Ma egy kicsit lusta
Mariska vagyok, lefoglal az olvasás és a vasárnapi semmittevős-lazítós
hangulat. Ideje lenne kikeresni a heti Shakespearet az olvasók épülésére, de
csak nem visz rá a lélek. Végül eszembe jut, miért is indítottam útjára ezt a
rovatot. Hiszen nekem van egy legkedvencebb Shakespeare idézetem. Ki is
plakátoltam még ide a blogba is. Úgy vélem megérdemel egy saját posztot is.
"Az emberek
dolgának árja van, mely habdagállyal boldogságra visz. De elmulasztva, teljes
életük nyomorban, s zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most
minket is. Használni kell, míg áradatja tart, vagy vesztjük a sors kedvezéseit."
(Shakespeare - Julius Caesar)
Mit szeretek benne?
Mindent. Shakespeareben az a jó, hogy csodálatos szavakat használ egyszerű
gondolatok kifejezésére. Mindig másmilyeneket, nála sohasem fulladunk bele a
monotóniába, nincsenek stílusbeli döccenők. Aprólékos ügyességgel, mindig a
legmegfelelőbb kifejezést választja, és máris megtörténik a varázslat.
Ez az idézet is tele van
reménységgel, de óva int minket ennek elvesztésétől. Minden ember élete érték
és fontos. Mindenkinek van valamiféle lehetősége, hogy kiemelkedjen, és boldog
legyen. Olyan ez mint a dagály, amikor megjön, akkor kifutnak a hajók és elérik
a célállomást, de ha elmulasztja a kapitány, s visszatér az apály, beleragad a
homokba, vagy fennakad egy kiálló sziklatömbön és csak kín keservesen szabadul
onnét. Az esélyeket akkor kell kihasználni, amikor felbukkannak, különben számos
kedvező fordulattól, jó szerencsétől eshetünk el. Ne ijedjünk hát meg, hanem
vessük rá magunkat a legnagyobb hullámra és ússzunk az árral, de abban a biztos
tudatban, hogy mi választottuk ki, melyik hullám a legalkalmatosabb.
Legelőször a One Tree Hill-ben hallottam ezt az
idézetet. Van benne valami borzongatóan jó érzés, ahogy Markovics Tamás
szavalja Lucas Scott nevében.
A videóban 38:45-től
kezdődik, érdemes meghallgatni (:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése