James Patterson, Gabrielle Charbonnet – Máris hiányzol

Fülszöveg

Jane Margaux magányos kislány. Édesanyja, a rendkívül sikeres és mindenható Broadway-producer, mindössze hetente egyszer szakít rá időt: vasárnaponként elmennek fagylaltozni, majd megcsodálják az ékszereket a Tiffanyban. Jane-nek csak egyetlen barátja van, a jóképű, jó humorú, a harmincas éveiben járó Michael. A férfi tökéletes. Ám a kislányon kívül senki sem látja és nem is hisz a létezésében.
Michael azonban nem maradhat örökké vele, a kilencedik születésnapján elhagyja Jane-t, megígérve, hogy a kis barátnője hamarosan elfelejti őt. Mert a képzeletbeli barátoknak ez a sorsuk. Jane azonban sosem felejti el. És két évtized múltával is ugyanolyan magányos, mint gyermekként volt. Hiába lett belőle sikeres drámaíró, az anyja továbbra is zsarnok módon rátelepszik az életére. Aztán egy napon találkozik valakivel, aki jóképű, jó humorú és a harmincas éveiben jár. A férfi tökéletes. A neve – Michael… Felülmúl minden képzeletet, hogy miért kell a két fiatalnak újra találkoznia ebben a nem mindennapi történetben.

A világ legsikeresebb írójának számító James Patterson váratlan események és megkapó érzelmi fordulatok sorával mutatja meg a szeretet időtlen és lehetetlent nem ismerő erejét.

Kapcsolatom a könyvvel

Van úgy, hogy az emberben háttérbe szorul az irodalomkukac életérzés, hogy valami újat, valami nagyszerűt, valami egyedit olvasson, és inkább előbújik belőle a nő. Vagy a gyerek. Vagy a kettő keveréke. Ilyenkor a könnyedebb, pihe-puha történetek felé sodródik, ami egyszerű, nem kell agyfacsaró rejtélyeket megoldani, lélekmegterhelő titkok alatt kornyadozni, drámákon sírdogálni. Egyszerűen csak szórakozni akarunk.

Ezen a ponton kezdtem el böngészni mindenfelé az interneten (mintha nem lenne így is teli a várólistám, és nem folyna kifelé a küszöb alatt az olvasmánylistám). S történt egyszer, hogy ráakadtam a Pioneer Kiadóra, ami méltán nevezhető nőcis, léleksimogató létesítménynek, mert a könyvek borítói valami csodálatosak. Egyszerűen beléjük kell szeretni. Színesek, virágosak, aranyosak, kedvesek. A kategóriákat itt nem pöttyök jelölik, hanem virágfajták. Több se kellett nekem, bevettem magam a könyvtárba és mindjárt három kiadványukat is elcsakliztam a polcokról (bővebben lásd: itt). Ez a James Patterson könyv meglepetés volt, mert a katalógus szerint még ki volt kölcsönözve, pedig nem, mert ott hevert és ezek szerint rám várt.

Gondolatok a könyvről

Bevallom a borító nagyon megbabonázott. Valahogy olyan melegséget áraszt a fapadló a rózsaszirmokkal. Az embert bensőséges érzés keríti hatalmába, rögtön vizualizálja a kényelmes fotelt, a csésze teával, és érzi a késztetést, hogy leheveredjen olvasni. A fülszöveg is aranyos volt, így hát belekezdtem.

A képzeletbeli barát téma nem volt számomra idegen. Pár éve olvastam Cecelia Ahern Bárcsak láthatnál című művét (aminek szintén csodálatosan szép a borítója) és az a regény teljesen elvarázsolt, reméltem hát, hogy ezzel is így lesz majd.

A történet a vérpezsdítő New York városában játszódik, ahol a kis Jane egyetlen és legeslegjobb barátjával, Michaellel múlatja az időt, és ezek élete legboldogabb pillanatai. Édesanyja Vivienne rendkívül elfoglalt Broadway producer, a külsőségek, a tökéletesség, a hírnév mindennél fontosabbak számára. Lányára nem sok ideje marad, és ha mégis odaszenteli a figyelmét egyetlen gyermekére, akkor is folyton a hibáit javítja, vagy éppen megjegyzéseket tesz a testsúlyára. A kis Jane életében Michael az egyetlen, aki odafigyel rá, aki úgy szereti őt, ahogy van, és mindig tökéletesnek látja. Egy a bökkenő, Michael 30 éves felnőtt férfi és csupán csak egy képzeletbeli barát, aki a 9. születésnapján kénytelen elhagyni Jane-t. Ez a szabály, nem lehet mit tenni, de hát a gyerekek másnap reggel úgysem emlékeznek az egész históriára. Jane azonban sohasem felejt…

Ezen a ponton a történet ugrik egyet, s már a felnőtt Jane életét követhetjük nyomon. Egy ilyen erőteljes, híres, és nagy befolyással bíró egyéniség lányaként, mint Vivienne, bizony nem egyszerű felnőni, és létezni mellette minden egyes nap. Ennek megfelelően Jane önbizalomhiánnyal küzd, nem látja magát reálisan, folyton bűntudata van, ha netalántán megeszik egy kis süteményt, vagy valamit nem úgy csinál, mint ahogyan azt az anyja elvárja tőle. Csupán a felszínt szemlélve olyan, mintha nem is lenne egyénisége. Vivienne mindent kontroll alatt tart, még Jane lakását is ő rendezte be, a ruháit is ő válogatta össze, és még a pasija is majdhogynem jobban kijön Jane anyjával, mint ővele. Minden olyan steril, tökéletesen elrendezett és mű, hogy csodálkozunk azon, hogy Jane nem fullad bele mindebbe. 32 éves, de még mindig szinte gyerekszerepbe kényszerül az anyja mellett.

Lassan, apránként aztán éledezni kezd Jane-ben az a szikra, az elevenség és talpraesettség, amit Michael mindig is látott benne. Lépésről, lépésre a saját tempójában kezd felülkerekedni önmagán és legyőzi a saját korlátait. Mindebben az is segíti őt, hogy Michael újra felbukkan, és ezúttal nem csak Jane, hanem mindenki látja őt, akár egy hús-vér embert.

Egyre csak azon gondolkodunk, vajon mit keres itt Michael? Egyáltalán ki ez a fickó? Angyal? Valamiféle vigyázó, csodatévő manó, vagy mi? Esetleg a képzeletbeli barátoknak van valami szakszervezete? De hát felnőttekkel nem is foglalkozhatnak. Ott motoszkál a fejünkben, hogy uram-atyám, ebből mi lesz…Persze ezt a gondolatot ugyanúgy elhessegetjük olvasás közben, mint Jane, mert annyira aranyos, ahogy Jane és Michael kapcsolata tovább fejlődik, valamint hogy még egy ilyen furcsa, képzeletbeli, kvázi-valóságos lényt is érhetnek meglepetések, mint amilyen Michael.

Nagyon megszerettem Michael karakterét. Olyan végtelen nyugalom és megértés árad belőle, soha nem siet, vagy rohan sehová, nem kapkod, és nem utolsó sorban jóképű is. Kicsit olyan, mint egy pszichológus, aki teljesen odaszenteli a figyelmét a másik ember felé, megértő és nem ítélkezik. Biztosan ezért ilyen nagyszerű képzeletbeli barát, teljesen ráhangolódik a gyerekekre, és a felnőttekre egyaránt. Olvasás közben úgy érezhetjük, bizony néhanapján nekünk is elkelne egy ilyen képzeletbeli barát, akinek elsírhatjuk a bánatunkat, aki felvidít bennünket és mást sem tesz, csak az önbizalmunkat építgeti.

Michael azonban nem olyan, mint mindenki más. Egyre-másra felbukkan a sürgető kérdés, hogy ezúttal vajon meddig marad? Maradhat-e egyáltalán? Bevallom, az ilyen-olyan írói trükkök, félrevezetési kísérletek ellenére, nekem támadt egy megérzésem. Valahogy a gyermeki lelkem kiötölt egy végtelenül egyszerű mégis kreatív megoldást, és ehhez végig tartotta is magát. Nagyon-nagyon drukkoltam, hogy igazam legyen és bejöjjön a sejtésem. Ám, hogy ez tényleg megvalósult-e azt nem árulhatom el. Gyere rá magad Kedves Olvasó, miután te is elolvastad Jane és Michael történetét.

Viszont azt meg kell jegyeznem, hogy a lektor bizonyára elbóbiskolt, amikor ennek a könyvnek az ellenőrzését végezte. Főleg a könyv első felében, rengeteg hibába botlottam bele. Ezek sajnos nem csak egyszerű elgépelések, vagy hiányzó betűk voltak, hanem mondattani helytelenségek. Például, amikor a fordító lefordít minden kifejezést, és már csak össze kell rendezni a szavakat értelmes magyar mondatokká. Volt olyan mondat, amiben még mindig ez az összevisszaság uralkodott. Ezeket érdemes lenne javítani, mert bizony megakasztják az olvasás közben fellépő flow élményt, és kizökkentik az olvasót egy-egy pillanatra.

Mindezek ellenére a regény nem több és nem kevesebb, mint amit várni lehet tőle. Kellemes, könnyed, nyári délutánra való, szinte már mesés történet. Kicsit elrugaszkodik a valóságtól, mégsem szabadít ránk vámpírokat és vérfarkasokat, hanem a saját kis mágiájával sikerül hatnia a bennünk megbúvó örökké optimista gyermeki lélekre.

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2011

Pipacs könyvek sorozat

Eredeti cím: Sundays at Tiffany’s

Oldalszám: 246

ISBN: 9789630820158

Nyelv: magyar

Aki nem elégedne meg pusztán az olvasás élményével, az a filmváltozatot is megtekintheti, bár azt hiszem egy kissé elrugaszkodtak a történettől, de ettől még kellemes kikapcsolódást nyújthat mindenkinek, aki valami habkönnyű, mesés történetre vágyik.