Kicsit hosszúra
nyúlik ez a könyvismertető. Néhol cselekményleírásokat is tartalmazhat, mert
nehéz úgy írni az élményről, hogy néhol ne említsek konkrétumot. Mégis, ha
további meggyőzésre vársz Kedves Olvasó, hogy miért olvasd el ezt a regényt,
akkor böngészd végig az ismertetőm, hátha számodra is most van itt az idő.
Fülszöveg:
A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden
hitchcocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a
világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából
áll; egy ún. "második látással", vagyis ragyogással megáldott-megvert
túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s
érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett;
az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere
fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja
írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel
azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már
természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan
"képsorok", amelyekhez hasonlók csak a Hitchcock-filmek tetőpontján
találhatók; s végül - ha nem is mindenki számára - a megmenekülés.
A regényből sikeres film is készült Stanley Kubrick
rendezésében, Jack Nicholsonnal a főszerepben.
Kapcsolatom a
könyvvel
Nehéz
megszólalni egy ilyen könyv elolvasását követően. Biztos, hogy sokan és
sokféleképpen méltatták már ezt a regényt, hiszen megjelenése óta sikerdarabnak
számít, de azért én mégis megpróbálnám.
Bevallom – vagy,
ahogy az idős nénik szokták mondani ’megmondom az őszintét’ – nem gondoltam
volna, hogy egyszer is Stephen King könyv kerül majd a kezembe, és én el is
olvasom. A gimnáziumi padtársam olvasta őket állandóan, de engem már a borítók
láttán is a frász kerülgetett, így saját nyugalmam megőrzése érdekében bele sem
szagoltam egyikbe se. Aztán az egyetemen egyik tanárom javasolta, hogy olvassuk
el, vagy nézzük meg a filmet, mert segít megérteni a pszichopatológiát:
fokról-fokra lebontva figyelhetjük meg, ahogy az őrület elhatalmasodik az
emberi elmén. S ím, az idő elérkezett, belevágtam.
Gondolatok a
könyvről
A regény kevés
szereplővel dolgozik, de ez nem is baj, mert így a karakterek mellett van időnk
megfigyelni a környezetet, az apró emberi reakciókat, miközben belénk ivódik a
megsárgult lapokon kibontakozó történet nyomasztó, folyamatosan feszült
hangulata.
Elénk tárul egy
háromfős család: apa, anya, gyerek, akik látszólag csupa átlagos problémákkal
küzdenek, amelyek mindannyiunk életében előfordulhatnak. Jack, az apa
alkoholproblémákkal küzd, próbálja megemberelni magát, miközben a felesége
lassacskán elhidegül tőle. A családi életük olyan törékeny, hogy a legkisebb
porszem bezúzhatja, és akkor Jack elveszti az állását, s kényszermegoldásként
elfogadja barátja segítségét: gondnoki állást vállal a colorado-i Panoráma
Hotelben, a téli időszakban. Nagyszerű lehetőség lehetne ez az újrakezdésre, ám
a hely számos sötét titkot rejteget, ami mindegyikükre hatással van.
Ha diagnosztikai
szempontból nézem, rengeteg minden előrevetíti a végkifejletet. Apró adagokban
az író elénk tárja Jack múltját. Adott egy agresszív apa, akire Jack szinte
Istenként tekintett fel, ám valami megszakadt. Ez az apa ok nélkül bántalmazta
a feleségét, és a gyerekeit is. A legkisebb, legjelentéktelenebb dolgok
féktelen agressziót váltanak ki belőle. Az apakép, ami a férfi jellem
formálódásában alapvető szerepet tölt be, ezer darabra törik Jackben, és felnőttként,
mintha az alkohol segítségével próbálná kiszakítani magából az apja vonásait.
Wendy, Jack
felesége is magában hordozza a múlt kísérteteit. Rendelkezik egy erőszakos,
mindent-jobban-tudok anyával, aki elüldözte az apját, de ezért a lányát
hibáztatja. Wendy akármit tesz, nem tud megfelelni anyja elvárásainak.
Párosítsuk össze Jack Torrance-al és máris kész a neurózishalmaz. Egy
bizonytalan önmagát kereső feleség, egy kívülről szilárdnak látszó és megnyerő
jellemmel rendelkező férfi oldalán, aki gyengeségét férfi módon fejezi ki:
iszik. Wendy pedig tűr, mert ha ez a házasság kudarcot vall, ismét az anyjának
lesz igaza, hogy ő semmit nem tud rendesen csinálni az életben.
