Régóta adós
vagyok már ezzel a beszámolóval. Még karácsony előtt vettem ezt a könyvet,
hamar el is olvastam, csak írni felejtettem el róla. Most bepótolom,
mindenkinek jó böngészést!
Fülszöveg:
Alfium: a hülyeség kémiai reakcióba lépett egy
macskával és rászabadult a világra. „Szőrös ma azt mondta, hogy egy-két dolog
meg fog változni, például lenyugtatólövedékez, vagy elad szervkereskedőknek
Üzbegisztánba, a szőrömből pedig kesztyűt csinál. Szerinte teljesen retardált
vagyok és esély sincs arra, hogy valaha normális leszek, úgyhogy neki is álltam
szépen, módszeresen körbepisálni a házat… Mondjuk, ha rend lesz és fegyelem
mostantól, akkor nem kell eladnia, mert elmegyek magamtól, esetleg olyasféle változások
lesznek, hogy kikaparom a szemét, rászúrom a fogamra és azzal törölgetem a
seggem. Mit képzel már?” Tényleg, mit képzel Szőri, ez a balfék? Mert hogy
Alfi, ez a két fröccsért kapott szőrgombóc mit képzel, arról igen részletes és
cizellált képet kapunk a naplójából. Kezdve azzal, hogy ő maga az Atyaúristen,
ősrobbanással, káosszal, macskarmaggeddonnal egyetemben. Alfium: úgy hat, mint
a morfium. Függeni fogsz! Légy alfinista, különben kurva világ lesz!
Gondolatok a
könyvről
Legtöbbször mi
magunk választunk könyvet. Elmegyünk a könyvesboltba, órákig bóklászunk,
vizslatjuk a polcokat, miközben próbálunk valami rendet teremteni a fejünkben
uralkodó káosz közepette, és eldönteni, melyik kötetet visszük magunkkal haza.
Máskor meg a könyv választ ki minket, szinte beleugrik a kosarunkba és ott is
marad. Velem is valami hasonló történt. Még decemberben kíváncsiságból elmentem
egy könyvmolyCON-ra, ami a Westendben kapott helyet. Szándékomban állt
beszerezni Kerstin Gier Zafírkék című kötetét, amit meg is tettem, mikor is a
kedves és elszánt Eladó Úr a kezembe nyomta ezt a valamit, ezt a Vérmacskát.
Rögtön fintorogni kezdtem. Nem elég, hogy mostanában mindenhonnan
természetfeletti teremtmények bukkannak elő? Vámpírok, tündérek, vérfarkasok,
most meg vérmacska? Mi ez? Valami új hibrid? Szuperpuma, vagy mi a nyavalya?
Eladó Úr azonban addig győzködött, hogy végül is vetettem egy pillantást a
fülszövegre, ami annyira zseniális, hogy onnantól már le sem tettem a könyvet.
Hiába minden fejtörés, hogy én csak egyet akartam venni, Vérmacska hazajön velem
és kész.
Nekiveselkedtem
hát az olvasásnak. Nehéz összefoglalni a könyvet, hiszen nincs konkrét,
lépésről-lépésre kibontakozó cselekménye, mint például egy kriminek, vagy egy
szerelmi történetnek. Egy kezdetben kicsi, később egyre nagyobb kandúr
szemszögén keresztül szemlélhetjük a világot. Alfinak, mint minden macskának
személyisége és önálló akarata van, saját törvényeket hoz, miközben számos
ponton áthágja a gazdái által felállított korlátokat. Mindent az ő szemszögéből
ismerünk meg: a környezetet, az embereket, az eseményeket. Szőri, Feketehajú,
Kopasz, ezek az emberek Alfi körül. Kislófasz pedig az ellenség: egy másik
macska. Nagyon érdekes, ahogy a képzeleti nézőpontunk eltér a szokványos
regényekétől. Általában a főhős szemével látunk, tapasztalunk, érzünk, aki jelen
esetben egy macska, így végig a padló szintjén mozog az olvasó látószöge,
lentről felfelé bámulunk az emberi karakterekre, ami számomra külön érdekessé
tette az olvasás élményét.
Rendkívül sokat
nevettem az állati és emberi reakciók eltérésén ugyanazon szituáció közepette.
Elgondolkodtató, milyen ártatlan arckifejezést tudnak produkálni a cicák:
szőrösek, pihe-puhák, simogatnivalók, dorombolnak, mindez maga a megtestesült
ártatlanság képét festi elénk, miközben lehet, hogy ádáz gondolataik vannak
rólunk, emberekről. Alfi egy négy lábon járó, szőrmók agresszor. Híján van
minden tiszteletnek és engedelmességnek, elvégre nem kutya ő, kikéri magának
mindezt. Szinte rá van tetoválva a homlokára: „Istenítsetek engem pupákok!” Ha belelátnánk a fejébe, akkor tuti
nem hozzuk el a menhelyről, vagy a kisállat-kereskedésből. Idegesítő kis görcs,
mégsem lehet nem szeretni, akármilyen megátalkodott is a fajtája.
Véleményem
szerint a könyv rávilágít egy fontos igazságra is. Alfi gazdája, amolyan
visszahúzódó, számítógép rajongó, bölcsész srácnak tűnik, akit nem Ryan Gosling
külsejével áldott meg az ég, éppen ezért nulla az önbizalma. Az ilyen pasikat a
legtöbb nő figyelemre se méltatja, mert félreértelmezzük a félszegségüket, és
ám-blokk totál lúzernek tartjuk őket. Így aztán Szőri minden szeretetét erre a
kis terror-lényre zúdítja, pedig ha tudná, hogy mi zajlik a cica lelkében,
lehet kétszer is meggondolná…ugyanakkor azt hiszem Alfi valahol mélyen nagyon
is szereti Szőrit. Tehát nézd meg, hogyan bánik a macskájával, s aztán dönts
milyen ember.
Ami a
káromkodásokat illeti, eleinte még nem zavart annyira. Íme, egy trágár macska, aki
néha nyomdafestéket nem tűrően fejezi ki magát, és szitkozódik, mint egy
kocsis. Ugyanakkor a regény második felében elharapódzott a csúnya szavak
használata. Bizonyos jelenetek ezek nélkül is humorosak és megkapóak,
feleslegesnek éreztem, hogy lépten-nyomon, szinte már minden harmadik mondatban
trágár kifejezésekbe botlok. Ez egy kissé levont számomra a mű értékéből, az
írónak fegyelmeznie kellene magát ezen a téren, hogy csak ott használjon trágár
kifejezéseket, ahol erre feltétlen szükség van, ha érzékeltetni, vagy
hangsúlyozni akar valamit, különben megkopik az egész és olcsó hatást kelt.
Egy szó, mint
száz, a Vérmacska egy könnyed olvasmány, vicces, humoros, nevetésterápiának
kiváló, témaválasztását tekintve egyedi. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az
állatokat, annak is, aki nem, hátha megváltozik a véleménye. Olvassa csak el
minden macskatartó, aztán nézzen farkasszemet a cicájával és szavazzák meg ki
az Úr a háznál.
Kiadó:
Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám:280
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése