Shakespeare Sunday #3

Fura egy szonett ez a százharmincadik, egy cé és három iksz, de a lényeg, hogy a csúnyát is meg lehet mondani, írni szépen is, és nem mindig az a dolog, vagy személy az értékes, aminek nagy hírét keltik, felmagasztalják – ami sokszor nem is fedi a valóságot – hanem amiben mi magunk értéket találunk, s kedves a szívünknek.

Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt

Ajkánál a rőt koráll ragyogóbb.

Fehér a hó? Az ő keble sötét.

Drót a haj? A haja fekete drót.

Láttam rózsát, fehéret s pirosat,

De az ő arcán bizony sohase;

S némely párfőm gyönyöre csábosabb,

Mint amilyen úrnőm lehelete.

Szívesen hallgatom - de tudom, a

Muzsikaszó sokkal zengzetesebb;

Istennőt járni nem láttam soha -

Az én úrnőm a földön jár, ha megy;

Mégis ér annyit nekem, mint akit

Hazug hasonlat mennyekbe röpít.