Füleld le, miről szól:
„Washington-Róma… a majd kilenc órás repülőút csak a kezdete Antony
Wilson, nemzetközi elismertségnek örvendő pszichológus és Tiziana Montelloni
Smith írónő közös utazásának. A romantikus, angyalarcú Tiziana egy kihűlt
kapcsolat emlékei elől menekül Rómába, felidézni Olaszországban töltött
gyermekkorát. Antonyt, aki korábban az Egyesült Államok terrorelhárító tisztje
volt, egy előadásra hívják az Örök városba.
Megismerkedésük ártatlan flörtnek indul, nem is sejtik, hogy közös
útjuk, közös sorsukká alakul. Életük örökre megváltozik, miközben egy, a
világot fenyegető biológiai fegyverért vívott kíméletlen hajszába keverednek.
A szálak egyre kuszábbak, ismerősök bukkannak fel Antony múltjából,
miközben Pandóra szelencéje kinyílik. Az ámokfutásban a furcsa párost csak a
lány fantáziája és a férfi múltban szerzett tapasztalata segítik felfegyverzett
üldözőikkel szemben.
Cornelie C. G. Olaszország varázslatos tájain játszódó, humorral és
szerelemmel fűszerezett, filmszerű regényének alapjául valóságos események
szolgálnak. Az írónő lerántja a leplet a hatalmasok világáról és harcukról,
aminek tétje maga az emberiség jövője.”
Kapcsolatom a könyvvel
Nemrégiben az a megtiszteltetés ért, hogy az Álomgyár Kiadó
postagalambja hozott nekem két takaros kis csomagot, melyekben könyvek
lapultak. Lett légyen a postaláda nyílása igen csak szűk, a „rátermett” postás
úr gondolt egyet, és a levélcsomagokat a postaládák tetejére biggyesztette,
amolyan „aki kapja marja” alapon. A lakótársam szemfülességén múlt, hogy végül
mégis csak hozzám kerültek a könyvek, immáron feltépkedett borítékokban. Úgy
látszik (szerencsémre) a lépcsőházi közösség nem igazán vallja magát
könyvmolynak. A mályvaszín jelenésbe burkolt Érzelmi Vírusveszélyt én magam
választottam, azt hiszem egy kissé meghipnotizált a külcsín, na de nézzük is
rögtön a belső értékeket.
Gondolatok a könyvről
Forrás |
Igen dicséretes dolog, abban segédkezni az embereknek, hogy
megvalósíthassák az álmaikat. A nevéből adódóan is látható, hogy az újonnan
alapított friss és ropogós Álomgyár Kiadó nem kevesebb dologra vállalkozik,
mint hogy ígéretes elsőkönyves szerzők munkáit megjelentesse. Nem mondom, nagy
fába vágták a fejszéjüket.
Cornelie C. G. rögtön mélyvízbe dobta magát, és a jól ismert hazai
terepről elkalandozva, meg sem állt egészen Olaszországig, hogy Róma kultikus
berkein belül, illetve a festői Verona városában bonyolítsa történetének
szálait. Ezt még megspékelte egy kis amerikai beütéssel is.
Az olaszországi helyszínek rendkívül változatosak és sokfélék, ami azt a
benyomást keltette bennem, hogy a szerző bizony nagyon jól ismeri Róma zegzugos
utcáit, s minden bizonnyal egyik kedvenc városáról lehet szó. A történelmi
emlékekben, gyönyörű épületekben, és no persze energiában és temperamentumban
gazdag Örök Város kisugárzása olyan hatással volt rám, mintha a könyv lapjain
folyton sütne a nap, miközben langy nyári szellő cirógatja az arcomat.
Ezzel a kellemes, jól lakott
óvódás érzéssel fordítottan arányos a történet tempója. Rendkívül feszes,
pergő ritmusú, akciódús, egyértelműen cselekvésközpontú regénnyel van dolgunk.
Mondhatnám azt is, hogy erősen filmszerű, sok benne a párbeszéd, és ehhez
mérten (legnagyobb sajnálatomra) kevés a leíró rész.
Az írónő számos karakterrel dolgozik, ezzel összhangban egyes szám
harmadik személyben narrálja a történteket, némi dőltbetűs intermezzóval, ami
az aktuális szereplő belső vívódásait hivatott megjeleníteni. Kemény dió egyszerre
ennyi nézőpontot és érzelemvilágot kezelni, összefésülni őket koherens egésszé.
Időnként még a rutinos írókat is megizzasztja a szálak ide-oda mozgatása. Jelen
esetben az írónő meglepő bátorságról tett tanúbizonyságot, hogy ezt a
formátumot választotta, és egészen derekasan teljesített. Ugyanakkor a vágások,
azaz a jelenetváltások lehettek volna finomabbak, jobban átgondoltabbak.
A több szempontú történetvezetés előnye, hogy rengeteg lehetőség rejlik
benne, amivel a szerző pattanásig fokozhatja bennünk a feszültséget. Vegyük
csak mindjárt Rowlingot, aki rávesz minket arra, hogy ide-oda kapkodjuk a
fejünket, és pont a legérdekesebb résznél vált csatornát. Jelen mű szerzőjének
ebben még egy kis gyakorlatot kell szereznie.
Forrás |
Többször is észrevettem olvasás közben, hogy na, na, kezd jó lenni,
vajon mi lesz a következő lépés? Mi az, amit nem mondanak ki, de én tudni
szeretném most azonnal? Vártam, hogy elkapja a képet, hogy a kamerák más
jelenetbe csapjanak át, de nem ez történt. Kis hatásszünet (két sor kihagyás)
után, ugyanott folytatódott minden, csak épp esetleg a másik szereplő fejében
bóklásztunk, és rögtön választ is kaptam az engem feszítő kérdésekre, a bennem
bontakozó ígéretes feszültség pedig csírájában halt el.
A szerzőnek ennél fegyelmezettebbnek kell lennie, minden egyes lépését,
irányváltását stratégiailag meg kell terveznie, akár egy sakkjátszmát, hogy
mattot adhasson a tátott szájjal hápogó, ledöbbent olvasónak. Elvégre ő a
játékmester, árnyaljon, ködösítsen, rejtélyeskedjen, vezessen minket az
orrunknál fogva.
Ami a szereplőket illeti, az összeállítás jó, néhányukban van is
potenciál arra, hogy a jellemük igazán különlegesre formálódjon, de sajnos
megmaradtak a felszínes rétegeknél. Nem kaptak igazán mélységet, ha úgy tetszik
nem lettek háromdimenziós szuverén egyénekké, hanem az írónő csak a vázlatos
körvonalaikat skiccelte fel a vászonra.
A két főszereplő még úgy, ahogy megfogható számunkra, mert velük
történik a legtöbb esemény, de a mellékszereplők teljesen beleolvadnak az
alkonyi homályba. A fő gonosz Jack (mert természetesen egy akcióközpontú
történetből nem hiányozhat egy ilyen sarkított karakter, aki a jókat próbálja
meg leigázni) gonoszsága, eltorzult jelleme is éppen ezért nem vágott kupán,
mert hiányzott belőle a mögöttes tartalom. Nem volt története, hiányoztak az
apró-cseprő utalások, jellemformáló kis apróságok, elejtett megjegyzések, amiből
megérthettük volna, miért is lett ilyen, sőt, ami az indítékot szolgáltatta
volna, mindarra, amit elkövetett. Tehát, hogy szavaimat egymásba ne öltsem, a
motiváció kérem, gyenge lábakon rogyadozik, míg végül a földre huppan, és ott
csücsül tovább magatehetetlenül.
Forrás |
A szereplők nevére általában két esetben figyelünk oda: ha nagyon
félresikerülnek, vagy ha rettentő frappánsak. Jelen esetben, csak egy építő
jellegű apróságra szeretnék röviden utalni. Dominic Perrot, amikor épp nem a
szőlőben lófrál, és a következő palack bor ízvilágát tervezgeti, akkor minden
tapasztalatát latba vetve a jók oldalán harcol. Pietro azonban itáliai fenegyerek,
a megfelelő ellenszolgáltatás esetén mindig hajlandó egy kicsit a tilosban
ténferegni. Ő a sötét oldal zsoldosa, azt teszi, amit Jack mond neki. A két név
hangzása és írásképe is rendkívül hasonló: Perrot, Pietro. Eleinte nehéz volt
elkülönítenem őket, megzavarta a gondolatmenetemet. Két ennyire eltérő
csapatban játszó figura esetén a névnek is tükröznie kellene a különbséget, így
elkerülhető, hogy az olvasók lányos zavarukban heveny szemöldökráncolások
közepette lapozgassanak visszafelé.
Korábban már említettem, hogy ez a történet cselekvésközpontú, gyors
iramot diktál, nincs sok idő cicózni olvasás közben. Szinte már vártam, hogy a
sarkon előugrik Bruce Willis, és izzadás nélkül megmenti a világot (na meg
persze Anthonyt, Tizianát és a szenátort). Ebből kifolyólag kevés leíró rész
volt a regényben.
Nekem ez a vesszőparipám. Úgy vélem, hogy egy történetben a cselekmény a
tégla, a leíró részek pedig a malter, ami összetartja. Itt ez a gyönyörű
itáliai miliő, zegzugos utcák, sikátorok, robogók surrannak el, turisták cipői
klaffognak a templomok kövezetén, miközben a szereplőink versenyt futnak az
idővel. Ó és a vidék! Firenze, Verona, hát kell ennél több inspiráció, hogy egy
író tollát dalra fakassza? Mégsem dalolt a tollacska, pedig az egyik szereplő
ráadásul gazdag helyismerettel rendelkezett.
Forrás |
Úgy vágytam volna egy ízes tájleírásra, illetve arra, hogy felborzolja
az írónő az érzékeimet, érezzem én is a menekülés fémes ízét a számban, a
kétségbeesést, a vér szagát, a bénultságot, a csapdába esett áldozat szorongását.
Ilyesfajta leíró, érzékletes epizódoktól rögtön nagyobbat szólt volna az egész
történet, és nem csak erőtlenül pislákolt volna bennem a kíváncsiság.
Miközben ilyesféle gondolatok ütöttek szöget a fejemben, szélsebesen
robogott a történet a végkifejlet felé, s bennem újra feltámadt a remény,
szinte szükségletté nőtte ki magát az igény, hogy bárcsak egy svéd csavarral
odakennének a falhoz. Mi van, ha végig ez volt a terv? Lógó orral értem földet,
mert a vége amolyan hollywood-i klisé-thriller befejezéssel örvendeztetett meg. Tudjátok, a fekszik félholtan a görény, mindenki megnyugszik,
de még megemeli a zokniba rejtett stukkert-vég.
Hiányérzet maradt bennem. Többször megemlítődik a regényben egy mögöttes
fantomszemély, aki a szálakat mozgatja, aki meg akarja kaparintani a biológiai
fegyvert (egy influenza vírus), hogy felhasználhassa a saját céljaira. Az egy
dolog, hogy a zsoldos katonája elesik a harcmezőn, és így lehetetlen a nyomára
akadni, de lehetett volna egy hatásos jelenet, amikor ha csak egy pillanatra is,
de betekintést nyerhetünk a fejébe, és leránthattuk volna a leplet a valódi
arcáról. Remek svédcsavar lett volna a célszalag átszakítása előtt, valamint
továbbgondolható lezárást adott volna a történetnek, ahol nincs minden szál
elvarrva, s lehet töprengeni a továbbiakon.
Mindent egybevetve nem érzem úgy, hogy elvesztegetett idő lett volna
ennek a könyvnek az elolvasása. Az alapkoncepció tetszik, a gyors, pergő ritmus
is kedvemre való volt, a helyszínválasztás pedig egyenesen csillagos ötöst
érdemel. Érezhetően ott vannak az írói véna magkezdeményei a szerzőben, és van
is története, amit elmeséljen. Ugyanakkor a kivitelezésre, a megvalósításra, a stílusra
több gondot kell fordítania a közeljövőben. A szavai nyomán életet kell
lehelnie a szereplőkbe, és kézzelfoghatóvá gyúrni az atmoszférát, miközben
csűri-csavarja a szálakat rendületlenül. Ezzel a fegyelmezettséggel aztán
kiemelkedhet a középszerből, ahol jelenleg a regénye tanyázik. Én mindenképpen
drukkolni fogok, hogy sikerüljön.
Kiadó: Álomgyár
Terjedelem: 312 oldal
Kiadás éve: 2012
Nyelv: magyar
ISBN: 9786155252105
A facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/anariamatthewsblog nyomj egy lájkot, ha szereted a blogot, vagy szeretnél még kényelmesebben értesülni az új bejegyzéseimről! :)
A facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/anariamatthewsblog nyomj egy lájkot, ha szereted a blogot, vagy szeretnél még kényelmesebben értesülni az új bejegyzéseimről! :)
kiváncsi lettem erre a könvre-ugyis dolgom van a könyvesboltban megnézem-már ajánlásodra két könyvet is elolvastam-amit nem bántam meg-ezt is megpróbálom és majd jelzem h mit gondolok-gamma
VálaszTörléselolvastam a könyvet s szó szerint nem tudtam letenni.nagyon jó a történet,a fordulatok.a két fő szereplő jelleme is kedvemre való volt-ahogy a rövid ismertség ellenére az egyik félti,- a másik ahogy megbízik és legyőzi minden ellenérzését és rettegését a történésektől amibe keveredtek.egy nagyon jó krimi-nagyon jó egymásra hangolódás,érzelmi szálak tiszta bontakozása...,kőkemény döntések, és maga a világ kemény játszmája.ugyanakkor a helyszínek csodálatos volta egyenesen lenyűgözött a pergő fordulatok mellett.az apró részletek,-kávézás,séta...hogy a lány feszültsége oldódjon/s persze a mienk is/-kimondottan tetszett.
VálaszTörlésremélem a következő könyve is ilyen igényes tartalommal és nagyszerű szerposztással lesz majd olvasható.gratulálok-gamma
Örülök, hogy ennyire tetszett a regény, ha lesz folytatás, akkor azt is olvasd el majd, mert biztos hasonlóan izgalmas lesz :)
VálaszTörlés