihenőfotel is volt a szobámban, de nekem akkor is ez
volt a kedvenc helyem.
Ősszel esik csak igazán
jól, egy bögre forró tea. Mondjuk, én nyáron is iszom, de azért a hangulat
ilyenkor az igazi, szinte megvidámítja az ember lelkét, akármilyen fárasztó,
nyüves-nyavalyás napja is volt, nincs az a szívfájdalom, vagy bosszankodás, amit
egy csésze tea legalább átmenetileg ne orvosolna.
Az őszi esők egészen
mások, mint a nyári záporok. Sokkal elementárisabbak, borongósak, komorak, a
takarók alá üldöznek minket, vagy éppen nem csak a természetet mossák tisztára,
hanem az elménket is. A legjobb, amikor kipp-kopp kopognak az esőcseppek a
párkányon, én pedig szépen álomra szenderülök itthon, vagy nézem a kinti
forgatagot, és örülök, hogy nem nekem kell talpalnom valamerre. Máskor meg
direkt szeretek esernyővel lófrálni, és ha gyerek lennék, minden nagyobb
pocsolyába ördögi vigyorral ugranék bele, mintha ez lenne a világ legjobb
szórakozása.
Manapság többet sétálok,
mivel nem csak ingáznom kell a munkába, hanem még gyalogolnom is kell egy keveset.
Séta közben szeretek szemlélődni, ahogy átvágok a parkon, keresztülmegyek a
sétálóutcán, vagy éppen amikor a fővárosi rengetegben bolyongok, és az
épületeket, vagy a környéket vizslatom.
Nagyon hangulatosak ezek
a lámpaoszlopok, olyan századelős hangulatot árasztanak, és mindig valamiféle
nyugalom költözik a szívembe, ha ilyenekkel van kivilágítva egy utca, egy park,
vagy bármilyen tér. Le a modernséggel!
Ha már a fényeknél
tartunk, akkor elő a gyertyákkal. Semmi sem képes olyan meghitt hangulatot
teremteni, mint néhány gyertya, vagy lámpás, ami mellett elheverészhetünk,
miközben éppen egy hangoskönyvet hallgatunk.
A fővárosi
betondzsungelben nagyon tud hiányozni a természet. A kipufogógáz, az elázott
koszos járda, valamint a semmivel össze nem téveszthető hajléktalanszag helyett
jó lenne néha igazi, eső utáni, erdei levegőt szimatolni, belélegezni az eső
mosta avar illatát, hallgatni a levelek zizegését, az állatok neszezését,
élvezni a békét. Nincs semmiféle kütyü, ami csörög, zörög, villog, és arra
figyelmeztet mit felejtettél el, mit csinálj meg, hová rohanj.
Remélem elnyerte a
tetszéseteket a képnézegető, és sikerült jobban megszeretnetek az őszt,
valamint ellazultatok, megnyugodtatok valamelyest a képernyő előtt, s talán
kedvet kaptatok kimenni a szabadba, és töltekezni egy kicsit. Zárásként mutatok
nektek egy csodálatos számot, megnyugtató, s nekem valahogy ezt az őszi
mélázós-borongós hangulatot idézi. Forró tea és könyv a kézbe, aztán lehet
fülelni!
Olyan kis olvasó ablak előtti ficakot én is szeretnék majd a következő albérletembe. Vagy a saját lakásomba. Annyira jó lenne! Nagyon tetszett ez a postod, csodaszép képeket tettél ki! Én a blogom fejlécébe varázsoltam még őszt október elején, de igazán csak most lett színes a táj, amit nagyon szeretek :)
Nekem nagyon tetszenek az ablak előtti ilyen beugrók, és még tárolót is ki lehet alakítani a belsejében ha valaki ügyes. Az angol házakban sok ilyen van, és ha mindez fehér osztott ablakokkal párosul akkor odavagyok :)
Láttam a blogod fejlécét, olyan hívogató, szeretek ilyen képeket nézegetni. Legközelebb körbejárok képekben egy másik témát is ;)
Nekem az őszi és a téli időjárás egy minimális szépségig vonzó csak: - a színek; - a gyertyák; - így a képeken keresztül és - egy-két napig, amíg nem fagyok át annyira, hogy várom a tavaszi, meleg napfényt. :) A képek gyönyörűek, és nagyon örültem, hogy a nap közepén volt egy kis tavaszunk-nyarunk, amíg a meleget érezhettem, és nézhettem a csodaszép színeket. Az ablak előtti beülős nekem is nagyon tetszik, részlegesen van ilyenünk, azaz nincsen, de az egyik keskeny ablakpárkányt leürítettem, de én nem férek ott el, max. a lányom, amikor eszébe jut. :), Mondjuk sokat nem látok, de szívesen venném, ha lenne egy csendes-magányos helyem.
Szóval, köszi a képeket, mindig álmodozom, hogy nem vagyok ennyire időjárás-válogatós, és felpattanok a biciklire egy termosszal és egy takaróval és kirándulok egyet.. Kirándultam a blogodon. :D
Részben ez volt a cél, hogy legalább a blogon kiránduljunk. Elázni tényleg nem olyan felemelő meg átfagyni, de amikor jókedvem van néha még ezek a dolgok is viccesek :) Akkor neked legalább van egy majdnem-ablakbeülőd. Az is valami :D Én napok óta napsütésben sétálok a vonatról a munkába és leolvad rólam a kabát :)
"Az emberek dolgának árja van, mely habdagállyal boldogságra visz. De elmulasztva, teljes életük nyomorban, s zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is. Használni kell, míg áradatja tart, vagy vesztjük a sors kedvezéseit." (Shakespeare - Julius Caesar)
About Me
Anaria Matthews
Tehát a könyvek. Róluk írok, töretlen szenvedéllyel, mert hiszem, hogy van, ami soha nem megy ki a divatból, s azon vagyok, hogy minél többen kedvet kapjanak ahhoz, hogy újabb és újabb történeteket ismerjenek meg, hogy Te is felfedezd a szavak titkos mágiáját Kedves [leendő] Olvasó, s ezáltal fantáziád és kreativitásod legjavát.
Olyan kis olvasó ablak előtti ficakot én is szeretnék majd a következő albérletembe. Vagy a saját lakásomba. Annyira jó lenne! Nagyon tetszett ez a postod, csodaszép képeket tettél ki! Én a blogom fejlécébe varázsoltam még őszt október elején, de igazán csak most lett színes a táj, amit nagyon szeretek :)
VálaszTörlésÖrülök ha sikerült feldobnom vele a napod :)
VálaszTörlésNekem nagyon tetszenek az ablak előtti ilyen beugrók, és még tárolót is ki lehet alakítani a belsejében ha valaki ügyes. Az angol házakban sok ilyen van, és ha mindez fehér osztott ablakokkal párosul akkor odavagyok :)
Láttam a blogod fejlécét, olyan hívogató, szeretek ilyen képeket nézegetni. Legközelebb körbejárok képekben egy másik témát is ;)
Nekem az őszi és a téli időjárás egy minimális szépségig vonzó csak:
VálaszTörlés- a színek;
- a gyertyák;
- így a képeken keresztül és
- egy-két napig, amíg nem fagyok át annyira, hogy várom a tavaszi, meleg napfényt. :)
A képek gyönyörűek, és nagyon örültem, hogy a nap közepén volt egy kis tavaszunk-nyarunk, amíg a meleget érezhettem, és nézhettem a csodaszép színeket.
Az ablak előtti beülős nekem is nagyon tetszik, részlegesen van ilyenünk, azaz nincsen, de az egyik keskeny ablakpárkányt leürítettem, de én nem férek ott el, max. a lányom, amikor eszébe jut. :), Mondjuk sokat nem látok, de szívesen venném, ha lenne egy csendes-magányos helyem.
Szóval, köszi a képeket, mindig álmodozom, hogy nem vagyok ennyire időjárás-válogatós, és felpattanok a biciklire egy termosszal és egy takaróval és kirándulok egyet.. Kirándultam a blogodon. :D
Részben ez volt a cél, hogy legalább a blogon kiránduljunk. Elázni tényleg nem olyan felemelő meg átfagyni, de amikor jókedvem van néha még ezek a dolgok is viccesek :)
VálaszTörlésAkkor neked legalább van egy majdnem-ablakbeülőd. Az is valami :D
Én napok óta napsütésben sétálok a vonatról a munkába és leolvad rólam a kabát :)