Howard Roughan - Vakjátszma

Fülszöveg

"Maga is lehet az a szomszéd"

"Gondoljon arra a nőre, aki meggyilkolta a saját gyerekeit, ráadásul ugyanabban a hónapban, amikor megkapta „Az év tanára" díjat. Vagy ott van a jóravaló családapa, aki több millió dollárt szedett össze jótékony célokra, egy nap viszont kirángatott egy fickót az autójából, és halálra rugdosta – csupán azért, mert a fickó vakmerő módon rá merészelt dudálni, amikor a lámpa zöldre váltott. (…)
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a maga barátságos, törvénytisztelő szomszédja holnap feldarabolja egy fejszével az?egész családját. Csak azt, hogy valahol, valakinek a barátságos, törvénytisztelő szomszédja meg fogja tenni. És ebben a pillanatban az illető ezt még nem is sejti. A helyzet aggasztónak tűnik, de lehet rosszabb is. Maga is lehet az a szomszéd.”

David Remlernek, a sikeres és tehetséges pszichológusnak új páciense akad. Egy jól menő üzletember gyönyörű felesége, Samantha Kent, akit különböző félelmek és szorongások gyötörnek. Remler egyre többet tud meg a nő életéről, és egyre jobban a hatása alá kerül, míg aztán egy éjjel sokkoló telefonhívást kap tőle. A megadott címre siet, ahol három döbbenetes ténnyel kell szembesülnie. Egy: Samantha Kent férjét meggyilkolták. Kettő: Samantha Kent nem az, akinek mondta magát. Három: ő az első számú gyanúsított?

Howard Roughan elképesztő krimije egy zseniális összeesküvés regénye. Ahogy halad előre a történet, úgy szorul a hurok egyre jobban a főszereplő nyaka körül, akinek rá kell döbbennie, hogy ő csak egy gyalog ebben az ördögi sakkjátszmában…

Gondolatok a könyvről

Számos alkalommal találkoztunk. Ez a könyv és én. Betébláboltam könyvesboltokba, bóklásztam a zsúfolásig megpakolt asztalok és polcok között. A legváratlanabb helyeken bukkant fel kéretlenül. Persze elutasítottam. Arra gondoltam mit erőlködik, ezzel a vegytiszta fehér borítójával, rajta vérvörösben a Rorschach teszt első táblájával? Olcsó fogás, csak megpróbál engem tőrbe csalni, hogy ilyen nyíltan pszichologizál. El akarja hitetni velem, hogy ebben olyan mély dolgok vannak, és lélektani krimi. Lesajnáló pillantást vetettem rá, és rendre faképnél hagytam.

Valahogy, így indult a kapcsolatunk. A könyvnek meg nekem. Egy napon ismét provokált engem, még pedig a könyvtári polcról kacsingatva, némileg elnyűtten a sok olvasástól, lapozástól, forgatástól. Egye fene – gondoltam – leveszlek, megnézlek magamnak én is. Most, hogy már a végére jutottam az olvasásnak, Miamona jut eszembe, és a SOHA-könyves kihívása a molyon. Rájöttem, hogy a vakjátszma az én egyik soha-könyvem. Úgy gondoltam az életben nem fogom elolvasni. Mert. Csak. Ennyi érvem volt mindössze. Végül mégis megtettem.

David Remler pszichológus, és sajnálatos módon özvegy. A munkájában nagyon sikeres, van két igaz barátja, egy kényelmes lakása New York elit negyedében az Upper East Side-on, és végtelen ideje, hogy feldolgozza a felesége elvesztését. Az élete békés, átlagosan zajlik, nem akasztja meg semmi rendkívüli. Egyszer csak mire észbe kap, szakértő tanúként hallgatják meg egy gyilkossági perben, ahol tulajdonképpen az ő szava és elmélete – melyet egy könyvben publikált – mérvadóvá válik, megszületik az ítélet: bűnös. Tárgyalótermi kalandjai, azonban nem érnek itt véget. Egy titokzatos páciens felbukkanását követően David élete fenekestül felfordul. Ismét egy gyilkossági per kellős közepén találja magát, a kérdés ugyancsak ez: bűnös, vagy nem bűnös? Ám a válasz már nem David zsebében lapul, ugyanis ő a legfőbb gyanúsított.

Ami azt illeti, legtöbbször frászt kapok tőle, amikor a könyvekben és a filmekben megpróbálják hitelesen ábrázolni a pszichológusi létet és hivatást, és persze rendszerint ez nem sikerül valami jól. Sőt, az esetek túlnyomó részében pocsékul sikerül. Ennél a könyvnél egy kicsit kellemesen csalódtam, mert David mentalitása már közelebb állt ehhez. Ő egy nyugodt, higgadt karakter, aki elgondolkozik, mielőtt megszólal, egyenesen és egyszerűen fejezi ki magát, és mindig a megfelelő szavakat használja.

Ugyanakkor az, hogy sikerült belekeverednie egy ilyen kacifántos ügybe, megmutatja az emberi oldalát is. Elvégre a pszichológus is csak ember, aki ugyanúgy követhet el hibákat, mint mindenki más, érhetik csalódások, vele is történhetnek rossz dolgok, s bármilyen hihetetlen, ugyanolyan mélyen érintik. mint akárki mást. Ráadásul a szakmai szemüveget sokszor nehéz levenni, úgyhogy egy ilyen baljós szituációban még azt is meglátják, amitől az „átlagembert” megkíméli a sors, és nem, vagy csak később kell szembesülniük vele.

David annak ellenére, hogy képes mindent alaposan átgondolni és megrágni, mégis elköveti az összes hibát, amit egy krimiben, vagy bűnügyi filmben el szoktak követni. Rohan, kutakodik, ujjlenyomatokat hagy, nem biztosítja be magát, elragadja a hév, mindent azonnal meg akar oldani, egy szó, mint száz jól belegabalyodik a szálakba, benne van rendesen a csávában. Mi Olvasóként persze jobban tudjuk. Hüledezünk, felszisszenünk – nem lesz ez így jó David! Ne menj oda David, ne csináld ezt David! – hajtogatjuk.

A pszichológiai tartalmat szuggesztíven adagoló borító, na meg a szenzációhajhász fülszöveg alapján azonban én többet vártam ettől a regénytől. Valami orbitálisan nagy csavart, egy áll-leesést, szájtátással és fejvakarással, hogy ez mégis mikor történt, és hogyan, hát én végig itt voltam, mégse vettem észre. Végül mégsem kaptam ezt meg, illetve csak nagyon kis mennyiségben. Egy darabig, valamennyire az orromnál fogva vezetett az író – de azért végig gyanakodtam az új páciensre, és mindenre, amit tesz kritikusan néztem – de aztán kezdtem kapizsgálni miről van szó, és kissé bizonytalankodva, de meggyanúsítottam magamban egy bizonyos személyt a könyv közepe felé, s lám a végére kiderült, hogy igazam lett. Lehet, attól van, mert szeretem a krimit, rengeteget nézek is belőlük, így óhatatlanul rááll az ember agya a logikai csavarok kibogozására.

Innentől kezdve azért faltam az oldalakat, hogy meglássam igazam volt-e. Bevallom ez is egyfajta motiváció és semmivel sem rosszabb, mint a kíváncsiság, vagy a teljes tudatlanság, ami máskor előre hajt (pl. amikor Agatha Christie-t olvasok, az tényleg mindig egy vakjátszma). Persze amerikai regény lévén, bizonyos kliséket nem lehetett kihagyni, amik az emberi kapcsolatokra, utak összefonódására vonatkoznak. Ugyanakkor nem bántam, hogy belekerült a regénybe, sejtet valamit a végéből, hogy talán a végkimenetel mégsem lesz olyan borzasztó, reménykedni kezdünk, akár csak David, hogy talán, mindenki megkapja a maga happy end-jét.

Annak ellenére, hogy nem feszített szét a feszültség, hogy helyenként ugrottam volna pár oldalt, hogy végre történjen valami igazán lényeges, azért jól szórakoztam, és útravalót is adott ez a könyv. Néha a legfurcsább helyekről kapunk rettentő bölcs gondolatokat. Számomra a regény lelke ezekben a sorokban rejlik, mert mi más dolga lenne az embernek, mint:

Szeretet

Nevetés

Még több nevetés

Figyelni és tanulni

Kérni és megköszönni

Saját véleményt alkotni

Mások véleményét tiszteletben tartani.

Őszinteség

Hogy barát legyen

Hogy önmaga legyen

Ez az igazi pszichológia, és nem kell hozzá diploma, hogy művelhessük.

Kiadó: Kelly Kiadó Kft.

Oldalak száma: 380

ISBN: 9789639667891

Eredei cím: The Promise of a Lie

Fordította: Müller Bernadett

Kiadás éve: 2009