Az igazság odaát van - Kendare Blake: A rémálmok lánya

Füleld le, miről szól

Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését.

Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához.
És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén... Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett...

Gondolatok a könyvről

Még az ősszel annyira belemerültem életem első munkájának minden mozzanatába, valamint nem győztem evickélni a német nyelvvizsga felé hullámzó tengerben, hogy csaknem el is feledkeztem arról, hogy mikor jelenik meg Vérbe Öltözött Anna történetének következő része. Végül mégis csak a kezemben landolt a kötet, szorgosan el is olvastam, ám a karácsonyi szünetben teljesen kikapcsoltam, semmiféle szellemileg megerőltető, vagy akár csak kreatívnak nevezhető tevékenységet nem folytattam, így most kerítek sort arra, hogy beszámoljak nektek a tapasztalásaimról.

Az értékelés nyomokban SPOILEREKET tartalmazhat! Továbbolvasás csak saját felelősségre!

Az első kötet (ITT olvashatsz róla) legnagyobb erőssége a hangulatkeltés volt, mert minden érzékszervünket csatasorba állította az írónő, hogy érezzük, amit ő érez, lássuk, amit ő lát, tapasztaljuk mindazt, ami a tollából hangyabetűk formájában előfolyik és alakot ölt a sápadt papírlapokon.

A második részben inkább a kapcsolati dinamikák domináltak: ki kihez kötődik, mennyire és hogyan. Többet kapunk a szereplők közti összefonódásokból, az érzéseikből, feszültségeikből, a konfliktusaik és egyet nem értésük, ugyanakkor bajtársiasságuk kifejeződéséből. Most már régi ismerősként üdvözölhetjük őket és még közelebb kerülhetünk hozzájuk belső vívódásaik során.

Bár sokat gyötrődik Anna miatt, Cas jelleme kiforrottabbá vált, és egyre többször villantotta fel a humoros oldalát is. A női vonulatot Anna helyett leginkább Carmel képviselte, aki bizony nem a szokványos, sekélyes és arrogáns méhkirálynő, hanem népszerűsége mellett egy rendkívül okos, céltudatos, temperamentumos, karakán csaj. A hozzá kapcsolódó jelenetek megmosolyogtattak, mert a szellemvadász Cas, valamint a csodabogár mágus Thomas mellett ő képviseli a józanészt, a tisztán emberi szférát, és mindez üde színfolt a történet erdejében. Kis triumvirátusuk epizódjait szívesen olvastam, jó érzés volt látni, hogy ennyire összetartanak.

„Nem akarom elvonni Thomas figyelmét a vezetésről, de azért rákérdezek egypárszor, mégis milyen módszerrel akarja megvalósítani az elgondolását. De nem válaszol, csak sejtelmesen mosolyog, mintha legalábbis ő lenne Yoda, én meg a zöldfülű Skywalker, aki nem hisz az Erőben.”

Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy sajnálatos módon Blake lendülete elfogyott a második kötetre. Az első könyv hangulati világa abszolút elvarázsolt engem, vágytam rá, hogy ismét teljesen bevonjon, nem csak a szememet, hanem a fülemet, orromat, kezemet, hogy együtt lélegezhessek a történettel, borzongjak és meghökkenjek, de ez most elmaradt. Nyújtotta az írónő a történetet, mint a rétestésztát, ugyanakkor a hangsúlyok eltolódtak. Túl sok volt a lamentálás azon, hogy vajon kell-e és lehet-e Annán segíteni, aki már valami nagyon másik és nagyon borzasztó világban van, viszont sok más részletet, magyarázatot erősen hiányoltam a történetből.

Az első részben még nem volt feltűnő a világfelépítés hiányossága, az információk hiánya, mert mindemellett sokféle fordulatban, izgalomban volt részünk, s eme titokzatosság csak tovább szította a kíváncsiságunkat, illetve bizakodhattunk abban, hogy majd a második részben minden kiderül és világossá válik.

„Apa figyelmeztető szavait is hallom: a félelem hiánya veszélyes, mert vakmerővé és meggondolatlanná tesz. Mindig azt mondta, hogy a félelem hasznos, mert erősíti a túlélési ösztönt. Én azért nagyon szívesen meglennék nélküle.”

Forrás: tumblr.com

A világkép töredékes és homályos maradt, sok mindent a saját ismereteimből következtettem ki, amiket más könyvekből, illetve filmekből szereztem. Az athame különleges és nem mindennapi tőr, Cas hű társa a szellemek legyőzésében. Olyan túlvilági, akár az árnyak, amiket legyőz, mégis alig tudunk róla valamit. Az a bizonyos Rend, nagy r-rel és cizellált betűkkel. Hogyan kovácsolta, egyáltalán miért alakult meg ez a szervezet, s mégis hogyan caplattak át a túlvilágra, hogy fémes szemcséket lopjanak, valami síron túli folyóból az első athame megalkotásához, ha az átjáráshoz is kell egy athame, ami megnyitja a kapukat? Nem szoktam észrevenni a logikai döccenőket, de ez most arcon vágott, mint Marit a grábla* nyele, amikor véletlenül belelépett.

Szépen ki lehetett volna kerekíteni, sokféle és színes mitológiai, valamint vallási utalással, szimbólumokkal, hogy már-már hinni kezdtük volna, hogy tényleg léteznek ilyen harcosok, akik az éj leple alatt a mi testi épségünket óvják a bosszúálló szellemektől.

Forrás: http://carolinamudbloods.web.unc.edu/contact-us/

A Rendről sem tudunk meg szinte semmit, holott a történet nagy részében tőlük kell szorongani, tartani, s így az egész létük sablonossá, elkapkodottá, üressé vált, miközben a levegőben ott lebegnek a ki nem mondott, válasz nélkül hagyott kérdések.

Nagy és nehéz feladat felépíteni egy fantáziavilágot, amiben még valamiféle rendszer, logika és átláthatóság is van. Sok apró részletet, picinyke mozzanatot kell átgondolni, fejben tartani, ami néha sikerül, néha meg nem. Blake jó úton járt, de közben valahol elveszett a rengetegben, s csak nagy sokára talált ki belőle.

A történet befejezésére mindazonáltal csillagos ötöst kell adnom. Tartottam tőle, cidriztem, hogy az írónő átesik a ló túloldalára, ne adj Isten valami iszonyatosan sablonos, amerikai cukormázat kerekít a végére, de szerencsére nem így történt. Kellően eltalálta az arányokat, finom érzékenységgel tette fel az i-re a pontot, sőt még lehetőséget is hagyott a továbbgondolásra. Rendkívül élveztem, hogy utána még eltöprenghettem azon, vajon mi lett volna ha?

Forrás: weheartit.com

Summa summárum le kell szögeznem, ez a kötet is turbó sebességre készteti a látóidegeket, kikapcsol és elszórakoztat, csak nem olyan hőfokon, mint az első rész, nem ránt annyira magával. Néhány jelenetnél (Cas és Thomas látogatása Thomas voodoo nénikéjénél, valamint az öngyilkosok erdejében tett kis kitérő) még visszaköszön a régi, fojtott izgatottság, amikor kötélen táncolnak az idegeink, de azt kell hogy mondjam, bárcsak több lenne ezekből a részekből.

Mindazonáltal ez egy ifjúsági regény, nem kell megváltania a világirodalmat, ahhoz, hogy hasznos tagja lehessen a könyvtársadalomnak. Bőven elég, ha ezt a korosztályt, még ha csak nyúlfarknyi időre is, de a fotelhez szegezi. Lehetőséget adva számukra, hogy az okostelefonok babrálása helyett elmerülhessenek a képzelet és a fantázia világában, ahol egy bátor szív, egy mágikus tőr és néhány jó barát elég ahhoz, hogy hősök legyünk, s egy délután erejéig a világ a lábaink előtt heverjen. Kendare Blake története pedig ezt a küldetést híven teljesíti.


*a gereblye népies megnevezése


A facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/anariamatthewsblog nyomj egy lájkot, ha szereted a blogot, vagy szeretnél még kényelmesebben értesülni az új bejegyzéseimről! :)

Terjedelem: 288 oldal

Kiadó: Geopen Kiadó

Eredeti cím: Girl of Nightmares

Nyelv: magyar

Fordító: Bíró Júlia

ISBN:9789639973800