Danny a kisfiú
egy tüneményes karakter. A különleges képességét leszámítva is rendkívül
intelligens és okos gyerek, aki pontosan érzi, mi zajlik körülötte. Amikor egy
családban gondok vannak, mindig a leggyengébb láncszem az, aki magán hordozza
az aktuális problematikát, tehát legtöbbször valamelyik gyerek. Dannyben nyomot
hagy a szülei között meghúzódó feszültség, amit megérzései és víziói csak
tovább erősítenek. Olyan, mintha minden felelősség, minden aggodalom ennek a
kis embernek a vállát nyomná, mintha ő hordozna minden terhet, amit a szüleinek
kellene.
Onnantól kezdve,
hogy a család beköltözött a hotelbe, folyamatos feszültséget éreztem a gyomromban.
Minta bárhol, bármelyik sarkon felbukkanhatna a mumus, vagy egy szörny és
halálra rémisztene. Ám egy darabig a dolgok, mintha jobbra fordulnának, s a
szörnyek az árnyékban lapulnak, várnak a megfelelő pillanatra.
King zseniálisan
érzékelteti, ahogy Jack elméje fokról-fokra megbomlik.
„Az őrület elleni érvek puha pukkanással
szétpattannak, egyik réteg a másik után.”
A zárójeles
mondatok, ahogy közbevágnak a szövegben, mint valami kóros paraziták, sokszor
egyáltalán nem is kapcsolódnak sem a szöveghez, sem egymáshoz. A paranoid,
pszichotikus elme gondolatrohanásait testesítik meg ezek a képek, ahogy a
tiszta, világos pillanatok váltakoznak a sötétséggel. Először csak gondolati
szinten merülnek fel agresszív, üldöztetéses képzetek, aztán már tettleg is
megnyilvánulnak, amikor Jack megüti Dannyt. Kétségbeesett hajsza ez a
személyiség összefércelésére, egyben tartására, de Jack folyamatosan veszít
ebben a játszmában.
Danny különleges
képessége néha olyan volt számomra, mintha leképezné azt a folyamatot, ami az
apjában ment végbe, hiszen Danny mindennél jobban szerette az apját. Ugyanakkor
Danny nem őrült meg. Bár elgondolkodtató, hogy ennyi traumatikus élmény után,
vajon milyen lelkületű felnőtt válik majd belőle? Benne hogyan fog tovább élni
az apja, s főként melyik részét viszi magával az útra?
A végkifejlet
rendkívül feszült, szorongató, az ember szinte levegőt sem mer venni, miközben
sorról-sorra halad, nehogy lemaradjon valami fontos pillanatról. Egy ponton
túl, már arra is gondoltam, hogy vajon mi lesz ez, mi ez, valami csoportos
pszichózis? Ki fog ebből épen kikerülni, lesz-e egyáltalán valaki, aki ezt
megússza? Mikor már azt hinnénk, ezt nem lehet tovább fokozni, akkor tanúi
lehetünk az egyik legmegindítóbb jelenetnek: a téboly álarca mögül pár
pillanatra előbukkan az apa, az igazi apa. Számomra ez azt jelképezi, hogy még
a legőrültebb, legmegátalkodottabb elme mélyén is ott gubbaszt valami tiszta,
valami normális, csak képtelen a felszínen maradni. Tehát ne lepődjünk meg, ha
Jacket mindvégig kedveljük, még akkor is, amikor már semmi okunk rá.
Amikor már
minden lezajlott, az ember ott áll hangtalanul, néma döbbenettel, és keresi a
szavakat, de nem találja. Hogyan lehet továbblépni mindezek után? Hogyan
lehetséges, hogy reggel felkel a nap, és az élet megy tovább? Kapunk rá
választ, még pedig egy nagyon bölcs, és jó tanácsot:
„De vigyázz, tovább is kell lépned. Mert ez a dolgod ebben a cudar
világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell
lépned, történjék bármi. Szedd össze magad, és lépj tovább!”.
Kiadó: Európa
Könyvkiadó
Kiadás éve: 2006
Oldalszám: 500
Fordította:
Prekop Gabriella
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése