A szent Johanna
Gimi 2. – Együtt
Fülszöveg
Kilencedik második félévében az iskolai élet ezerrel
pezseg: farsangi bál, Valentin-hét, Valentin-napi bál, tavaszköszöntő buli,
osztálykirándulás és még sok minden más... Az osztályközösség eközben egyre
jobban összekovácsolódik. Reni érdeklődése Cortez iránt szerelemmé változik;
vágyakozás, reménykedés, féltékenység, csalódás, aztán ismét reménykedés között
őrlődik, mert a fiú viselkedése egyáltalán nem egyértelmű...
A Szent Johanna
Gimi 3. – Egyedül
Fülszöveg
Reni alig várja, hogy a nyári szünet után
viszontláthassa osztáytársait, és persze főleg Cortezt... Tízedik első
félévében azonban egyre több problémával kell megküzdenie: Arnold külön utakon
jár, Virág szerelmes lesz (és ezúttal nem egy tinibálványba), Kinga újabb és
újabb mániákkal áll elő, na és Cortez... Mindeközben továbbra is pörög az élet
a Szent Johannában: új kihívások, új események és új balhék követik egymást...
Gondolatok a
könyvekről
Arra gondoltam
ezt a két kötetet egy bejegyzésben foglalom össze. Egyrészt azért, mert nagyon
gyorsan bedaráltam mindkettőt, másrészt meg azért, mert a második kötet kicsit
lassabb hangvételű kevesebb esemény történik benne, ezért egyszerűbb átfogóan
összefoglalni a véleményemet.
Az első kötetben
már megismerhettük a szereplőket, a helyszínt, elindult a cselekmény, vitorlát
bontott a Szent Johanna hajója. Meggyőzött az a kötet, mert rávett, hogy
akarjak tovább olvasni, hogy akarjam tudni, mi történik a kis csapattal.
A második kötet
egy kicsit tényleg lassabb, kevés nagyobb horderejű dolog történik benne. Reni
szülei továbbra is aggódva, kissé túlbuzgó módon követik nyomon a lányuk kamasz
éveinek egyes állomásait, s egyelőre már-már csalódottá válnak, hogy semmi
különösebben furcsa dolog nem történik Renivel – a kamaszkezelő könyvekben
leírtak egyelőre nem illenek a lányra.
Engem rendkívül
mulattat, hogy két értelmiségi, felvilágosult ember ennyire aggódik, miközben a
lányuk mintagyerek. Van az egésznek egyfajta komikus vetülete, néha nem is
értjük miért izgulnak ennyire, talán azért, mert ők maguk is bizonytalanok,
félnek a nagy változásoktól, ami a gyermeküket érintheti, és sas szemmel
figyelnek, hogy még időben észrevegyék és feldolgozzák a történéseket, csak
egyelőre még nem nagyon van mit.
Most már a szereplőket
is könnyebb elkülöníteni. Tisztázódik, ki melyik körbe tartozik: a kockák
(Andris, Robi), a négyesfogat (Cortez, Ricsi, Dave és Zsolti), a hármasfogat (Arnold,
Reni, Virág), a kívülállók (Jaques és Gábor a láthatatlan ember), valamint
Kinga, aki nem áll sehol, hiszen ő annyira magabiztos, hogy sehová sem kell tartoznia,
mégis mindenhol ott van.
Kinga karakterét
kezdetben elviselhetetlennek tartottam, de aztán egyre többet mutatott meg
magából. Rájövünk, hogy jó szíve van, bár a perfekcionizmusát,
maximalizmuskényszerét és versengési mániáját továbbra is el kell néznünk neki,
de azt hiszem, ha barátot kellene választanom, biztos ő lenne az egyik, mert
még a legrosszabb időkben is lehet rá számítani. Kíváncsian várom, vajon
kiderül-e, honnét ered ez a kemény páncél, ez a nagy energia és akarás. Vajon
megtudjuk-e Kinga mitől lett ilyen buldózer, vagy mindezt örök homály fedi?
Amit még nagyon
szeretek a karakterizációban, hogy annak ellenére, hogy az írónő megteremti a
klikkeket, az osztály mégis összetartó, igazán komolyan senki nem bántja, vagy
piszkálja a másikat, egy csapatot alkotnak, főleg, ha arról van szó, hogy egy
csínytevés miatt hallgatni kell a bűnösök kilétéről.
A harmadik
kötetben, megismerkedhetünk egy új szereplővel: Vikivel. Cortezhez fűződő
bensőséges kapcsolata épp elég okot szolgáltat Reninek, hogy egyáltalán ne
kedvelje Vikit. Bár mi Olvasók tanúi lehetünk annak, hogy mégis megpróbálja,
csak ez egyszerűen lehetetlen. Viki hangos, lármás, vad és bár inkább csak
látensen jelenik meg, de agresszív is. Ő testesíti meg mindazt, amiről a
félénkebb, rendesebb kamaszlányok úgy gondolják: na, ez kell a srácoknak. Abban
a korban még könnyen elkeseredik az ember, és úgy gondolja, ilyennek kell
lenni, mert ez a menő, a trendi, erre figyelnek oda a fiúk is. Nem látjuk még
be, ahogy Reni sem, hogy a tulajdonságok, amikkel Viki rendelkezik, tiszavirág
életű sikerhez és elismeréshez vezetnek csupán, s hosszú távon egyre inkább az
számít, ki milyen belső értékekkel rendelkezik, nem pedig az, hogy ez mennyire
teszi őt népszerűvé egy csapat suhanc körében. Ugyanis ha jobban megnézzük Viki
egyáltalán nem okos, amennyit eddig megismertünk belőle nem szorgalmas, trágár
a humora, és cseppet sem tiszteli az olyan embereket, akik különböznek tőle. Első
ránézésre még talán egyedi, ám sokadik látásra csak elcsépelt, olcsó erőlködés
a figyelemfelkeltésre.
Természetesen a
lila köd már oszlott, most már észrevettem bizonyos stilisztikai döccenőket,
szóismétléseket, egy-két újrafelhasznált poént, de mindez eltörpül, amellett,
hogy huszonéves létemre ez a regény szórakoztat, a helyzetkomikumok
megnevettetnek, és lapozok tovább és tovább és tovább. Látszik, hogy az írónak
van tapasztalata arról, amiről mesél – hiszen ki ne élte volna át a
középiskolás évek vicces-rémséges-fárasztó éveit – és ezért hiteles a történet,
nem pedig egy erőltetett valami, amivel gyorsan akarja valaki elérni az áhított
sikert.
Sokszor úgy
éreztem a történet egy kész pszichoanalízis (legalább is számomra). Amellett,
hogy nosztalgikus hangulatba ringat, visszavisz egy kiszámíthatóbb, nyugisabb
időszakba, könyörtelenül előrángatja bennem az összes kamaszkori botladozásom,
a reménytelen szerelmeim, az identitás keresés fáradtságos perceit. Szinte
vérzik a szívem Reniért, amikor Cortez lekezeli, amikor a harmadik kötetben
teljesen magára marad, mert Virág eszét elveszi a szerelem, Arnold pedig egyre
nehezebben kapcsolódik Reni hangulatingadozásaihoz. Átérezhető az űr, amit a
barátai hiánya okoz, és amit semmi más nem képes kitölteni.
Az emberi
kapcsolatok magas hőfokon égnek a harmadik részben, átalakulnak, szorosabbá,
vagy éppen lazává válnak, mélységet kapnak, vagy épp elbuknak, s mindeközben
egy-két dédelgetett titokra is fény derül. S hogy a felállás marad-e a régi,
vagy teljesen megváltozik? Nos, ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ
kapjunk, mindenképpen fel kell ütnünk a 4. részt, vállalva a kockázatot, hogy
könyvvel az orrunk alatt fogunk sétálni, enni, inni, létezni, egészen addig,
amíg a végére nem érünk. Olvasásra fel, becsöngettek!
2. kötet:
Kiadó:
Ciceró Könyvstúdió Kft.
Kiadás
éve: 2010
Oldalak
száma: 392
ISBN:
9789635397013
Nyelv:
Magyar
3.
kötet:
Kiadó:
Ciceró Könyvstúdió
Kiadás
éve: 2010
Oldalak
száma: 458
ISBN:
9789635397204
Nyelv:
Magyar
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése